Az 1848–49-es szabadságharc csatái
Arad ostroma
Bábolnai ütközet
* Branyiszkói ütközet
Buda ostroma (1849)
Debreceni csata (1849)
Déva vára
Eszék ostroma (1849)
Gálfalvi ütközet
Gyulafehérvár ostroma
Iglói rajtaütés
Isaszegi csata
Kápolnai csata
Kassai ütközet
Komáromi csaták
Komárom ostroma (1848–1849)
Lipótvár ostroma
Móri ütközet
Nagycsűri ütközet
Ozorai ütközet
Pákozdi csata
Perlaszi ütközet
Piski csata
Schwechati csata
Segesvári csata
A szolnoki csata emlékműve
Szőregi csata
Temesvári csata
Temesvár ostroma (1849)
Turai csata
Váci csata (1849. április 10.)
Váci csata (1849. július 17.)
Vízaknai ütközet
Branyiszkói ütközet
A branyiszkói ütközet az 1848–49-es szabadságharc téli hadjáratának egyik jelentős következményekkel járó ütközete volt. 1849. február 5-én a Branyiszkói-hágónál Guyon Richárd honvéd ezredes csapatai vereséget mértek Franz Deym tábornok csapataira, és ezzel kierőszakolták a feldunai hadsereg áttörését a Tiszánál összpontosított magyar főerő felé.
Előzményei
A főváros 1849. január 5-i feladása után Görgei javaslatára a feldunai hadtest nem a Tisza mögé vonult vissza, hanem észak felé fordult, hogy megkísérelje a Simunich tábornok által ostromlott Lipótvár felmentését. A hadmozdulat elsődleges célja az volt, hogy megakadályozza, hogy Windisch-Grätz teljes erejével a Tiszánál kiépített védővonal ellen indítson támadást. Ezt a célt el is érte, mert a herceg bizonytalanná vált, nem volt pontos tudomása a kettévált magyar haderő nagyságáról és céljairól. Az észak felé forduló Görgey-hadtest hátbatámadással fenyegette a komáromi várat és a Lipótvárat ostromló császári haderőt, ezért a herceg főerejével Budán maradt és csak egy-egy üldöző csapatot küldött Perczel és Görgei után. Görgei észak felé fordulása a hadászati célt tehát elérte, mert eltérítette a császári erőket a Debrecen felé irányuló főcsapástól, azonban a magyar tábornok előtt csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy hadműveleti területét jelentős túlerő veszi közre, ezért Lipótvár felmentésének erőltetése a feldunai hadtest megsemmisülését eredményezheti. A hadtest éle negyven kilométerre megközelítette Lipótvárat és így egy rövid időre az ostromzár felszakítását is sikerült elérnie, de végül Görgeinek el kellett vonulnia a bányavárosok felé. A szinte folyamatos utóvédütközeteket vívó, északról Götz, délről Csorich csapatai által fenyegetett Görgeit itt érte Mészáros Lázár hadügyminiszter parancsa, hogy induljon Kassa felé a Schlik tábornok elleni hadműveletek támogatására.
A hadtest két oszlopban indult a Szepesség felé: az egyik csoport Görgei vezetésével a Stureci-hágón keresztül Poprád, a másik Guyon Richárd ezredes vezetésével Igló irányában. Götz és Jablonowski tábornokok a déli oszlopot üldözték, így Görgei Lőcsére érkezve értesült róla, hogy a császári csapatok szorosan a nyomában vannak, és előtte a Szepességből Sárosba vezető Branyiszkói-hágót Franz Deym tábornok csapatai tartják megszállva. A Görgei-hadtest előtt ekkor két lehetőség állt: vagy Branyiszkón áttörve közelíti meg Kassát, vagy déli irányba, a Sajó völgyébe vonul. Görgei az első lehetőséget választotta. A Branyiszkói-ütközet mindkét fél számára jelentős téttel bírt, mert magyar győzelem esetén a Kassa környékén lévő Schlik-hadtest Klapka és Görgei bekerítésébe kerülhetett, császári győzelem esetén ugyanez Görgei csapatait fenyegette Jablonowski, Götz és Schlik részéről. A Branyiszkói-hágó elfoglalására Guyon ezredes kapott parancsot.
Guyon hadosztálya a bányavárosokban elszenvedett veszteségek után a 13. és 33. honvédzászlóaljból, egy frissen toborzott szlovák zászlóaljból, egy vadászszázadból, egy utászszázadból, a Nádor-huszárezred egy századából és 21 ágyúból állt. A hadosztály összlétszáma mintegy négyezer fő volt. A támadók így több mint kétszeres túlerővel rendelkeztek, de a terepviszonyok a védőknek kedveztek.
Guyon a rá jellemző önbizalommal előre megírta győzelmi jelentését, majd csapataihoz a következő szónoklatot intézte: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen” (Ha előrementek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek.) Mikor a honvédek első rohama kudarcot vallott, be is váltotta ígéretét, majd a következő rohamot személyesen vezette. A sikerben nagy része volt Erdősi Imre piarista szerzetesnek, aki szlovákul lelkesítette a friss szlovák zászlóalj katonáit. Deym, hogy a bekerítést elkerülje, megpróbálta a hágó melletti mellékutakat és ösvényeket is megszállni, azonban ez azzal járt, hogy a hágó védelmére nem maradt elég embere. Az elszántan rohamozó honvédek így egyre inkább teret nyertek. Guyon először csak színlelte, hogy Deym csapatait megkísérli megkerülni, majd a honvédek egy része valóban meg is indult a meredek hegyoldalon. Deym attól tarthatott, hogy egész haderejét elveszítheti, ezért végül feladta a hágó védelmét és Eperjes felé visszavonult. Az ütközetben a magyar csapatok vesztesége százötven, a császári csapatoké mintegy nyolcszáz fő volt.
Görgei a lőcsei honvédbálon éjfél körül kapta kézbe Guyon győzelmi jelentését, azonnal riadót rendelt el és hadseregével átvonult Eperjes irányába. Az általános katonai helyzet ezzel a magyar fél számára kedvezőre fordult.
Következményei
A feldunai hadsereg a felvidéki hadjárat ütközeteinek túlnyomó részét elvesztette, a hadjáratot azonban lényegében megnyerte, mert hetekre visszatartotta Windisch-Grätz erőit a Tisza-vonal elleni frontális támadástól és végül – a branyiszkói áttörésnek köszönhetően – súlyosabb veszteségek nélkül került ki a császári csapatok gyűrűjéből. A Schlik-hadtest bekerítése – a felső katonai vezetés, elsősorban Henryk Dembiński tehetetlensége miatt – végül nem sikerült, de a branyiszkói győzelem mégis jelentős hatással volt a háború további menetére, mert lehetővé tette a Görgei-hadtest és a magyar főerők egyesülését és végeredményben a győzelmes tavaszi hadjárat megindítását.
A 33. honvédzászlóalj hősies magatartása elismeréséül Görgeitől egy „Branyiszkó 1849. február 5.” felirattal ellátott aranyhímzésű zászlószalagot kapott.
