„Alapvető érdekünk, hogy win-win szituációkra törekedjünk: úgy működjünk együtt, hogy mindenkinek jó legyen a végén.”
Az élet megy tovább
A bécsi városháza díszterme legalább harminc méter magas – az egész igazán hatalmas. A gazdagon díszített gótikus belteret most színes fények világítják meg, a kör alakú asztaloknál pedig Ausztria krémje üldögél és vacsorázik.
Nem sokkal később aztán kialszanak a fények, és a színpad kap megvilágítást. A Life Goes On nemzetközi jótékonysági gálát szombaton tartották – ezen a rendezvényen olyan emberek kapnak díjat, akik az élet nehéz helyzeteiből példamutatóan felálltak, és győzedelmeskedtek. Valamint olyan embereket is díjaznak, akik sokat tettek másokért, és ezzel vívták ki az elismerést.
Több ok miatt is érdekes számunkra a gála: a díj egyik alapítója Dörfler-Antal Emese gyorskorcsolya-olimpikon, aki Bécsben él. Talán emiatt is: a Life Goes Onnak egyre több a magyar vetülete. Idén például egy magyar cég, a Lime Creative szervezte a gálavacsorát. De ennél talán fontosabb, hogy magyar győztesei is voltak az eseménynek.
A hét éve alapított díjat hat kategóriában osztják ki. Idén az életművéért Böjte Csaba ferences rendi szerzetes kapta meg a – súlyra is elég tekintélyes – szobrocskát. Illetve a tévés műsorvezető, Kárász Róbert, aki meglepően aktív társadalmi munkát végez.
Az Ezer lámpás éjszakája nevű akciójában elveszett gyerekeket próbálnak felkutatni, míg a Fogadj örökbe egy macit!-kampányban a megváltozott munkaképességű emberek munkába való visszatérésében szeretne segíteni. Ennek keretében Kárász éppen átépíti a sokáig üresen kongó budapesti Vörösmarty mozit, hogy olyan kulturális centrumot hozzanak létre, amelyben ezek az emberek hasznos és értelmes munkát végezhetnek.
A Life Goes On gálát a rendezők fizikailag is szeretnék közelebb hozni Magyarországhoz – nem kizárt, hogy akár már jövőre lehet budapesti „fiókrendezvény”. Ugyanakkor az azért örvendetes dolog, hogy nem kell osztrák katalizátor ahhoz, hogy a jótékonyság és a másokért tenni akarás itthon is terjedőben legyen.
Egyszerűen rá kell döbbennünk ugyanis, hogy persze klassz dolog, ha nekünk jól mennek a dolgok – de ha másnak meg nem, akkor az nekünk sem lesz jó. A normális országokban az élet nem egy nulla összegű játszma: amikor csak akkor nyerhetünk, ha a másik veszít.
Alapvető érdekünk, hogy win-win szituációkra törekedjünk: úgy működjünk együtt, hogy mindenkinek jó legyen a végén. Mert bármilyen meglepő, ez az, ami hozzájárul ahhoz, hogy ne legyünk egy szétdarabolt, atomizált társadalom, amelyben mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti. Ráadásul hatékonyabb is, mintha csakis úgy próbálunk boldogulni, hogy borsot törünk mások orra alá. Erre a pofonegyszerű, mégis néha elsikkadó üzenetre jók ezek a megmozdulások.
Magyarországon a Hősök tere elnevezésű kezdeményezés is arról szól, hogy forduljunk egymás felé, és próbáljuk meg segíteni a másikat. Ugyanakkor több magazin – igen, a Playboy is – elindított akciókat, amelyekben olyan arcokat keresnek, akik hajlandók segíteni másokon, és olyan ügyeket tárnak az olvasók elé, amelyek társadalmilag fontosak, és érdemes velük foglalkozni, tenni valamit értük. Minden példa ragadós – ezek pedig jó példák. Terjedni fognak.
Forrás: metropol,
