Az ENSZ 1991-ben kezdeményezte világnap létrehozását azon embertársaink számára, akik közös társadalmunk építésében már megtették a magukét, így joggal várhatják el, hogy hátralévő éveiket nyugodt pihenéssel, gondoskodásban, szeretetben töltsék. Az idősek világnapján azonban hívjuk fel a figyelmet arra is: a gondoskodás egyes formái veszélyt jelenthetnek időseink egészségre, jóllétére nézve, és mindannyiunk feladata, hogy ettől megóvjuk őket.
Amikor idős rokonunk túl elesetté válik ahhoz, hogy saját magára gondot viseljen, sokszor kénytelenek vagyunk külső segítséget igénybe venni, még ha szívünk szerint magunk gondoskodnánk is korosodó hozzátartozónkról, akinek annyit köszönhetünk.
Az idősotthonok reklámokban meghirdetett idilli környezete jó választásnak tűnik az idős ember számára, ahol minden szükséges ellátást megkaphat, hogy életét a lehető legtovább élvezhesse. Sajnos azonban, mivel a mai idősotthonok ellátásának egyre szervesebb részét képezi a pszichiátriai „gondoskodás” is, az idősotthoni elhelyezés számos esetben a tragikusan korai véget jelenti az idős hozzátartozó számára.
A 81 éves K.F-né 2016 márciusában került be egy Budapest környéki gondozó otthonba. Az otthon pszichiátere a hölgy gyógyszerei mellé két pszichiátriai szert írt fel, amelyek ismert hatása idős korban a zavartság, szédülés, egyensúlyzavar – nem is volt csoda, hogy a szerek adagolását követően az idős hölgy szédülése miatt elesett, zúzódást és rándulásokat szenvedett. Az elesést később továbbiak követték, a pszichiáter ennek ellenére nem hagyta abba a hölgy pszichiátriai gyógyszerezését. A hölgyet végül egy tolókocsihoz kötözték; júniusban unokája ápolatlanul és kábán találta, bepelenkázva, kommunikációra képtelen állapotban. Hiába került a hölgy kritikus egészségi állapota miatt végül kórházba – a 2016-os idősek világnapja előtt néhány nappal életét vesztette.
A fenti eset korántsem egyedi. Napjaink pszichiátriai ellátása – akár idősotthonban, akár azon kívül – elsősorban erős tudatmódosító szerek rendszeres alkalmazását jelenti, és ez még a fiatalabb, erősebb szervezetet is próbára tudja tenni – nem beszélve a már sokat megért, legyengült idős testről. Az orvosi szakirodalom is sok helyütt beszámol arról, hogy ezek a pszichiátriai szerek az idős emberekre nézve fokozott veszélyt jelenthetnek, adásuk pedig különösen értelmetlen lehet, ha olyan mentális zavar miatt tukmálják rá ezeket az idősekre, amelyet valamilyen kezeletlen testi állapot vált ki – például a nem elégséges itatás miatti kiszáradás vagy olyan testi betegség, amely tompítja az idős ember szellemi frissességét is.
Bár orvosi körökben mindez jól ismert, mégis: ha manapság egy idős ember ilyen vagy olyan okból az idősek otthonában pszichiátriai kezelés alá kerül, idő előtti, sokszor megalázó körülmények közötti halála szinte borítékolható.
Az idősek világnapján vigyázzunk megfáradt embertársainkra, akik felépítették azt a világot, amelyben ma élünk, és óvjuk meg őket a felesleges és káros tudatmódosító pszichiátriai kezelésektől!
forrás: cchr.org
