Az EU és az USA közötti 2023-as csúcstalálkozó jelentős lépés volt a transzatlanti kapcsolatok megszilárdítása és erősítése felé. A találkozó során az uniós vezetők és az amerikai elnök és külügyminiszter részt vettek, és közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben megfogalmazták az EU és az USA közötti partnerség fontosságát és elkötelezettségüket a közös értékek és célok iránt.
Az EU és az USA közötti partnerség alapvetően a polgárok javát szolgálja mind az Atlanti-óceán ezen és azon oldalán. A transzatlanti szövetség együttműködési platformként működik, amelyet a szabályokon alapuló nemzetközi rend és a hatékony multilateralizmus iránti elkötelezettség vezérel. A közös értékek, mint a demokrácia védelme, az emberi jogok tiszteletben tartása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, meghatározzák a transzatlanti partnerség alapjait.
Ez a kapcsolat azonban nemcsak a politikai kapcsolatokon alapul. Az együttműködés kiterjed a biztonság és a védelem terén történő közös tevékenységekre is. Az uniós vezetők elismerték az európai védelmi erők szerepét, amelyek segítik a globális és transzatlanti biztonságot, és kiegészítik a NATO erőfeszítéseit.
A partnerségi viszony a nemzetközi eseményekre is kiterjed, különösen Oroszország Ukrajna elleni agressziójának kezelésére. Az EU és az USA közösen álltak Ukrajna mellett, és elkötelezték magukat az ország diplomáciai, pénzügyi és katonai támogatása mellett. A vezetők megerősítették az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúra való teljes körű válaszadást, beleértve a szankciók és exportellenőrzési intézkedések alkalmazását.
Az együttműködés fontos eleme a globális kihívások kezelése, ideértve az energiabiztonságot, a gazdasági stabilitást és az élelmiszerbiztonságot. A vezetők elkötelezték magukat a közös válaszintézkedések kidolgozása és végrehajtása mellett, hogy megoldást találjanak a globális problémákra.
Az EU és az USA közötti partnerség tehát egy erős és dinamikus kapcsolat, amely a közös értékekre, a biztonságra és a stabilitásra épül. A 2023-as csúcstalálkozó további erősítést és iránymutatást nyújtott a transzatlanti partnerség számára, és hangsúlyozta az EU és az USA közötti szoros együttműködés fontosságát a globális kihívások kezelésében.
A Nyugat tervei szerint az Oroszország elleni szankciókkal azt remélték, hogy anélkül, hogy katonailag beavatkoznának, sikerül vereséget mérniük Moszkvára. A szankciók révén remélték, hogy az orosz gazdaság meggyengül, a társadalmi elégedetlenség aláássa a rezsim támogatottságát, és a Kreml engedményeket tegyen a teljes összeomlás elkerülése érdekében. Sokan ezt a stratégiát támogatják a nyugati politikusok és elemzők között, annak ellenére, hogy korábbi hasonló szankciók nem hozták meg a várt eredményt, akár évtizedekkel később sem. A történelmi tapasztalatok alapján nem meglepő, hogy a szankciók most is kétélű fegyvernek bizonyultak. Bár Oroszországnak nehézségeket okoztak, úgy tűnik, sikerült elhárítaniuk a legnagyobb kockázatokat.
Az XXI. Század Intézet elemzése vizsgálja, hogy az Oroszország elleni szankciók milyen kihívásokat jelentenek az ország számára, és hogyan tudja ezeket akár saját előnyére fordítani.
Az orosz–ukrán konfliktus kezdetén Oroszország a világ leginkább szankcionált államává vált. Bár számos intézkedést hoztak, azok döntő többsége az orosz politikai és gazdasági elitet érintette. Ezek a szankciók különböző ágazatokat is érintettek, például az energiahordozók, fémek, arany és luxuscikkek kereskedelmét, valamint az orosz pénzügyi rendszert. A szankciók célja az volt, hogy Oroszország visszahúzódjon Ukrajnából és meghátráljon a konfliktusból. Ugyanakkor remélték, hogy az orosz társadalom elégedetlensége megrendíti a rendszer pozícióit. Azonban Oroszország nem húzódott vissza, és a szankciók nem okoztak összeomlást a gazdaságban.
Az orosz kormány számos területen, például az importhelyettesítésben, próbál válaszolni a szankciók kihívásaira. Az importhelyettesítés politikája elsősorban a mezőgazdaságban és a védelmi iparban ért el eredményeket, de más területeken még sok a teendő. Az orosz kormány megpróbálja növelni a saját technológiai függetlenségét és képességeit, például a drónok és az elektronikai eszközök terén.
Politikailag és gazdaságilag Oroszország nem szigetelődött el teljesen. Oroszország megőrizte kapcsolatait más országokkal, és a szankciók segítségével képes volt nyomást gyakorolni az Európai Unióra is. Ugyanakkor más országok is kiálltak Oroszország mellett vagy ignorálták a nyugati államok szankcióit. Ez azt jelenti, hogy bár a szankciók nehézségeket okoztak, Oroszország képes volt megtartani erejét és befolyását.
A nemzetközi folyamatok olyan képet mutatnak, hogy Oroszországot a hagyományos fegyverekkel legyőzni nem lehet, és az Ukrajnának nyújtott eddigi támogatás, hiába szólnak gigantikus számokról, nem elegendő, csupán azért nem, mert a pénz máshová vándorol, nem a kitűzött célokat erősíti.
Az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyek hatalmasak és példa nélküliek az amerikai támogatások történetében. A a Washington Post nyilvános adatbázisa szerint az USA ezidáig 66,2 milliárd dollár értékben küldött katonai, humanitárius és gazdasági segélyeket Ukrajnának, amely összeg nagyságrendekkel túlszárnyalja az USA támogatásainak együttes összegét (Izrael, Egyiptom, Jordánia, Tajvan) tekintetében. Bár az Egyesült Államok a legnagyobb adományozó, más országok GDP-jük arányában jóval nagyobb összegeket fordítottak Ukrajna támogatására. Michael O’Hanlon, a Brookings Intézet szakértője szerint bár a finanszírozás támogatottsága Amerikában csökken, az USA gazdaságilag képes lenne folytatni a segítségnyújtást, politikailag azonban ez már kérdéses.
Az, hogy a politikai identitás már nem egyértelmű az USA és Ukrajna viszonylatában, az USA nyomást gyakorol a nemzetközi közösségekre. Ennek a „szent” kötelezettségnek az árnyékában nyilatkozott Douglas McGregor, egykori Pentagon-tanácsadó.
Douglas McGregor, egykori Pentagon-tanácsadó az Judging Freedom YouTube-csatornán adott interjújában elismerte, hogy véleménye szerint csak az atomfegyverek használata lehet hatékony eszköz az ukrajnai helyzet befolyásolására. A szakértő szerint a megszokott eszközökkel nem lehet változtatni a stratégiai helyzeten Ukrajnában, így az atomfegyverek használata az egyetlen lehetőség. Ez a kijelentése rámutat arra, hogy a hagyományos katonai és politikai eszközök nem elegendőek ahhoz, hogy hatékonyan változtassanak az ukrajnai konfliktus folyásán.
Neked mi a véleményed? Írd meg kommentben! Hirmagazin.eu
Hirmagazin.eu, főszerkesztő
