1715-ben a török háborúk után először írták össze az adózó (jobbágy) családfőket az egész országban.
Ásvány. Adózók nevei: Horvath Pál, Peredy György, Deák Ferenc, Bory Lőrinc, Czizmadzia István, Vadász János, Herczegh Péter, Huszár György, Kranicz Mátyás, Dobos György, Soós Ádám, Varga Péter, Német György, Takácz Gáspár, Czakó Gergely, Varga András, Varga János, Takácz Mátyás, Kossan Mihály, Szászy Ferenc, Szabó Mihály, Bőssy Ferenc, Nagy Gergely, Vadász István, Vida György, Péter Dániel, Vargha István, Fazekas Pál, Vadász István, Dobos Márton, Vadász Márton, Stájer Mátyás, Szabó György,Danis János,Soós György,Tirinda János, Lándor Márton,Nagy Mihály,Vadász György,Vadász Ferenc, Horvath György, Kardos János, Nagy István, Vargha János, Szaladnay Mihály, Somody István, Kis György. Jobbágy 44 fő, zsellér 3 fő, nemes nincs, mindenki magyar.
Ráró. Adózók nevei: Banyár György, Bott Lőrinc, Kiss Péter, Paly György, Nagy István, Paly Péter, Major Márton, Illés János, Matko Márton, Lencsés István, Stoknicz Pál, Dudás Tamás, Vargha Miklós, Zamleczky János, Totth István, Granicz Ferenc. Jobbágy 10 fő, zsellér 6 fő, nemes nincs, mindenki magyar.
1735-ben Viczay Jób gróf a Balassa-örökösök birtokrészeit is megvette, így Ásvány és Ráró is a kezére került. 1773-ban azonban Ráró öröklés révén gróf Viczay Eszternek, báró Sándor Antalnénak jutott. A 19. század elején mindkét település jelentős fejlődésnek indult. Fényes Elek szerint a Héderváry-uradalomhoz tartozó Ásványon 1300, a gróf Sándor Móric által bírt Rárón 500 fő élt, mindkét település híres vizahalászatáról és káposztájáról, valamint hasznos legelőket bír a szigetekben. „Ásványráró kis falucska, kevés kenyér sok káposzta” – ez a mondás terjedt el a faluról.
Zsejkén ekkor 20 fő élt, ahol „erdő, vendégfogadó, majorság” volt. Csaknem ugyanezeket írta 1851-ben is, csak Rárónál jegyzi meg, hogy „sok dunamalom és sok gyümölcs”.
1828-ban Ásványon 32 adózó iparos volt, Rárón 10 fő alatti volt a számuk.
A szavazó jogú nemesek összeírása 1845-ben:
Ásvány: Bély István, Bély János, Bély Vendel, Bély József (ügyész Győrött), Barthalos (Bartalos) János, Barthalos László, Barthalos István, Beke József, Borsos István, Borsos András, Győry Dávid, Jankó Ferenc, Károly József, Károly Márton, Nagy Vendel, Rónyi János (plébános), Szigethy (Szigeti) István.
Ráró: Ambrus István, Ambrus János, Bekő Pál, Beke János, Hárosy János, Hárosy Ferdinánd, Hunkár Antal, Krisztinkovits Ignác, Kamocsay Lajos, Kamocsay Sándor, Kamocsay Zsigmond, Szigethy János, Miklós János, Mórotz Ignác.
1848 június végén a hédervári uradalom kilenc községének lakossága (az ásványiak is) megtagadták munkatartozásaik elvégzését az uradalom földjein.
A 19. század második felében Ráró előbb báró Sina János, majd a gróf Wenckheim-család kezére került. A 40 holdas parkban álló, nemrég még ékes kastély ekkor már omladozott, a századfordulón le is bontották, kövei egy részét a rárói templom 1903. évi bővítésénél használták fel. Sina János alapította a róla elnevezett János-majort. A települések összlakossága ez idő tájt meghaladta a 3000 főt.
A lakosság ősi foglalkozásai a vízhez kötődtek: sokan éltek halászatból, aranymosásból [2], hajóskodásból, vízi szállításból; saját termesztésű káposztájukat Bajáig, sőt Orsováig árulták.
Ráró iskolája 1857 óta működik, Ásvány iskolájáról már 1754-ből van adat. 1929-ben Ásványon Pados Ernő főtanító és három társa 4 tanteremben 6 osztály 180 tanulóját oktatta; Rárón Makkos Dénes és Tell Béláné 2 tanteremben 6 osztály 121 tanulójával foglalkozott; míg Zsejkepuszta elemi iskolájában Geischwind Lipótné 1 tanteremben 6 osztály 22 tanulóját tanította.
Az I. világháború hősi halottai: Ásvány: 75 fő. Ráró: 30 fő.
Az 1920. évi trianoni békeszerződés elcsatolta Ásvány községtől a Duna túlparti szigeteket és a faluszigeti határt.
