Az Irán által támogatott iraki milíciák Teherán ‘ellenállási tengelyének’ fontos láncszemei. Donald Trump győzelme nyugtalanságot keltett a soraikban, mert jóval erőteljesebb amerikai intézkedésekre számíthatnak, mint Joe Biden elnöksége során.
Az Irakban még megmaradt amerikai csapatok és az Izrael elleni teheráni akciók egyik főszereplője Mohammed al-Tamimi, az Iraki Iszlám Ellenállás (Faylaq al-Waad al-Sadiq – Igaz ígéret Hadtest) főtitkára. A parancsnok most azt mondja az amerikai lapnak, hogy kevésbé ellenséges viszonyra vágyik az Egyesült Államokkal Donald Trump hivatalba lépése után.
A regionális érdekelt felek izgatottan és nyugtalankodva várják az új washingtoni stratégiát, mivel az úgynevezett ‘ellenállási tengely’ az elmúlt évben harapófogóba került Teherán és Jeruzsálem között. Ha Trump tovább szorítja a hurkot, akkor az évtizedeken át szövögetett láncolat nem lesz képes ellátni eddigi katonai és logisztikai feladatait.
A tengely korábban viszonylag könnyen teljesítette a teheráni parancsokat, elősegítve a libanoni Hezbollah folyamatos ellátását és felfegyverzését, de ismerve az új elnök és külpolitikai csapata felfogását, az ideális állapot végveszélybe kerülhet.
A feleslegessé válás veszélye
Az a lehetőség, hogy megtörik a Teherán-Bejrút tengely, fenyegeti Irán más csatlósait is, köztük a jemeni húszikat, a kisebb iraki milíciákat, és a Szíriába telepített proxy erőket. Szerepük csökkenését előre jelezte az év során, hogy Irán és Izrael közvetlen csapásokat mértek egymásra, amelyekben ezeknek az erőknek nem osztottak lapot.
Ennek egyik példája a most napvilágra került jelentés, amely szerint az Irán elleni októberi légitámadás Izrael felől megsemmisített egy szigorúan titkos és aktív neukleáris fejlesztő létesítményt Parchinban. A két ország közti éleződő közvetlen konfliktus láthatóan egyre kevésbé követeli meg más szereplők beiktatását.
Erre lyukadtak ki a jemeni szakadárok is, akik Trump győzelme után szinte azonnal bejelentették támadásaik beszüntetését a Vörös-tengeren.
Több tízezer fegyveresről van szó, akik mintegy 50-60 kisebb-nagyobb szervezetbe szétosztva várják további feladatukat, és persze saját létfenntartásuk biztosítását. Ez különösen érinti a gázai Hamászt, amely Irán legélesebb fegyvere volt a térségben, de most már a teljes megsemmisüléssel kell számolnia.
Nem kisebb veszély fenyegeti a libanoni Hezbollahot is, amelynek el kellett búcsúznia teljes legfelsőbb vezetőségétől a sorozatos izraeli légicsapások folytán.
Az iszlamista vezetők jól látják Trump határozott Izrael-pártiságát és a meghirdetett keményebb irányvonalát Iránnal szemben. Fennmaradásuk érdekében hajlanának különalkukra is Washingtonnal, látva azt, hogy a jelenlegi iraki vezetés nem jutott semmire Joe Bidennel az amerikai erők kivonásáról az országból. Az egyre magányosabb proxyk abban reménykednek, hogy kellő garanciák ellenében Trump hajlandó lesz enyhíteni a nyomáson.
„Most arra várunk, hogy [Trump] kézbe vegye az ügyet, és megkezdje az erők kivonását vagy a kivonás ütemezését, hogy bebizonyítsa nekünk szavai igazságát, amit remélünk a megválasztott elnöktől” – mondta al-Tamini. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy ha nem sikerül kivonni az amerikai csapatokat Irakból, akkor további ellenállásra lehet számítani. Ennek formáit nem részletezte, de nem is fenyegetőzött az amerikai erők elleni közvetlen csapásokkal.
Az iraki láncszem kiiktatása elsődleges fontosságú Izrael biztonságára néve
Irak az egyike annak a több csatatérnek, melyek a Hamász által tavaly októberi terrortámadása után kialakultak. A drámai támadás után két héttel később az Iszlám Ellenállás Irakban rakétákat és drónokat kezdett lőni nem csak Izraelre, de az Irakban és Szíriában állomásozó amerikai csapatokra is, kiváltva ezzel az Egyesült Államok szórványos és nem túl határozott válaszcsapásait.
Trump első kormányzása idején jelentős csökkentette az amerikai csapatlétszámot Irakban, de ez nem enyhítette a regionális feszültségeket. Teherán parancsára az iraki milíciák nem fejezték be támadó műveleteiket, és ezzel eljátszották a szavahihetőség utolsó kártyáit.
Az amerikai csapatok és a milíciák összecsapásainak eszkalálódó ciklusát növelte, amikor Donald Trump parancsára 2020 januárjának elején az Egyesült Államok megölte az iráni Iszlám Forradalmi Gárda Quds erőjének főparancsnokát, Kászem Szulejmani tábornokokot. A dróncsapásnak az iraki Népi Mozgósítási Erők parancsnoka is áldozatul esett.
Az elmúlt hónapokban újabb incidensekre került sor, és az iraki iszlamista frakciók (például a Kataib Hezbollah és a Nujaba Mozgalom) azzal fenyegetőztek, hogy nem csak folytatják, hanem kiterjesztik offenzívájukat, ha az USA nem hajtja végre a csapatkivonási tervet.
Amerikai tisztviselők szerint az úgynevezett „átmenet” első szakasza 2025 szeptemberében zárulhat csak le, de az Egyesült Államok meg akarja tartani bizonyos pozícióit Irakban, hogy lecsaphasson az Iszlám Állam (ISIS, Daesh) újjászerveződő egységeire akár Irakban, akár Szíriában.
Damaszkusz is nyugtalankodhat
Az Arab Ligába tavaly visszaengedett Szíriának óvatosnak kell lennie, hogy kielégítse a térség mérsékeltebb arab kormányzatainak igényét a békés együttműködésre Izraellel és az Egyesült Államokkal. Szíriai területen jelenleg legalább harminc, Iránnak alárendelt milícia vagy kisebb kommandó táborozik, akik miatt az ország állandó célpontja az izraeli és az amerikai légierőnek.
Irán 2011 óta használja ki a szíriai instabilitást és polgárháborút. Emellett a teheráni vezetés közvetlenül beépült Szíriába, ahol az IRGC Quds erői jelentős befolyást gyakorolnak az ország politikai és katonai akcióira. Ezért volt kimagasló súlya a Quds parancsnoka ellen áprilisban elkövetett légitámadásnak, ami megölte őt és stábjának több tagját. Egyes feltételezések szerint a Teherántól távolodni akaró Aszád elnök tudott vagy tudhatott a közelgő izraeli csapásról, de nem figyelmeztette partnereit.
Irak mellett ezért Szíria a másik olyan fél, akivel Donald Trumpnak számolnia kell, ha ‘erőre alapozott békét’ kíván megvalósítani a Közel-Keleten.
