Árverésre bocsátják Maria Callas két Mercedes-Benz 600 limuzinját Monacóban. A metálszürke, fekete tetejű nyolchengeres autókat a minden idők egyik legnagyszerűbb lírai szoprán énekese Maria Callas újonnan vásárolta Párizsban 1966-ban, illetve 1971-ben.
A limuzinokkal járó fedélzeti dokumentumok közt ott vannak a Callas nevére kiállított biztosítási szerződések valamint azok a kézzel írt levelek, amelyeket barátjával és a Mercedeseket később tőle megvásárló gyűjtővel váltott az 1977-ben elhunyt Maria. Arra számítanak az aukciósháznál, hogy darabonként 60 és 100 ezer eurót sikerül bezsebeljenek.
Maria Callas szerény sorból emelkedett az opera világának csodált virtuózai közé. Élete és művészete ellentmondásokkal volt teli, és sokszor adott szóbeszédekre alkalmat, de kritizálói sosem tudták lehűteni szenvedélyét, letörni elszántságát. Maria Callas 1923. december 2-án született New Yorkban. Eredeti neve Anna Sophie Cecilia Kalogeropoulos volt. Szülei, George és Evangelia Kalogeropoulos abban az évben vándoroltak Görögországból az Egyesült Államokba, és az amerikaiaknak kevésbé idegenül hangzó „Callasra” változtatták vezetéknevüket. Maria gyermekkorában zongorázni tanult, s olyan hangszertudásra tett szert, hogy felnőttként egyedül is be tudta tanulni a bonyolult operaszerepeket. 1937-ben a Callas szülők elváltak, s Evangelia két lányával visszatért Görögországba. A következő évben Maria jelentkezett az Athéni Nemzeti Konzervatórium ének szakára, s bár nem érte el a korhatárt, annyira tehetségesnek találták, hogy fölvették.
Már konzervatóriumi hallgatóként is több előadáson szerepelt, de hivatásos énekesi pályáját 1941. július 4-én kezdte meg: az athéni Lírai Színházban Suppé Boccaccójában Beatricét alakította. 1942-ben lépett először az Athéni Operaház színpadára: a megbetegedett címszereplő helyett ő énekelte Toscát.
1945-ben visszatért apjához Amerikába, és ismét fölvette a Callas nevet, amelyet Görögországban nem használt. Chicagóban, 1947-ben találkozott Giovanni Zanatellóval, a Veronai Operafesztivál igazgatójával, aki Ponchielli La Gioconda előadásához keresett énekeseket. Szerződtette Callast az opera címszerepére, és az énekesnő – Tulio Serafin vezényletével – bemutatkozhatott a veronai Arénában, majd más olasz operaszínpadokon Izolda, Turandot, Norma és Brünnhilde szerepét énekelte.
Népszerűsége nŐttön nőtt. Pályafutása igazi fordulópontjához 1949-ben érkezett el, amikor kolléganőjét kellett helyettesítenie Belliní A puritánok című operájában. Pályafutása kezdetén Maria Callas varázslatos egyéniség volt színpadon és színpadon kívül egyaránt, s ezzel legalább annyira lenyűgözte az embereket, mint hangjával.
Magánélet
Callas 1947-ben ismerkedett meg egy gazdag és nála jóval idősebb olasz üzletemberrel, Giovanni Battista Meneghinivel, aki feleségül kérte. 1949-ben házasodtak össze. Nászútra Argentínába hajóztak, ahová Callast fellépésre várták.
A következő években Meneghini felesége menedzsere lett, minden erejét arra áldozta, hogy Olaszországban meg külföldön megalapozza Maria karrierjét. Az ifjú díva énekelt a Milánói Scala 1951-cs évadnyitó előadásán Verdi Szicíliai vecsernye című darabjában. Később ebben az operaházban aratta legnagyobb diadalait is.
Forrás: delina
