Ásatásokba kezdtek a régészek egy titokzatos helyszínen Honduras karib-tengeri partjánál, amely a legendás elveszett Ciudad Blanca, vagy a Fehér város lehet.
Eddig körülbelül öt tucat kő és kerámia töredék és egyéb lelet került elő a dzsungellel borított Mosquitia régióban, helyi tisztviselők szerint.
A megtalált leletek között van egy lenyűgöző edény keselyű alakú foganytúval, egy agyagból készült tálca jaguár fejjel, és egy kőből faragott trón egy másik jaguárral.
A tárgyak egy ünnepi templom részei lehettek. Más darabok ember, jaguár, ölyv, gyík és madár díszítéseket viselnek.
A romok, melyek úgy tűnik, hogy időszámításunk szerint 1000 és 1500 közé datálhatók, látszólag nem köthető a majákhoz, ahhoz a kultúrához, amely a régió más helyszínein dominált. „Ez egy új kultúra, vagy egy különböző kultúra,” – mondta Virgilio Paredes, a Hondurasi Antropológiai Intézet igazgatója.
A város nevéről úgy vélik, hogy a területen található fehér mészkő sziklákról kapta, és miután az ősi szövegek elefáncsont templomokat írtak le tele kincskkel. A nyugati felfedezők közül először Hernán Cortés konkvisztádor hivatkozott rá V. Károly spanyol királynak 1526-ban.
Theodore Morde kalandor 1940-ben arra utalt, hogy a város valójában a Majomisten Fehér városa néven volt ismert, és egy ősi civilizációt látott, amely egy óriási majom istenséget imád, melyet egy szobor által stilizáltak.
Morde a The American Weekly-ben megjelent kalandjaiban azt mondta, hogy a helyi törzsek emberei beszéltek neki a majom imádó civilizációról, és még szokatlanabb felvetéssel folytatva arról írt, hogy egy majom a városból elrabolt egy helyi nőt, és félig ember, félig csimpánz gyermeket nemzett. A gyereket ezután bosszúból levadászták.
Juan Orlando Hernandez hondurasi elnök is ellátogatott a helyszínre, és azt mondta egy nyilatkozatában, hogy „Áldottak vagyunk, hogy Honduras történelmének egy ilyen különleges idejében élhetünk.”
„Ez a felfedezés sok izgalmat okozott, mert nagy a jelentősége Honduras és a világ számára,” – mondta Hernandez.
Honduras tudományos ügyekért felelős minisztere Ramon Espinoza azt mondta, hogy „további kutatások lesznek, hogy minél több adatot összegyűjtsünk, mert nem található más helyszín elveszett civilizációval Közép-Amerikában.”
A területet a Pech és Payas őslakos népcsoportok lakják, akik régóta beszéltek egy ilyen helyről. Az első írásos emlékek 1544-ből származnak, egy Cristobal de Pedraza spanyol püspök által írt dokumentumban.
A feltételezett helyszínt állítólag az 1500-as és az 1800-as évek között megtalálták majd elvesztették. A kutatók a jelenlegi ásatási területet 2012-ben fedezték fel.
A helyszínt az elmúlt évben a National Geographic csapata is megtalálta, akik feltártak egy fehér törmelék halmot, melynek majom koponya alakja van, és a szakérők szerint több ezer éves lehet.
Douglas Preston a National Geographictól azt írta, hogy „Az 52 lelet teteje kiállt a földből. Nyilvánvalóan sokkal több van eltemetve a föld alatt.”
Található közöttük kőből készült szertartási ülőhely, és finoman faragott edények kígyókkal, állat alakú figurákkal és keselyűkkel díszítve.
A legszembetűnőbb tárgy, ami a földből emelkedett ki egy jaguár feje volt, ami talán egy sámánt ábrázol egy transzformálódott lelki állapotban.
Alternatívaként a tárgy összfüggésben lehet azokkal a ritualizált labdajátékokkal, melyek a Kolumbusz előtti Mezoamerikára voltak jellemzőek.
A városról először Hernán Cortés tett említést V. Károly spanyol királynak írt ötödik levelében 1526-ban, amiben azt írta, hogy az „meghaladja Mexikó gazdagságát.”
Leírása alapján a történészek úgy vélték, hogy a város a Mosquitia régióban található, mely akkoriban átláthatatlanul veszélyes helyszín volt, ahogy ma is az.
„Vannak megbízható jelentések igen kiterjedt és gazdag tartományokról,” – írta, „és erős főnökökről, akik ezek felett uralkodtak, különösen az úgynevezett Hueitapalanról, más dialektusban Xucutacoról, akiről hat éve rendelkezem informácókkal, amikor abban az időben tudakozódtunk, és megállapítottuk, hogy nyolc vagy tíz nap járásra fekszik Trujillo városától, vagy inkább ötven és hatvan mérföldre.
Annyira csodálatos beszámolók szólnak erről a különös tartományról, ami megengedi a túlzást, hogy gazdagságban Mexikót is felülmúlja,” – írta Cortés.
Forrás: Újvilágtudat