Ásvány és Ráró közigazgatásilag 1936-ban egyesült, s Ásványráróhoz tartozott Jánosmajor és Zsejke is. Az őstermelésből élők mellett jelentősebb számban voltak iparosok, közlekedési és közszolgálati alkalmazottak, illetve nyugdíjasok.
Népszámlálás 1940: Ásványráró 2510 lakos, ebből 2508 magyar, 1 német, 1 fő az egyéb nemzetiséghez írva. Vallás szerint: 2465 római katolikus, 1 görög katolikus, 5 görög keleti (ortodox), 4 evangélikus, 2 református, 33 izraelita.
A második világháború nemcsak harctéri áldozatokat követelt, miután a falu kemény harcok színhelye volt. 1944. október 7-én a szövetségesek gépei bombázták Ásványrárót. 1945-ben a szovjet előnyomuláskor a gyújtólövedékek 19 házat semmisítettek meg, 116 lovat és 125 szarvasmarhát pedig elhurcoltak, amely nagyban hátráltatta a tavaszi munkálatokat. Ásványráró 1945. április 1-jén került szovjet megszállás alá. A II. világháború 62 hősi halottat követelt Ásványrárótól.
A holokauszt ásványrárói mártírjai: 22 fő.
1945 után
Az első termelőszövetkezet 1950-ben alakult, melyet néhány év múlva még kettő követett. A három „téesz” 1962-ben egyesült és 1976-ig működött önállóan, akkor hozták létre „felülről” a Szigetközi Magyar-Csehszlovák Barátság MgTSz-t Ásványráró, Hédervár, Darnózseli, Lipót, Püski, Dunaremete és Kisbodak szövetkezeteinek egyesítésével.
Az 1954. évi árvíz rettenetes pusztítást okozott, több mint 360 lakó- és melléképület dőlt össze. Az újjáépítésben több győri vállalat is részt vett, ennek emlékét őrzi például a Szerszámgépgyár utca neve, melyet a győri gyár brigádjai építettek újjá.
1956. október 25-én a dunai gát építésén dolgozó budapesti munkások és a falubeliek részvételével kommunistaellenes tüntetés volt Ásványrárón. Október 26-án falugyűlésen megalakították a (forradalmi) nemzeti tanácsot (bizottságot). Tagjai: ifj. Foltányi Béla elnök, Élő István elnökhelyettes, Lengyel István titkár, Korcz András határőr hadnagy, az ásványrárói határőr őrs parancsnoka (a forradalom alatti tevékenységéért három év börtönre ítélte később a Kádár-rezsim), Horváth Béla, Bekő János, Beke Géza, Bogár Antal. Ezen a napon a mosonmagyaróvári sortűz áldozatai között volt az ásványi születésű, mosonmagyaróvári lakos, Savanyú Józsefné Mátyus Erzsébet (1933–1956) és az ásványrárói születésű mosonszolnoki lakos Tolnay László (1939–1956). Október 27-én nemzetőrség alakult Ásványrárón. Tagjai: Sepper János rendőr törzsőrmester (körzeti megbízott), Bognár Ödön, Horváth Béla, Kránic István, Rákász János, Szemeti Károly, Peredi István.
1955-ben az ÉVDI szigetközi szakaszmérnöksége, 1957-ben az Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat, 1961-ben pedig a szigetközi vízgazdálkodási társulat kezdte meg működését Ásványrárón. Az árvíz után a határőrsnek is helyet adó határőrközség falu újjáépült és fejlődni kezdett: több új középület épült – takarékpénztár, iskola, tornacsarnok –, lakossága mégis fokozatosan csökkent: 1960-ban 2500 fő, 1985-ben már csak 2108 fő élt a településen. 1959-ben megalakult a Takarékszövetkezet, bölcsőde nyílt, 1962-ben községi könyvtár létesült. 1967–68 között orvosi lakás és rendelő épült. 1968 szeptember elsején a hédervári körzetből önállósult az ásványrárói orvosi körzet. 1970–74 közt felépült az új iskola. 1975-ben új önkiszolgáló ÁFÉSZ bolt nyílt Ásványon.
Ásványráró lakossága 1996 végén 2003 fő volt. A vízvezeték- valamint a szennyvízcsatorna-hálózat kiépült, az előbbihez 719, az utóbbihoz 514 lakás csatlakozott. Telefon fővonallal 255 előfizető rendelkezik. A falu egészségügyi ellátását helyi háziorvos biztosítja; a nappali ellátást nyújtó Idősek Klubjában 33 személyről gondoskodnak. A faluban 18 kiskereskedelmi bolt – köztük 8 élelmiszerüzlet – és 13 vendéglátóhely üzemel, utóbbiak közül több a távolabb élők között is ismert. Van még iparcikkbolt és TÜZÉP-telep is. A községi könyvtár állománya közel 5000 kötetes. A Központi Statisztikai Hivatal évkönyve szerint 2007. január elsején Ásványráró 1952 lakosú község 801 lakással.
Cím: Ásványráró Rákóczi u. 14.
Tel: +36 (96) 576-053
E-mail: [email protected]
Web:
