Amikor kiderült, hogy Patrick Mitchellnek már nem sok ideje maradt hátra, ő és lánya, Vanessa igazi bakancslistára illő kalandokba vágtak bele, hogy emlékeket gyűjtsenek, és kihasználják az utolsó együtt töltött napokat.
Patrick Mitchell nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy 100 éves koráig él majd. De 72 évesen megtudta, hogy valószínűleg már nincs túl sok ideje hátra.
Amikor lánya, Vanessa hallott apja negyedik stádiumú hasnyálmirigyrák diagnózisáról, tudta, hogy fogytán az idejük. Ezért úgy döntött, kihasználja azt a kevés időt, amit még az apjával tölthet.
Vanessa szeretett volna minél több közös emléket gyűjteni az édesapjával, ezért kivett egy hónap szabadságot, de itt még nem állt meg.
Elmesélte apja történetét egy Facebook csoportban, ahol tanácsokat is kért más felhasználóktól. Nem egyszerű, turistáknak való élményeket akart, hanem igazi emlékezetes pillanatokat, bakancslistára illő tapasztalatokat az édesapjával.
A végső nagy kaland
Arra gondolt, hogy kap majd néhány javaslatot, de arra egészen biztosan nem számított, hogy több száz választ kap különböző emberektől, sőt, sokan segíteni is akartak neki.
Egy nagylelkű idegen felajánlotta, hogy elviszi Vanessát és édesapját egy privát körútra az Egyesült Államok haditengerészetének egyik helikopterén. Egy másik idegen nagylelkűen felajánlott egy utat a haditengerészet egyik hajóján, amely számos emléket idézett fel Patrickben azokból az időkből, amikor ő is a katonaságnál szolgált. Apa és lánya ugyanakkor ingyen jegyeket is kaptak, hogy Las Vegasba repüljenek, ahol a Paris Hotelben szálltak meg, és egy UFC (Ultimate Fighting Championship) mérkőzésen is részt vettek. Korábban még egyikük sem vett részt hasonlón, és nagyon élvezték a közös élményt. Talán az egyik legszebb ajándék az volt, amikor egy hegedűművész ellátogatott Patrick otthonába, és eljátszotta a férfi kedvenc dalait.
Vanessa azt mondja, örökké kincsként fogja őrizni azt a sok kedvességet, együttérzést és nagylelkűséget, amit az apja halála előtt kaptak az emberektől. Bár az édesapja már nincs az élők sorában, Vanessa hihetetlenül hálás azért a sok szeretetért, amit teljesen idegen emberektől kaptak.
„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten”
– Korinthusbeliekhez írt II. levél 9:6-7
filantropiku,
