sztrológia vagy csillagjóslás (görögül αστρολογία) kifejezés a görög asztron, ‘csillag’ és logosz, ‘szó, tudomány’ szavakból ered. Az úgynevezett ezoterikus tanok egyike, és feladata a bolygók állásából egy adott időpontban bekövetkezett esemény (legtöbbször egy személy születése) sorsának minél pontosabb meghatározása. Tudománytörténeti szempontból a csillagászat tudományának előfutára, míg a modern asztrológiát az áltudományokhoz sorolják.
Az asztrológia kialakulását az európai hagyományok elsősorban Mezopotámia (Kr. e. 8. század), illetve Babilónia (Kr. e. 5. század) papságához kötik. Hasonlóan alakult ki az asztrológia Egyiptomban és Görögországban a 2. században. Európán kívül Indiában, Kínában, valamint az aztékoknál és a majáknál is alkalmazták.
Alapelve, alapművei
Hermész Triszmegisztosz
Alapelve a Hermész Triszmegisztosz nevéhez kötődő Smaragdtábla tétele: Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius – ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.
Az első ismert asztrológiai mű a mezopotámiai II. Szargon (Kr. e. 722–705) 72 részből álló műve volt.
Ptolemaiosz a 2. században írta Tetrabiblos művét, mely évszázadokig alapmű maradt.
A 4. században adta ki Firmicus Maternus Libri Matheses művét.
Regiomontanus Esztergomban befejezett Tabulae directionum című munkájában az égitestek befolyásain kívül közli a horoszkóp 12 házának számítási módját, a régi Campanus-féle módszer figyelembevételével, és egy, az asztrológiában nélkülözhetetlen csillagászati táblázatot is felállít. Prognózisában többek szerint előre megírta az 1789-es francia forradalom idejét és eseményeit.
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
