Lettországban vett részt az ERC utolsó előtti murvás futamán a Ritmus Ase csapata. A hatalmas élmény nem párosult eredménnyel, ezen a szinten van mit tanulni ezen a talaj típuson is a hazaitól teljesen eltérő utakon. Végül a Várkonyi-Csányi páros kiállni kényszerült egy banális ok miatt, ugyanis a Michelint forgalmazó kamion vasárnap reggel hazament, így friss gumi nélkül nem kockáztattak egy nagyobb balesetet.
Várkonyi Szabolcs: Ismét egy nagyon nehéz versenyen vagyunk túl és ismét bebizonyosodott, hogy a mi felkészülésünk nagyon kevés ezen a szinten, bár szerintem csak mi és Klauszék, akik szintén a csapatunk szponzorainak a támogatásával álltak rajthoz, indultak a versenyen a szabályok adta 2 pályabejárásból, szinte minden csapat 3-5 nappal előbb érkezett és nem hinném, hogy a város miatt. Sajnos nem volt lehetőségünk tesztelni a verseny előtti hivatalos teszten és nagy hátrány volt, mivel Klauszék Botond navigálásával részt vettek előző hét végén a Kassa ralin, így esélytelen volt, hogy kiérjenek a tesztre, mivel még át is kellett építeni az autót murvára. Így ismeretlenül, pláne, hogy vagy 15 éve nem vezettem murván 2WD autót, nagyon nehéz volt a pályabejárás, megtippelni, hogy az általában 4.-5. sebességi fokozatos kanyarok milyenek lesznek versenyen. Nem is sikerült úgy, amiből biztonságosan és gyorsan lehetett volna közlekedni, annyira kellett koncentrálnom arra, hogy mit mond a Botond, hogy igazából az ilyen helyekre való vezetéstechnikára már nem tudtam összpontosítani. Így is élveztem, ezeken az utakon kell vagy 4-5 verseny, mire az ember fel tudja venni a tempót, nekünk ez most így sikerült.
Csányi Botond: Nagy kaland volt az ERC utolsó előtti futama, a Liepaja Rally. A bakancslistánkon szerepelt, hogy egyszer kijuthassunk egy „finn” jellegű murvás versenyre. Ebben az évben sikerült. Meg kell mondanom, brutálisan nehéz az ilyen jellegű szakaszokon gyorsan menni. A juniorok őrült tempót diktálnak, a 28 km-es szakaszon volt, hogy az első kettő között csak 0,4 másodperc különbség volt. Szó szerint VB-s pilótákról beszélünk. Nem gondolkodnak, iszonyatos tempóban közlekednek. Úgy gondolom, hogy mi magyarok, ezeket a dolgokat nem tudjuk megcsinálni. Vannak jó részeredményeink, de folyamatosan ezt a szintet hozni, véleményem szerint nagyon nehéz. Mi valóban 2 felírásból versenyeztünk. Számunkra a teszt a Free Practice, és a Kvalifikávió volt ami 3x 4,5 km-t tesz ki. Ezeken a gyors, csapágygolyós pályákon nagyon nehéz megítélni az optimális sebességet. Nem mindegy, hogy 140, vagy 170 km/h órával esik rá az ember a bukkanóban lévő kanyarokra, mert ha lemegy az autó az ideális ívről, onnantól már csak utasként várja a „csodát”. A pályákat úgy gondolom, hogy részben jól sikerült feldolgoznunk. Sosem mentünk még ilyen szakaszokon, a tudásunkhoz képest felírtuk, amiből autózni lehetett, de „ott hagyogatni” csak felelőtlenül lehetett volna. Sűrű is volt számomra a program, ugyanis a futam előtt még Kassán versenyeztem Klausz Kristóffal, így két hét egyhuzamban versenyzés, azért lefárasztja az embert. Ebből is tanultunk, a jövő évre egy komolyabb felkészülést kell majd véghez vinni mind mentálisan, mind fizikailag is. Az autó végig remekül működött, egy rezzenése sem volt. Jól éreztük magunkat, nagyszerű verseny volt, sokat tanultunk belőle. Most két hét pihenő következik, és ismét hazai pályán versenyezhetünk majd, mégpedig az 50.-ik JUBILEUMI Mecsek Rallyn.
Támogatók: Hetech Trend, Vasút Komplett, Droidx, GDP Guru, Autoflex Ker., Villumen, Airvent, Carwax, Di-Fer csoport, ZFW Hortiservice, Sütödetech
Fotó: Ritmus ASE
forrás: hajoka.hu
