A kalitkáink rácsait vágy-szerkezetek alkotják, melyeket a szabadság festékével mázolunk színesre. De ez csak látszatszabadság, látszat-színfolt életünkben.
Az, ha elfogadjuk és kielégítjük vágyainkat, csak kalitkáink acélszerkezetét erősítjük.Az igazi szabadság az, ha ajtót nyitunk vágy-kalitkánk rácsozatán, legyőzve az áttörhetetlennek tűnő vágy-akadályokat.
De mi is tulajdonképpen a vágy? A vágy a jelennel soha meg nem elégedő sóvárgás valami más, valami jobb, valami kielégítőbb, beteljesítőbb után. A vágy lehet az élvezetek (testi és szellemi) utáni hajsza, az anyagi gyarapodás iránti intenzív sóvárgás, vagy érzelmi kötődés (rosszul értelmezett emberi szeretet) viszonzásának agresszív igénylése, esetleg az elismerés utáni nyílt, vagy titkos vonzódás.
Az egyedüli kívánatos “vágy” azonban, ha Istent vágyjuk. Ha Isten után vágyakozunk, azt törekvésnek hívjuk. Az Isteni felé való törekvés kinyitja a kalitkát… És ilyenkor megérezhetjük az igazi szabadság békés fuvallatát…
Forrás: Arany gondolatok
