„Sápadt, fakó arcú ember láttán előrántod a késed, / Feketétől megvéded a feleséged.” – mondja a régi angolszász népi rigmus.
Csehországban viszont úgy vélekedtek, hogy ha valakinek feltűnően sápadt az arca (és nem betegségtől ilyen), akkor az illető valószínűleg sok hazugságot hordott össze embertársairól.
Az sem jó, ha nem a rassznak megfelelő az arcszín. „Óvakodj a fehér bőrű spanyoltól és a barna angoltól.” – mondják sokfelé Nyugat-Európában. Ha pedig gyorsan barnul a bőröd, fiatalon fogsz megházasodni, figyelmeztettek eleink.
Hogy szebb legyen a bőrük, a lányok sokfelé májusi harmattal mosták meg az arcukat; különösen a hónap első napján gyűjtött harmatot vélték hatásosnak. Állítólag ez a szeplőket, mitesszereket és a pattanásokat is eltüntette. Korábban (a 10. században) a szerzetesek elégetett legyek hamvait javasolták az arcbőr kezelésére.
Egy másik babona a hétfővel volt kapcsolatos; azt mondta, ha hajnalban látogató érkezik, a következő hétfőig mindennap vendég jön a házhoz. Ha az első látogató világos bőrű, nem sok örömük lesz a házigazdáknak, ám ha az illető bőrszíne sötét, egy hétre a szerencse melléjük szegődik.
Úgy tartják, a holdvilág sápadttá, szürkévé teszi a bőrt. Az árnyalatra is azonos bőrszín pedig boldogtalanná a házasságot.
A Fülöp-szigetek lakói számára az étkezés okozhat bőr(szín)-problémákat. Ha valaki több ételt vesz a táljára, mint amennyit meg tud enni, pórul jár, mert rossz bőrszínű (vagy durva bőrű) lesz a házastársa. A leendő mamáknak pedig a földiszeder fogyasztásától kell tartózkodniuk, ugyanis ha megfeledkeznek róla, sötét bőrű lesz a gyermekük.
Jamaicán a várandós mamáknak azt tanácsolják, igyanak sok tejet, mert ettől világosabb, tejeskávé színű lesz a gyermekük.
A Pennsylvaniába kivándorolt németek szerint, ha a csecsemőt a keresztvízzel megmossák, gyönyörű, hamvas lesz a bőre. Állítólag az is remek színt ad az arcnak, ha tejsavóval vagy a tejeskanna tisztítására használt ruhával mossák meg. Viszont az esőtől nem árt óvni a kisdedeket, mert ha egyéves koruk előtt megázik az arcuk, a bőrük érdes és szeplős lesz.
Piros arc, rövid élet – tartja az ősi kínai közmondás. De nem azért rövid, mert a vörös ábrázat a méreg, a düh vagy a magas vérnyomás jele, hanem a híres költőjük, Li Taj-po (701-762) által oly gyakran megénekelt megénekelt piros arcú szépasszonyok miatt. Ők ugyanis túlságosan gyakran csábítják szexuális aktusra a férfiakat, akik emiatt korán halnak meg.
Forrás: http://www.erzsebetrosta.hu/Hiedelmek-babonak-nepszokasok/arcszin.html
Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
