Home Tudástár Természetvédelem, élőlények védelme Atomhulladékkal teli, hidegháborús, „jég alatti város” emelkedhet ki a grönlandi jég alól

Atomhulladékkal teli, hidegháborús, „jég alatti város” emelkedhet ki a grönlandi jég alól

Ahogy a klímaváltozás következtében egyre növekszik a Föld átlaghőmérséklete, úgy bukkannak elő kulturális kincsek és veszélyes objektumok, mumifikálódott holttestektől kezdve ősi érméken át lépfenével fertőzött rénszarvastetemekig. A tudósok nemrég azonosították a jégből a felmelegedés hatására előbb-utóbb feltehetően kiemelkedő legszürreálisabb „leletet”: egy északnyugat-grönlandi, radioaktív hulladéktól hemzsegő titkos amerikai katonai bázist.

Atomhulladékkal teli, hidegháborús „jég alatti város” emelkedhet ki a grönlandi jég alól

A Geophysical Research Letters című szaklapban publikált tanulmányukban a kutatók amellett érvelnek, hogy a Camp Century nevű bázison tárolt mérgező és radioaktív anyagok 2090-re előbukkanhatnak a jég alól – olvasható a Smithsonian honlapján. A 35 méter magas jég- és hótakaró gyorsabban olvad annál, mint hogy pótolni lehessen – erre az eshetőségre az építmény megalkotása idején feltehetően nem gondoltak. A kutatók figyelmeztetnek: miközben a globális felmelegedés megváltoztatja a Földet, a grönlandi nukleáris hulladék komoly politikai problémákat, nemzetközi konfliktusokat eredményezhet a jövőben.

Amikor a jég megolvad, becsült adatok szerint mintegy 9200 tonna hulladék és 53 ezer gallon (mintegy 200 ezer liter) gázolaj folyhat bele az óceánba. A helyszínen lévő más hulladékok között találunk a bázis atomerőműjéből származó kis mennyiségű radioaktív hűtővizet, valamint festékekben és folyadékokban megtalálható ún. poliklórozott bifenileket (PCB). Az Északi-sark körüli területeken már eddig is azonosítottak nagy mennyiségű PCB-t, amelyeket a városokban öntöttek az óceánba, és amelyeket a szél és az óceáni áramlatok szállítottak a sarkvidékre.

Camp Centuryt közel 60 évvel ezelőtt egy új típusú északi-sarki bázis modelljeként hozták létre. Az Északi-sarktól mintegy 1300 kilométerre fekvő bázist jég és hó alatt található nagy gödrökben építették meg, hogy ennek segítségével védjék meg a komplexumot és a személyzetet a zord időjárástól: a hőmérséklet ugyanis a – 56 Celsius-fokot is elérheti, a szél pedig 200 kilométer/órás sebességgel is fújhat. Frank Leskovitz történész szerint a Camp Centuryhez az atomerőmű mellett több kutatólabor, egy könyvtár, egy kápolna és még egy fodrászat is tartozott.

A „jég alatti város” létezését nem kezelték titokként – Walter Cronkite amerikai rádiós 1961-ben meg is látogatta a komplexumot. A hóval borított bázis igazi célja (nukleáris fegyverek tárolása) azonban rejtve maradt a nyilvánosság előtt. Még a dán hatóságoknak sem volt fogalmuk arról, mi folyik valójában a komplexumban a Jégféreg projekt név alatt. Az amerikaiak az 1950-es végén hozták létre a bázist, amikor az USA és a Szovjetunió közötti feszültség a harmadik világháború kitörésével fenyegetett. Az amerikai hadsereg egy 135 ezer négyzetkilométeren átívelő alagútrendszer megépítését tervezte a grönlandi jégtakaró alatt. Támadás esetén akár 600, egyedi módon kialakított atomrakétát szállíthattak volna a sziget megfelelő pontjaira.

Az amerikai hadsereg azonban nem tudott mit kezdeni a hatalmas, mozgó jégréteggel, és bár mindent megtettek, hogy fenntartsák a föld alatti alagutakat, 1966-ban végül kénytelenek voltak elhagyni a bázist. Ekkoriban még senki sem gondolta, hogy a hatalmas jég- és hóréteg egyszer leolvadhat a komplexumról – mondta William Colgan glaciológus. A bázist hosszú időre elfeledték, mígnem a dán kormány 1995-ben fény derített a Camp Century igazi rendeltetésére.

Amíg a bázis működött, a tudósok számos, többek között egy 1,3 kilométeres jégmagot fúrtak ki, amelyek segítségével a klímakutatók rekonstruálni tudják a régmúlt korok éghajlatát. William Colgan megvizsgálta a Camp Century 13 ezer év éghajlati adatait „tartalmazó” jégmagjait, amikor értesült a bázison véghezvitt „szürreális dolgokról”. A komplexum ellentmondásos történetét figyelembe véve, nem csoda, hogy a maradványok kérdése legjobb esetben is egy kényes ügy. Mint Colgan elmondta, amikor a NATO és a dán kormány elutasította az ott folyó kutatás finanszírozását, a tudósnak és kollégáinak „esti és hétvégi projektként” kellett dolgozniuk a Camp Century titkainak feltárásán.

Úgy tűnik, a globális felmelegedés egyik váratlan hatása, hogy az országok már nem söpörhetik szőnyeg alá piszkos ügyeiket – még akkor sem, ha a szőnyeg történetesen Grönlandon van. Bár a Camp Centuryből a jövőben feltehetően „kiszabaduló” PCB- és atomhulladék-mennyiség az Északi-sark körüli területen mértnél alacsonyabb lesz, a szennyezés politikai következményei súlyosak lehetnek. „Az »örökkévalóságból« a »valóban el kell kezdeni gondolkodni róla« fázisba jutottunk” – fogalmazott Colgan a klímaváltozás kapcsán.

 

forrás: mult-kor.hu

Exit mobile version
Megszakítás