Érzel valami csoda-szerűt a kapcsolatodban, de közben valami nem engedi azt kibontakozni mégsem?
A számodra olyan, mintha valami megfoghatatlan vonzerő tartana “fogva”, és olyan érzéseid vannak a kedvesed felé, amik mintha földöntúli lelki kapcsolatot idéznének. Ha vele vagy, meg tudod élni az egységet, fel tudsz oldódni a szerelem végtelenjében, bele tudsz veszni, feledkezni a jelenbe, és meg tudod élni önmagad?
Aztán azonban mindez egy fura küzdelemmé válik, amikor nincs veled a kedvesed, mert amennyire egység a vele-léted, annyira kétség a nélküle töltött idő. Vársz és remélsz, és lassan függésbe hajszolod magad, ő pedig hol jön, hol távolmarad… a kapcsolat nem halad, nem épít, nem épül…
Vajon mi ez? Egy fura, különös próbatétel a nagy közös boldogság küszöbén?
… és ő az igazi, csak még érlelődnötök kell egymáshoz? Vagy ez mégsem a nagy kapcsolat, csak Te feledkeztél belé? Akkor hogyan tovább? Hol dől el, hogy melyik válasz lesz a válasz?
Az nem az igazi, aki…
.. aki visszahúz, aki feszültségben tart, aki leértékel. Az nem az igazi, aki mellett úgy érzed, nincs hasznod, nem vagy értékes, aki mellett egy hárpia, dünnyögő sárkány vagy szomorkodó, fényevesztett “királylány” vagy. Az nem az igazi, aki kidob, aki nem tisztel.
Az nem az igazi, aki nem azt érzi, amit te!
Az nem lehet az igazi, aki nem akar téged! Ugye, érted? Azért aki nem az igazi, nem kell sem várakoznod, sem küzdened.
Az igazi az, aki…
…aki mellett szárnyalni tudsz! Az igaz mellett SZERETNI tudod önmagad, mert ő épp azt az oldaladat szereti, amit Te is szeretni tudsz magadban. Ezért az igazi mellett a kreativitásod, a teremtőerőd is sugárzik. Nevetsz és ragyogsz. Az igazi értékelni tud téged. Az igazi figyel rád, és érzi azt, amit te, mert egy hullámhosszon vagytok, egy rezgésen, és nagyon-nagyon hasonló értékrenddel. Az igazinak esze ágában sincs téged megváltoztatni, ezért nem is kritizál.
Az igazi az, akinek a humora, az ízlése, az igényei és – nagyon fontos – a SZERETNI TUDÁSA – a tiédhez hasonlít. Emiatt az igazival szinte egyszerre léptek, egyfelé néztek, és nem kell kompromisszumot hoznotok, mert hisz a dolgok zömében együtt is gondolkodtok.
Az igazi az, akivel a vita ritka, és, ha mégis van, akkor az épít. Azért épít a vita és szakítás is, mert annyira hasonlóak vagytok, hogy gyorsan képesek vagytok átlátni a másik szemszögéből a helyzetet, a tetteket, és így elfogadó megértéssel állhattok egymás mellett. Egy-egy vita csak arra jó, hogy ráébredjetek, sokkal fontosabbak vagytok egymásnak annál, hogy a saját igazatokhoz ragaszkodjatok.
Az igazi tehát az, aki azt érzi, és azt várja a kapcsolattól, amit te! 🙂
De hogyan és mikor érkezhet az igazi az életedbe?
Az igazi ilyen, ahogyan itt olvashattad, de csak akkor jön, ha te is ilyen vagy! Azt nem hiheted, hogy jön egy társ, aki így tökéletes, és majd ő felépít téged. Azt nem hiheted, hogy neked semmi más dolgod nincs, mint kitárt karral fogadni valakit, aki épp úgy gondolkodik, tesz, lép, érez, ahogyan te szeretnéd! Ezekre NEKED is készen kell állnod!
Az igazi akkor érkezik, amikor Te sem kritizálsz, te sem küzdesz, Te sem akarod őt megváltoztatni. Akkor jön és akkor marad, ha képes vagy elfogadni őt olyannak, amilyen. Akkor jön és marad, ha hagyod őt az lenni, aki ő akar, azt tenni, amit ő akar, Ha kritika és leértékelés helyett támogatod, vele örülsz és szereted! Szereted úgy, szabadon, ahogyan szeretnéd, hogy ő szeressen!
Így lesz ez szép és értékes, érett, harmónikus kapcsolat, amiben 2 ember meg tudja élni önmagát és teremteni képes egy közös, új minőséget! Egy ilyen kapcsolatban kerül egyensúlyba a NŐ és FÉRFI álarcok, játszmák nélkül őszinte szerelemmel.
