Az 1848–49-es szabadságharc csatái: Iglói rajtaütés

Az 1848–49-es szabadságharc csatái

Arad ostroma
Bábolnai ütközet
Branyiszkói ütközet
Buda ostroma (1849)
Debreceni csata (1849)
Déva vára
Eszék ostroma (1849)
Gálfalvi ütközet
Gyulafehérvár ostroma
* Iglói rajtaütés
Isaszegi csata
Kápolnai csata
Kassai ütközet
Komáromi csaták
Komárom ostroma (1848–1849)
Lipótvár ostroma
Móri ütközet
Nagycsűri ütközet
Ozorai ütközet
Pákozdi csata
Perlaszi ütközet
Piski csata
Schwechati csata
Segesvári csata
A szolnoki csata emlékműve
Szőregi csata
Temesvári csata
Temesvár ostroma (1849)
Turai csata
Váci csata (1849. április 10.)
Váci csata (1849. július 17.)
Vízaknai ütközet

Iglói rajtaütés

Az Iglói rajtaütés az 1848-49-es Téli hadjárat egy kisebb, jelentéktelenebb összecsapása volt Iglón (ma Spišská Nová Ves) a Julius Kiesewetter őrnagy vezette osztrák egységek és a Guyon Richárd ezredes vezette magyar erők között 1849. február 3. hajnali óráiban.

Előzmények

1849. februárjában Észak-Magyarországon harcolt Franz von Schlik hadserege. A tábornok és egységeinek zöme Klapka György honvéd tábornok erőivel harcoltak Tokaj környékén. A tábornok egyik előretolt állása volt Lőcse. Itt állomásozott Julius Kiesewetter császári őrnagy egységeivel, négy gyalogszázaddal, egy fél lovasszázaddal és egy fél röppentyűkből álló üteggel. Az osztrák őrnagy január 29-én értesült Görgey Artúr honvéd tábornok egységei előrenyomulásáról. Ezt az információt azonnal továbbította felettesének, Schlik tábornoknak, aki eleinte túlzó híreszteléseknek fogta fel a leírtakat. Viszont az őrnagy január utolsó napján küldött újabb jelentése, miszerint az osztrák csapatokat a magyarok máris visszavetették, azonnal cselekedett. Schlik az őrnagy támogatására küldte Franz Deym tábornokot egy Parma ezredbeli zászlóaljjal, három gyalog századdal, egy fél lovasszázaddal és négy löveggel február 2-án Margitfalvára, majd Lőcsére. Evvel egy időben Eperjesre is küldött erőket, ahol a Branyiszkói-hágó őrzésére kirendelt osztrák erők csak 2 gyalog századból, egy szerveződő szabadcsapatból és 2 ágyúból álltak.

Éjjeli rajtaütés Iglón

Az osztrák Kiesewetter őrnagy abban a hiszemben volt, hogy az Igló bevonult magyar egységek létszáma csekély, ezért egy éjszakai rajtaütés tervét dolgozta ki. Még február 2-án, éjjeli 11 óra környékén összegyűjtötte összes katonáját és elindultak Igló felé. Az osztrákok másnap éjjeli egy órakor érték el a várost. Az osztrákok egész lovasságukkal, három század gyalogsággal és két ágyúval nyomultak be a városba, további 1 gyalogszázadot és egy löveget a város keleti szegélyéhez helyezett. Iglóban az előőrsi és a védelmi feladatokat nem látták el kellően és az osztrákok akadálymentesen nyomultak be a főtérre. Ekkor villámgyorsan a még alvó magyarokra rátámadtak, hatalmas zűrzavart okozva és a főtéren álló hét magyar ágyút sikeresen elfoglalták. Ámde a magyarok gyorsan feleszméltek és ezredesük, Guyon Richárd vezetésével olyan dühvel rontottak rá a ellenséges (az osztrákok kevesebben voltak a magyaroknál) századokra, hogy azok nem csak az elfoglalt, hanem a saját ágyúikat is hátrahagyva menekültek Szepesváraljára. Innen vonultak a Branyiszkói szorosba, ahova a balul sikerült akcióról már értesülést szerzett Franz Deym is bevonult.

Veszteségek

Semelyik oldal nem szenvedett számottevő veszteséget, egyedül az osztrákok három ágyúja volt súlyosabb veszteség. Az osztrákok összesen 4 halottat, 3 ágyút és 21 lovat hagytak a csatamezőn. További 30 katonájuk megsebesült. A magyarok vesztesége 45-50 halott és sebesült volt.

Bánlaky József: Éjjeli rajtaütés Iglón, 1849. február 3-án.
1. számú vázlat.

A magyar feldunai hadtest szepességi útja alatt Schlick hadtestéből, melynek zöme Tokaj tájékán Klapka hadtestével állott szemben, Lőcsén Kiesewetter őrnagy alatt 4 gyalog, 1/2 lovas század és 1/2 röppentyű üteg volt előretolva. Nevezett őrnagy január 29-én értesült Görgey előnyomulásáról s azt rögtön jelentette Schlicknek, aki bár a jelentésben foglaltakat túlzott híreszteléseknek vélte, Kiesewetternek január 31-éről kelt második jelentésére, mely szerint előcsapatait az ellenség máris visszavetette, azonnal intézkedett, miszerint Deym tábornok Kassáról 1 Parma ezredbeli zászlóaljjal, 3 ottočani századdal, 1/2 lovas századdal és 4 löveggel Kiesewetter támogatására február 2-án Margitfalvára, onnan pedig másnap Lőcsére meneteljen. Egyidejűleg Eperjesre, ahol a Branyiszkó megszállására előretolt 2 gyalog századon és 2 lövegen kívül csupán csak az éppen alakult Szirmay-féle szabadcsapat állott, még 3 ottočani század és 2 löveg rendeltett ki.

Kiesewetter őrnagy abban a hiszemben, hogy Iglóra február 2-án csak gyenge ellenséges osztag vonult be, az ellen éjjeli rajtaütés keresztülvitelét határozta el s e célból még ugyanaznap este 11 órakor összes csapataival elindult Igló felé, mely előtt éjjeli 1 óra tájban megjelenve, az összes lovassággal, 3 század gyalogsággal és 2 löveggel a főúton hatolt be a városba, 1 századot 1 löveggel pedig annak keleti szegélye ellen rendelt ki. A vállalat ama hanyagságnál fogva, mellyel Guyon hadosztályánál az előörsi és biztonsági szolgálatot kezelték, annyiban teljesen sikerültnek mondható, amennyiben Kiesewetter észrevétlenül egészen a város közepéig hatolt s itt tulajdonképeni munkájához fogva, az álmukból felvert magyar csapatok között iszonyatos zavart okozott, a főtéren felállítva volt 7 löveget pedig azonnal hatalmába ejtette. Ámde Guyon csapatai csakhamar felocsúdnak első zavarukból s oly határozottan vetik reá magukat a maroknyi ellenségre, hogy az nemcsak az előbb elfoglalt, hanem még saját ágyúit is, tovább 4 halottat, 30 sebesültet és 21 lovat a harc színhelyén visszahagyva, sietve Szepesváraljára menekült, honnan február 3-án a Branyiszkói szorosba húzódott vissza, ahova a vállalat szerencsétlen kimeneteléről értesült Deym is bevonult, a kluknói szoros védelmére csupán az ottočani 3 századot hagyván hátra. Guyonnak az éjjeli vállalat alatt szenvedett vesztesége mintegy 45–50 főre rugott.