Miközben az Európába tartó tömegek kapcsán leginkább csak a hisztérikus indulatokat kiváltó eseményekre kapjuk fel a fejünket, az Európai Unió vezető országai módszeresen igyekeznek felépíteni valamit, amit hatékonyabbá teheti az Afrikából érkező migránsok feltartóztatását.
A kihívás óriási, mert sok szereplőt kell egyszerre meggyőzni, továbbra is biztosítani kell, hogy aki menekül, az befogadást nyerjen, ugyanakkor a migránsok feltartóztatása sem történhet „piszkos” eszközökkel.
Augusztus végén migrációs minicsúcsot tartottak Párizsban. A francia, spanyol, német és olasz vezetők, valamint az Európai Unió külpolitikai főképviselője Niger, Csád és Líbia vezetőivel ült le tárgyalni. Nem véletlen a résztvevők köre: az említett négy európai ország a leginkább érintett a jelenlegi migrációs hullámban, a három afrikai állam pedig a migrációs főútvonalat jelenti az öreg kontinensre indulók számára.
Az európai országok már korábban felismerték, hogy a migránsok hatékonyabb feltartóztatása érdekében az erőfeszítéseket nem vagy nem csak a Földközi-tengeren kell megtenni, hanem egyre délebbre. Olaszország 2017 első felében annyi menekültet fogadott, ami bőven meghaladta a 2016-os év időarányos adatait. Sziciliában már-már kezelhetetlenné vált a helyzet, amitől Róma egyre frusztráltabbá vált, egyre határozottabb és kétségbeesettebb lépésekre ragadtatta magát.
A tűzoltást célzó intézkedések közé tartozott az önkéntes mentőhajók tevékenységének megregulázása éppúgy, mint a líbiai partiőrség gyors felszerelése hajókkal. Valószínűleg ennél is messzebb mentek azonban az olasz hatóságok. Friss sajtóhírek szerint elképzelhető, hogy az olasz titkosszolgálatok lefizették azokat a milíciákat az olasz tengerparton, amelyek addig az embercsempészekből éltek, és amelyek most inkább feltartóztatják az emberkereskedőket.
Valami mindenesetre történt, mert júliusban és augusztusban 70 százalékkal csökkent az Olaszországba érkező migránsok száma, a gumicsónakok gyakorlatilag eltűntek.
A tengerparti sáv azonban csak az utolsó védővonal. Az EU-tagországok már 2017 elején megegyeztek abban, hogy a védelmet ki kell terjeszteni Líbia déli határaihoz, sőt, ha lehet, a szomszédos államokba. Niger és Csád kulcsfontosságú szerepben van, mivel a különböző migrációs útvonalak ezekben az országokban érnek össze, és onnan már szervezetten viszik az emberek a Földközi tenger felé.
Az Észak-Nigerben található Agadez városa az elmúlt években az embercsempészet fővárosa lett, mivel az utolsó nagy település a Szaharában. Az onnan induló transzportok akár egy héten át mennek a sivatagon, mielőtt eljutnának az első líbiai oázisokba. Hogy hány ezren, tízezren hallnak meg ezeken az utakon, azt senki sem tudja, csak anekdoták léteznek kiszáradt, szomjanhalt, vagy a teherautókról alvás közben leesett barátokról, rokonokról.
A mostani párizsi megállapodásnak az volt a célja, hogy meginduljanak a közös erőfeszítések, programok azért, hogy a valódi menekülteket már lehetőleg Csádban és Nigerben elválasszák a migránsoktól. Ennek előfeltétele, és ez is a megegyezés része, hogy a két ország határőrizeti képességeit európai támogatással fogják fejleszteni, illetve olyan táborokat hoznak létre, ahol a feltartóztatott emberek átmeneti ellátást kapnak, amíg az ENSZ erre szakosított szervezete eldönti róluk, hogy jogosultak-e menekültstátuszra.
A gyors, lehetőleg azonnali eredményeket hozó lépések mellett azonban az európai országok hosszú távra is elkezdtek gondolkodni, ami leginkább a katonai és polgári válságkezelésben történő lépésváltásban és a fejlesztési segélyek elhelyezésének a kérdésében látható.
A 2017 nyarán tartott G-20-as csúcs arról maradt emlékezetes, hogy a jobb- és baloldali tüntetők szétverték Hamburg egy részét. A város adott otthon a világ vezető gazdasági hatalmait összehozó csúcstalálkozónak. Az eseményre meghívták néhány fontos és sikeres afrikai ország vezetőjét is, és a velük között megállapodásokból először rajzoldódott ki az a szándék, hogy a legkevésbé fejltett afrikai országok mellett növelni kellene a figyelmet és a fejlesztési forrásokat azokban az országokban, amelyek sikeresen fejlődnek, és nem mellesleg a migrációs útvonalak mentén fekszenek.
Az EU és az nyugati tagországok évente eurómilliárdokat költenek a harmadik világ fejlesztésére, és most először kezd megjelenni az a szemlélet, hogy a migrációs szempontokat is figyelembe vegyék. Ebben Németország különösen élen jár. Előbb Afganisztánnal kötött megállapodást, hogy a forrásokért cserébe az ország visszafogadja a kiutasított afgán menedékkérőket, majd Tunéziával között hasonló megállapodást. Emellett az elmúlt két évben a német jelenlét fokozatosan növekedett a Maliban működő ENSZ-misszióban, ma már a németek adják a legnagyobb kontingenst. De több más nyugati ország is erősítette a jelenlétét. Ez azért érdekes, mert az ENSZ-missziók állományát az elmúlt évtizedekben főleg szegény afrikai és ázsiai országok katonái töltötték fel, mert a költségeiket megtéríti az ENSZ (szemben a NATO-val és az EU-val, ahol mindenki maga fizeti a költségeket).
A franciák Afrikában régi gyarmatosító hagyományaik miatt a legfontosabb szereplőnek számítanak, folyamatosan több ezer katonát állomásoztatnak a kontinensen. Idén nyáron Mali, Mauritánia, Burkina Faso, Niger és Csád államfőivel közösen Emmanuel Macron abban állapodott meg, hogy létrehoznak egy közös katonai erőt, amely a helyi dzsihadisták, az embercsempészek és minden olyan erő ellen harcol, amely a régiót destabilizálja. Bár a tervek már 2015 óta léteztek, a megvalósításnak az adta a végső lökést, hogy augusztusban az EU hajlandó volt 50 millió euróval finanszírozni a kezdeményezést.
Az események Európa fővárosaiban és Afrika partjainál azt mutatják, hogy az EU nem tehetetlen, és nem igazak azok a várakozások, hogy karba tett kézzel kell nézni, ahogy a migránsok „elárasztják” Európát. Bár magát a migrációt megakasztani nem lehet, hiszen társadalmi, gazdasági folyamatok hozzák létre, annak irányát, sebességét, kereteit lehet és kell is moderálni. Az EU-nak és a tagországoknak számos eszközük van arra, hogy ezt megtegyék, és az elmúlt fél év eseményei azt mutatják, hogy a kezdeti riadalom és kétségbeesés után talán kezelhető lesz ez is.
Forrás: MTI/24.hu
Kiemelt kép: Getty Images/Chris McGrath
További kép: Keywordsuggest
