Először figyelték meg, ahogy egy fekete lyuk bekebelez egy csillagot, majd „kihányja” annak egy részét.

Amikor egy csillag túl közel kerül egy fekete lyukhoz, akkor az erős árapály-erők szétcincálják a fénylő égitestet. A csillag anyagának egy része kifelé lökődik, míg a maradék a fekete lyuk felé esik. A befelé zuhanó anyag hihetetlenül felforrósodik, amit erős sugárzásként lehet észlelni. Ez az „izzás” több évig is eltarthat, majd egyre inkább halványodni kezd, amint az anyag keresztülhalad az eseményhorizonton. Ez az a határ, amin túl a fény már nem tud kiszabadulni a fekete lyuk gravitációs vonzásából.

Páratlan felfedezés

A fent említett anyagkilökődést most első ízben sikerült lencsevégre kapnia a csillagászoknak. A kutatók külön erre a célra felturbózott teleszkópokkal vizsgálták a tőlünk 150 millió fényévre található Arp 299 nevű ütköző galaxisokat. Amikor először meglátták a jelenséget, azt hitték, szupernóva robbanás szemtanúi lehetnek, ám hamarosan kiderült, hogy egy jóval ritkábban megfigyelhető eseményre sikerült rábukkanni.

A két összeolvadó csillagváros egyikének centrumában egy nagyobb csillag helyezkedett el, amely a közeledés révén egy, a mi Napunknál húszmilliószor termetesebb fekete lyuk tőszomszédságába került. Ez is lett végül a végzete:a fekete lyuk beszippantotta a csillagot, majd anyagának egy részét óriási sebességgel kilőtte.Ezt a folyamatot pillantották meg és rögzítették a szakemberek.

A legtöbb galaxisban van olyan szupermasszív fekete lyuk, amely képes anyagot vonzani és ezáltal abból hatalmas korongot formálni maga köré.Ezeket azonban nehéz meglátni, részben azért mert nem túl gyakoriak, másrészt azért, mert nem bocsátanak ki látható fényt, ugyanis a gázok és por elnyelik azt.Szerencsére infravörös sugárzásként, illetve rádióhullámokként érzékelhetőek ezek a jelenségek is.

Az eredményről a Science magazinban számoltak be a szakemberek.

Forrás: origo.hu