A lapunknak több régi bűnügyet felelevenítő Tamási Gábor dolgozott rablási nyomozóként és helyszínelőként is. Ez utóbbi munkakörében járt el robbantásos ügyekben. Ezek egyike igen furcsa történet volt és abban egy házaspár volt az érintett.
„Még alig enyhült szakmai körökben az 1991. december 23-án történt „ferihegyi sokk”, amikor egy újabb robbanás következett be, méghozzá a főváros kellős közepén” – közölte Tamási Gábor. „A belvárost iszonyú dörrenés rázta fel hajnali álmából, 1992. április 7-én az Erzsébet-híd pesti hídfője alatt, ahol egy mindig zsúfolt parkolóhely található. A hídpálya közepe alatt parkolt az a német rendszámú Volkswagen mikrobusz, amelyben a robbanás történt. A járműben ülő 41 éves, német állampolgárságú hölgy, K. A. a helyszínen elhunyt, 53 éves férje, a jugoszláv állampolgárságú K. K., könnyebben megsérült.”
A volt rendőr elmondta, hogy az áldozat férje a helyszínre érkező rendőröknek és a helyszíni szemlebizottságnak azt mondta, hogy őt, mint Horvátországból származó személyt, többször megfenyegették, legutóbb magyarországi szálláshelyén ráadásul életveszélyesen. Ettől megrémülve, a feleségével úgy döntöttek, hogy az autóban töltik az éjszakát és az Erzsébet-híd alatti parkolóba hajtottak. Ott kiszálltak a gépkocsiból, és belvárosi szórakozóhelyekben múlatták az időt, majd visszamentek a mikrobuszhoz. A férj beültette nejét, és arra kérte, hogy – mivel a jármű önindítója elromlott – indítózzon, és ő közben „megpiszkálja” a motort.
„Amikor a férfi a motortérben matatott, a gépkocsiban robbanás következett be. Azonnal a feleségéhez rohant, kiemelte a mikrobuszból, és a jármű mögé húzta.” Tamási Gábor megjegyezte, hogy K. K. homályos célzásokat tett arra, hogy hírszerzőként dolgozik a horvát kormánynak.
Beszélt a helyszín a rendőröknek
„A mikrobusz megtekintésekor valószínűvé vált, hogy az elektromos berendezések, beleértve az önindítót is, működőképes állapotban voltak. A helyszíni szemlebizottság munkájába bevont tűzszerész-szakértő előzetes véleménye szerint kisebb mennyiségű robbanóanyag robbant a gépkocsiban, és annak fémrepeszei ütötték át a jármű tetejét, illetőleg elsősorban a baloldali ajtót.”
A szakértő megállapításait támasztotta alá, hogy a robbanás jelentéktelen károkat okozott a gépjárműben, az ablakok egy részét törte ki, a szélvédőt például csak „bepókhálósította.” Tamási Gábor elmondta, hogy a meghalt nő holttestén számos, többnyire a bőrfelület alá hatoló, egyenként jelentéktelen sérülés volt felismerhető. Kiderült, hogy halálát az a fémdarab okozta, amely az egyik szemzugon keresztül hatolt az agyába.
„A robbanótöltet elhelyezkedése semmiképpen nem lett volna alkalmas emberi élet kioltására, ha a gyújtószerkezet akkor kapcsol be, amikor az ülésen valaki helyet foglal.” Ugyanis – magyarázta az egykori rendőr – ebben az esetben a repeszdarabok az altestbe hatolnak, és nem érhetnek el életfontosságú szerveket. A repeszek átütőereje nem haladta meg egy közepes légpuskából kilőtt ólommagét.
Amatőr robbantóra utaltak a bizonyítékok
A sértett férje azt a látszatot akarta kelteni, hogy ő volt a bűncselekmény célpontja, és csak a balszerencse okozta neje halálát, amikor a baloldali ülésre áthajolva indítózta a motort, amíg férje a motorházteret felnyitva igyekezett segíteni
– tette hozzá Tamási Gábor.
„Ez a dolog magától értődően sejteni engedte, hogy egy mechanikus szerkezet indította el a robbanást, mint amilyen a háborús regényekből, kalandfilmekből jól ismert „kukoricagránát” biztosítókarja, amit jelen esetben például az ülés alá ékelve rögzítettek. Ez azonban nem vall profi elkövetőre, hiszen bizonytalanná teszi az indítást, több okból is. Először is a mechanikus behatásra beinduló „égőgyújtó” szúrólángja másodpercekkel később éri el a robbanótöltetet, és a célpontként kiválasztott személy ez idő alatt akár méterekre is eltávolodhat a töltettől.”
„A másik ok, ami az amatőr tettes teóriáját erősítette, hogy az ülés szerkezete sokat felfoghat egy ilyen töltet robbanóenergiájából, hiszen az említett gránátfajta elsősorban repeszhatás kiváltására készült. Az ülés ennek megfelelően mindössze kéttenyérnyi területen sérült meg, egy fordított kúp alakú rés keletkezett az ülés hátsó felének középvonalában, a háttámla előtt.”
A férj története nem volt életszerű
A rendőrök számára ezek a dolgok kétségessé tették a férj által említett történet valódiságát. Tamási Gábor megjegyezte, hogy logikátlannak tartották, hogy egy „hírszerző” a telefonfenyegetések hatására a fővárosi kocsikázást választja menekülésként, és éjszaka a teljesen kihalt sétálóutcákat járja, majd úgy ül be hátrahagyott gépkocsijába, hogy meg sem vizsgálja azt, holott állítólag az életére akarnak törni.
„A nyomozás során beigazolódott, hogy K. K. ölte meg a feleségét, hogy megszerezze a gazdag nő vagyonát. A magyar hatóságok viszont nem sokáig foglalkoztak az üggyel, mert az eljárás lefolytatását átadták a német kollégáiknak. Így aztán nekem is meg kellett jelennem – több munkatársammal egyetemben – a hildesheimi tartományi bíróság, ahol a robbantás helyszíni szemléjével kapcsolatban szakértőként hallgattak meg. Azt viszont, hogy a férj milyen büntetést kapott, már nem kísértem figyelemmel” – jegyezte meg Tamási Gábor.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
Fotó: Police.hu
