Helytörténet
Aszófő a Balaton északi partján, a tihanyi félsziget lábánál fekszik, ott ahol a balatoni 71-es út, elhagyva a félszigetet, egyenesen északnak tart. Tihany felől közelítve a domboldalra felkúszó község a középen magasodó templomtornyával már messziről felkelti a figyelmet. A falu felett elterülő Vásárhegy és a domboktól körülvett település már a rómaiak idején is lakott volt.. A falu déli oldalán található kövesdi templomrom is római épület maradványain áll. Neve, Aszófő, száraz völgyet jelent. 1093-ban ”Azzofeu“ néven említik és a tihanyi apátság birtoka, később a veszprémi káptalan és nemesek is szereztek itt birtokokat. Aszófőn folyik át a Vékény vagy Séd patak. Vize ma is ott csobog a házak falánál, egykor számos malmot hajtott. Némelyiknek régi kereke még látható az egykori malomépület oldalánál, így az országút előtti első háznál.
Aszófő körzetében a középkorban három falu állott: Kövesd, Örvényes és Apáti, utóbbi már a Tihanyi félsziget nyakánál, az árkon belül. Kövesd község első hiteles említésével 1211-ből találkozunk, akkor a tihanyi apátság birtoka. Temploma a feltárás adatai szerint 1260-70 körül épült. A községgel együtt 1552 után pusztult el, amikor Veszprémben már a török volt az úr, és a Gyulaffyak támadása miatt a veszprémi pasa parancsára a tóparti falvakat a lakossággal együtt a törökök elpusztították. A török kiüzése után, a XVIII. századtól kezdődően békés korszak következett a falu életében. A XIX. század közepén lakosai betelepítették szőlővel a falu keleti oldalán található vörösmáli dűlőt, majd a következő évtizedekben a ma már műemléki védelem alatt álló pincesor is megépült. 1834-ben elkészült az új római katolikus templom, ami ma felújított formájában várja a híveket és turistákat egyaránt.
Műemlékek
Aszófő történelmi emlékeivel, népi építészeti alkotásaival, a zömében a XIX. század derekán épült, műemléki védelem alatt álló híres Vörösmáli pince-présház sorával, a környék gazdag, gyönyörű kiránduló helyeivel, mediterrán klímájával, a dombvonulatról élvezhető csodálatos panorámával, a tó mindenütt felcsillanó ezüst tükrével olyan helyet nyújt a pihenni vágyóknak, amelyekből egyre kevesebb lesz a Balaton mellett.
1. A község központjában található a Szent László római katolikus templom, amely klasszicista stílusban épült 1832-1834 között. Oltára a XVIII. századból való, empire szószéke 1894-ből. Oltárképét, ami Szent Lászlót ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából, Pesky János pesti képíró festette 1824-ben.
2. A vasútállomástól délre, közel a Balaton-parti nádasokkal körülvett természetvédelmi területhez található a román stílusú templomrom, ami római kori maradványokon az 1260-70-es években épült egyhajós templom maradványa.
A feltáráskor a templomban talált sírok, elszenesedett maradványok, a falban lévő ágyúgolyó-becsapódások arról tanúskodnak, hogy a török hatalmas pusztítást végzett a faluban.
Az 1958-ban végzett restaurálás adatai szerint a templom egyhajós alaprajzú volt, egyenes záródású szentéllyel és sekrestyével. A szentélyben 1500 körül helyezték el a szép megformálású szentségtartót (pasztofóriumot), amely ma a Tihanyi Múzeum féltett kincse. Egyetlen megmaradt díszítménye a nyugati, bejárati homlokzat csúcsíves, gömbökkel díszített ívsoros párkánya, amely a lébényi-jáki templomok formaeleme.
A feltárás során bebizonyosodott, hogy a templom helyén korábban római épület állott, ugyanis a szentély oltára alatt kiástak egy felirat nélküli római oltárkövet. Ezt a rom előtt fakadó forrás mellé állították, lehajló fűzfák árnyékába, idillikus hangulatot nyújtva a szemlélőnek. Az egész terület, szépen parkosítva, hangulatos pihenőhely, és új szokás szerint már esküvők színhelye is.
3. Érdekes látnivaló a vasút és az Aszófőt Balatonfüreddel összekötő felső út között a Vörösmáli dűlőben elterülő pincesor. A présház-pincék sora különösen Tihany felől közelítve megkapó látvány az előtérben dús növényzetű vizenyős rétekkel, a háttérben a hegyoldalra felkúszó, nagyobb facsoportokkal tarkított szőlőkkel. A zömében 1848-1883 között épült, változatlan állapotban megőrződött épületek présházból és az ebből nyíló, részben a földbe épült dongaboltozatos pincéből állnak. Az átlag 4×4 méter belméretű, nyeregtetős présházba a homlokoldalon egy ajtó vezet, aminek díszítésében, úgyszintén az oromfalak vakolatdíszein barokk hatás érvényesül. A pinceajtók gyönyörű napsugaras mintázata különleges látványt nyújt.
4. Az Aszófőről Pécsely felé vezető országút erdő előtti magaslata szép kilátópont. Látva a gyönyörű képet, megértjük, miért éppen ide, a tóra néző lejtőkre építették a természet szépségeit oly nagyra értékelő rómaiak díszes villáikat.
5. A községben találunk néhány szép régi helyreállított tornácos házat, mint a Balaton u. 6. számút, amelyet műemlékké nyilvánítottak.
Cím: Árpád u. 7.
Tel: +36 (87) 445 081
E-mail: [email protected]
Web: http://www.aszofo.hu/
