Az Aradi Vértanúk életrajza:
Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.
Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív vagy kilépett császári és királyi tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. Egyébként egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan az osztrákok. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban cs. és kir. ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatokat viseltek.
Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.
„…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol. ” – Ferenc József utasítása Haynau számára
Az aradi vértanúk:
– Knezić Károly
– Nagysándor József
– Damjanich János
– Aulich Lajos
– Lahner György
– Poeltenberg Ernő *
– Leiningen-Westerburg Károly
– Török Ignác
– Vécsey Károly
– Kiss Ernő
– Schweidel József
– Dessewffy Arisztid
– Lázár Vilmos
Poeltenberg Ernő
Poeltenberg Ernő lovag (Ernst Poelt, Ritter von Poeltenberg; Pöltenbergi Pölt Ernő) (Bécs, 1808. február 20. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike.
Családja
Gazdag osztrák szülők gyermekeként született, édesapja, Leopold Poelt von Poeltenberg, ügyvéd volt. Két leánytestvéréről van tudomásunk:
Wilhelmina (1809 – Badacsony, 1887. június) alapítványi hölgy, a szent Anna rend tiszteletbeli tagja.
Amália, akinek férje Fackh József az osztrák hadsereg ezredese volt, aki 1848-ban a honvédséghez lépett át, ahol tábornoki rangot nyert és a szerbek ellen való hadjáratban Verbásznál elesett. Házasságukból Károly és Gedő nevű fiaik születtek.
Peoltenberg Ernő felesége, Kakovszka (Kakowska) Paula lengyel származású asszony volt, aki Budán halt meg, 1874. november 13-án, 53 évesen. Három gyermekük született:
– Poeltenberg Guido (1847., Budapest – 1889. január), akiből apjához hasonlóan katona lett, fiatalon önkezével vetett véget életének.
– Poeltenberg Ilona (1842-1922), akinek Fackh Gedő lett a férje, aki tulajdon unokatestvére volt. Házasságukból három gyermek született. A fiatalabbak: Bothmer Jenőné Fackh „Jenny” Johanna, aki 1871-ben született Botfán és 1958. június 24-én Badacsonytomajon hunyt el,[9] valamint Elemér, aki Badacsonytomajon született 1871-ben és 1941-ben halt meg. Mindketten a – Poeltenberg-Fackh kettős előnevet viselték.[10] Harmadik testvérük, az 1869-ben született Ernesztin fiatalon meghalt, 1887-ben.
Pályája
1830-ban lépett katonai szolgálatba a császári hadseregbe, ahol két évvel később a 4. Sándor huszárezredben hadnagyi kinevezést kapott. Ugyanitt később a kapitányságig vitte, de 18 évi szolgálata alatt ennél magasabb rangra nem jutott. 1848 tavaszán helyezték ezredével Magyarországra, holott ő több ízben kérelmezte, hogy az Olaszországban állomásozó lovasezredhez helyezzék.
Magyarországon a szabadságharc ügyének lelkes hívévé vált. Először Jellasics horvát bán serege ellen harcolt, az osztrák határ átlépésének gondolatával azonban nem értett egyet, ezért sokáig bizalmatlanság övezte. Később Görgey Artúr parancsnoksága alá került, akinek javaslatára 1848. október 27-én honvédőrnaggyá, később, decemberben alezredessé nevezték ki.
A kápolnai csatában (február 26–27.) kitüntette magát. 1849. április 14-e után a hetedik hadtest parancsnoka, ezredes, majd június 2-án tábornok lett. A nyári hadjárat idején Haynau túlerejével szemben visszavonulni kényszerült. Részt vett a komáromi csatában (július 2. – július 11.), majd a váci ütközetben (július 15. – július 17.).
Görgey bizalmasaként ő közvetített a tárgyalásokon a cári seregekkel a fegyverletételről. Ezután fogták el az osztrák hatóságok.
Kötél általi halálra ítélték, ötödikként végezték ki (elsőként a kötél által kivégzettek között). Az aradi vártól délre, a Maros árterén, reggel 6 és 7 óra között akasztotta fel Franz Bott katonai hóhér. A bitófa alatt így szólt: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”
Poltenberg Ernő életrajza angol nyelven:
Ernő Poeltenberg
Ernő Poeltenberg (February 20, 1808, Vienna – October 6, 1849, Arad) was a honvéd general in the Hungarian Army. He was executed for his part in the Hungarian Revolution of 1848, and is considered one of the 13 Martyrs of Arad.
Family
He was born into a wealthy Austrian family to Leopold von Poeltenberg Poel, a lawyer. He also had two known sisters:
Wilhelmina, an honorary member of the Order of St. Anne.
Amalia, whose husband was Joseph Fackh the Austrian army colonel who in 1848 took over the defense against the Serbs and won the campaign that resulted in the killing of Verbásznál. He attained the rank of General. They had two sons, Charles and Gedo.
Peoltenberg’s wife, Kakovszka (Kakowska) was a Polish-born woman who died in Buda on November 13, 1874, at the age of 53. They had three children:
– Guido (1847, Budapest – .Jan. 1889), who had a military career like his father.
– Helena (1842-1922), who married Fackh Ilka. They had three children.
Career
In 1830 he entered military service for the Imperial Army, serving two years in the 4th hussar regiment as a second lieutenant. He later took a similar position at another post, but did not receive a promotion for almost 18 years. Stationed with his regiment in Hungary in the Spring of 1848, he requested to be moved to Italy for action.
When the Hungarian revolution took place, he was a supporter and volunteered his service. He first fought against the Croatian Ban Jelacic, and then crossed the Austrian border. However, the Hungarian command disagreed with the plan due to their distrust of his Austrian heritage. Görgey later came under the command of Arthur on October 27, 1848, and Poeltenberg was appointed lieutenant colonel in December.
At the Chapel battle of February 26–27, he distinguished himself and on April 14, 1849 was promoted as the Colonel commanding the 7th Corps, and was promoted to general on June 2. During the summer campaign against Haynau the army was forced to retreat . He participated in the Battle of Komárom (July 2 to July 11), and the Vac battle (July 15-July 17).
After the outnumbering Russian army appeared, he served as a mediator between the Hungarian and Russian armies for the terms of surrender. Next, he was captured, along with the other commanders, by Austrian authorities.
Death
Sentenced to death by hanging, it was carried out on the 5th (he was first among those executed by hanging) at Arad castle. He was hung sometime between six and seven am. Just before his death at the gallows he is credited as having said „Good God who is going to represent the case of the Hungarians!”