Ennek van 2 fontos kitétele… talán már sejted, de fontos, hogy tudd és éld is ezt a 2 dolgot!
1. El kell engedned a küzdést…
El kell engedned a küzdést, az elvárásokat, a megfelelést, a ragaszkodást a szerelem eszmeiségéhez. El “kell” engedned” a kényszert, hogy pl: címkéket ragaszgass a kapcsolatodra… miszerint ez ikerláng, duáltárs, karmikus kapcsolat… stb.
Tök mindegy ugyanis, hogy ez mi, de az biztos, hogy amíg elmélkedsz róla és magyarázgatod az érzéseidet, addig épp a fejedben vagy, és az elméd komoly kis csapdában tart.
A szerelem a szívedben van, ott él, a lelked fényét élheted benne, semmi köze hát az elme és egó szűkösen, zűrös kis magyarázataihoz.
Hidd el, a szíved pontosabban érzékel és olyasmit is tud, amiket az elméd felfogni sem képes!
A szerelmet nem érdekli, hogy mivel címkézed és hogy hívod. Neki nem számít, hogy volt-e ettől jobb, teljesebb érzésed! A szerelemben a JELEN van, és Te és Ő. Nincs a jövő, és nincs a múlt, épp ezért tudod megélni a szerelmet.
Engedd el a jövő terveit is, engedd el azt, hogy a szerelem egy életre vagy azon is túl köttetik. Ezzel az elvárással szintén a jövőbe repíted magad, az aggodalom és megfelelés pedig méregként hat. Amint összehasonlítod a múlttal, vagy tervezgetve aggódsz a jövőd miatt, rögtön kiszakadsz a jelenből, és a szerelem épp csak egy emlék-lenyomat marad.
Éld a szerelmet, éld a jelent!
Engedd el hát az elvárásokat, a félelmet, az aggodalmat, a címkéket és ragaszkodást! Szeresd önmagad, szeresd az életet!
2. Fogadd el…
- Fogadd el, hogy a szerelem benned születik és benned bontakozik ki. Csak rajtad áll, hogy áramoltatod vagy szenvedsz!
- Fogadd el, hogy nem függsz senkitől! Arról, hogy mi tesz boldoggá, és miről milyen gondolatod születik, csak rajtad áll.
- Fogadd el, hogy minden úgy történik és akkor, amikor arra Te és a helyzet megérett. Te vonzod az életedbe a történéseket! Légy erre tudatos! A gondolataidat Te urald, és ne hagyd, hogy azok uraljanak Téged!
- Élj szíved szerint, légy kíváncsi az emberekre, az életre, a világra, és így nyitott maradsz az érzékelésre is. Így tudod kihasználni az intúcióidat, bővíteni képességeidet és megtalálni a társat és vele érezni a szerelmet.
- Fogadd el, hogy az életedben minden téged szolgál, és mindennek értelme van! Keresd az értelmet a rossz dolgok mögött is, mert biztosan van…
- Fogadd el önmagad – külső és belső tulajdonságaiddal együtt! Tekints a “hibáidra”, úgy, mint lehetőségekre és tanuld meg használni azokat is!
Ha mindezt magadévá teszed, és az életedbe, mindennapjaiba beépíted, naponta gyakorolod, akkor néhány hét múlva érezni fogod a komoly változásokat!
Persze, teheted az ellenkezőjét is: szenvedhetsz, várhatsz a párod változásaira… de nem fog történni semmi, amíg te nem változol. Vedd kezedbe az életedet és állítsd pályára azt!
Az, hogy kezedbe veszed az irányítást, nem azt jelenti, hogy uralni kezded a párodat…
Nem azt jelenti, hogy ultimátumokkal változásra kényszeríted. Hanem azt, hogy a fentieket gyakorolva önmagad felé fordulsz, és önmagad megélésében ragadod magadhoz az irányítást.
Azt jelenti, hogy a fenti néhány pontot gyakorlod, éled, átlényegíted.
Amint magaddal egységbe, békébe kerülsz, a párod is követni fog.
Ha mégis elfordul, ha visszahúz és kritizál, akkor hadd menjen, nem ő az utad.
Az igazi biztosan nem lehet az, aki akkor nem tisztel, amikor te épp a legnagyobb egységben vagy magaddal.Az igazi nem lehet az, aki csak akkor szeret, ha Te nem adod önmagad!
Ekkor már biztos, hogy várakozik valaki a nyomában, aki új, harmónikus énednek valódi társa lehet. Engedd a múltat, épülj fel egységgé, szeresd magadat, és fogadd a szerelmet, egy igazibb nagy Ő-t, egy valódi kapcsolódást!
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:
