Ha valaki azt mondja, hogy Magyarországon landolt az első meteorit, amelyben az élet nyomait találták meg, sokan csak felvonják a szemöldöküket. Pedig így történt – mégpedig nem is tegnap, hanem 1857 áprilisában, egy késő esti órán, Kaba határában. Egy egyszerű parasztgazda, Szilágyi Gábor volt a „szemtanú”, aki észrevette, hogy valami igen szokatlan dolog történt a közeli földeken.
Másnap néhány szomszéd kíséretében elindult a helyszínre, és amit találtak, az inkább hasonlított egy jókora, elszenesedett krumplira, mintsem valami kozmikus csodára. A meteoritról kiderült, hogy nagyjából négy kilós volt, és körülbelül 16×10 centiméteres. A falu népe persze rögtön abban reménykedett, hogy esetleg aranyat vagy más értékes fémet rejt a belseje – így nem sokáig haboztak, fel is törték a „földöntúli krumplit”. Aranyat nem találtak, így el is veszítették az érdeklődésüket. Pedig ha tudták volna, micsoda kincs van a kezükben…
A tudósok ráébrednek, hogy valami nagy dolog történt
A helyi hivatal végül a Debreceni Református Kollégiumba küldte a meteorit maradványát, ahol szerencsére már tudták, mit kezdjenek vele. A kondritos kőzetet a Magyar Tudományos Akadémia is vizsgálni kezdte, és több mint egy évvel a becsapódás után megállapították: ez az első olyan meteorit, amely szerves anyagot – konkrétan szenet – tartalmaz. Ez pedig minden kétséget kizáróan azt jelentette, hogy a kőzetben az élet nyomai fedezhetők fel. Akkoriban ez a felfedezés szenzációnak számított.
A bécsi udvar le akarta nyúlni
Nem kellett sok idő, hogy a bécsi császári akadémia is szagot fogjon. Mivel az osztrákok szinte reflexből maguknak követelték minden fontosabb tudományos leletet, azonnal bejelentették igényüket a kabai meteoritre is. Csakhogy Debrecen – és különösen a Református Kollégium – nem volt hajlandó csak úgy átadni. A magyar hatóságok ügyesen húzták az időt, a Kollégium pedig kijelentette: ez a meteorit a magyar tudomány része, és marad is.
Így esett, hogy a világ első „életnyomot” tartalmazó meteoritja ma is Magyarországon van, és „Kaba” néven szerepel a nemzetközi tudományos adatbázisokban.
Miért nem tanítják ezt az iskolában?
A kérdés jogos. A kabai meteorit története nemcsak tudományos, hanem kulturális és történelmi szempontból is elképesztően izgalmas. Egy szegény magyar parasztgazda, egy kis falusi közösség és egy ragaszkodó kollégium közös története ez – akik, bár nem tudták, mit találtak pontosan, mégsem hagyták, hogy az osztrákok „elszippantsák” tőlünk a világegyetem egyik legizgalmasabb darabját.
Ma a kabai meteorit a Magyar Természettudományi Múzeumban és a debreceni Református Kollégium múzeumában is látható – vagy legalábbis, ami megmaradt belőle.
Ez a történet pedig rávilágít egy fontos dologra: néha a legnagyobb felfedezések nem a laboratóriumokban, hanem egy szántóföldön kezdődnek – egy gazda szemében, aki felnéz az égre.
