1985 óta számos országban ünneplik az Idegenvezetői Világnapot oly módon, hogy az idegenvezetők saját honfitársaiknak mutatják be városukat ellenszolgáltatás nélkül, hogy azok a városuk érdekességeit jobban megismerjék.
Hazánkban ma már több napot ölel fel február utolsó hétvégéjén. Programokat rendeznek ez alkalommal, például a Mahart a Duna programokkal készül, a Turisztika kirándulásokat szervez országszerte, valamint városnéző programokat hirdetnek a nagyobb városokban, konferenciákat tartanak az idegenvezetők helyzetéről.
Mi az idegenvezető?
A „legirigyeltebb foglalkozások” listájának örökös tagja az idegenvezető. Mert a külső szemlélő számára nem más, mint egy fizetett vendég, aki pénzt kap azért, hogy utazgasson, vendéglőben egyen, szállodába lakjon és – a körülötte örökösen változó társasággal – állandóan beszélgessen. Felszínesen nézve ez mind igaz, de a foglalkozás mélyére haladva egyre több komoly, felelősségteljes és fárasztó kötelezettséggel találjuk szembe magunkat.
Az idegenvezető – nevéből eredően – vagy itthon vezet külföldieket, vagy fordítva és magyarokat vezet külföldi tájakon. Persze van a belföldi turizmusban dolgozó kolléga is, aki a hazai terepet mutatja meg az itt élőknek, de ők lényegesen kevesebben vannak, mint az előbb említettek. Vagyis, az idegenvezető a révkalauz és az óvónő különös keveréke, akinek van helyismerete és ezért rábízzák magukat az emberek, akik csak vele tudnak kommunikálni. Hatalmas felelősség nehezedik a vállára annak, aki tíz – húsz felnőtt ember felügyeletét vállalja magára egy számukra idegen és ezért veszélyes területen. Ezért felelősségtudatban, precizitásban, érzelmi stabilitásban, megbízhatóságban, pontosságban kiváló képességekkel kell rendelkeznie annak, aki erre a pályára lép.
Forrás: szrkeszto.gportal; Kép: Google;
