Kassa
Ünnepélyes, ugyanakkor mélyen megrendítő jelenetek kísérik Róbert Botoš, azaz I. Róbert, a roma közösség hivatalosan megkoronázott királyának utolsó útját. A temetésére 2026. február 19-án, csütörtök délután került sor a kassai köztemetőben, ám a város szívében már kora délelőttől érezhető és látható volt, hogy a helyiek egy nem mindennapi eseménynek lehetnek szemtanúi.
A gyászmenet a Fő utca északi végéből indult útnak reggel tízkor a Szent Erzsébet-székesegyház irányába: az aranyszínű koporsót díszes hintó vitte, amelyet négy fehér ló húzott. Az utcák mentén százak sorakoztak fel – nemcsak a helyi roma közösség tagjai, hanem érdeklődők, támogatók és meghívott vendégek is. A látvány emlékeztet a hagyományos roma temetési rítusok szimbólumaira.
A gyászszertartást a Rastislavova utcai köztemető ravatalozójában tartják délután egy órától. A család a városi önkormányzattal és a rendőrséggel együttműködve szervezte meg a temetést, hogy a várhatóan nagy létszám ellenére minden méltóságteljesen és rendben történjen. A mai eseményt megelőző napokban háromnapos virrasztás és részvétnyilvánítás zajlott, étel nélkül, jelképes koccintással, ahogy azt a roma hagyományok előírják.
„Aki el akar búcsúzni az apámtól, jöjjön el”
– jelentette ki apja halálhíre után nem sokkal fia, ifj Róbert Botoš.
Szavai jól tükrözik azt a nyitottságot, amely az elmúlt napok gyászszertartásait is jellemezte: rokonok, barátok és a közösség tagjai személyesen róhatták le tiszteletüket.
Nemzetközi esemény
A mai temetésnek egyébként nemzetközi jellege is van. A család tájékoztatása szerint Magyarországról, Csehországból, Lengyelországból és Romániából érkeznek vajdák, de jelen vannak vendégek Belgiumból, Angliából, az Egyesült Államokból és Kanadából is. A részvételt 800–1000 főre becsülik, ugyanakkor a Fő utcai felvonuláson – melyre szintén ezres számokban várták a vendégeket – nagyjából kétszázan voltak.
A felvonulást egy négytagú zenekar kísérte, de a legközelebbi családtatok egy luxuskocsival is végiggördültek a sétányon, melyből a lehúzott ablakokon át hangos cigányzene szólt.
Robert Botoš vasárnap, 54 éves korában hunyt el Kassán, miután egészségi állapota egy szívműtétet követően hirtelen romlott, és szívinfarktus következtében kórházban vesztette életét. Halálhírét Otto Brixi volt parlamenti képviselő közölte. Botošt 2014-ben Dunaszerdahelyen választották meg roma királlyá, majd Kassán koronázták meg I. Róbert néven. Céljai között a romák egységének megteremtése, a hagyományos értékek erősítése és az állami szervekkel való együttműködés szerepelt. Korábban ingatlanokkal foglalkozott, háromgyermekes édesapa volt. Fényűző életmódjáról is ismerték, ugyanakkor gyakran hangsúlyozta, hogy anyagilag is támogatta a rászoruló roma családokat.
Hirmagazin.eu: A romákról
A romák Európa egyik legnagyobb lélekszámú, ugyanakkor leginkább félreértett közösségei közé tartoznak. Történetük nem a kontinensen kezdődött: nyelvészeti és genetikai kutatások alapján őseik Északnyugat-Indiából indultak el több mint ezer évvel ezelőtt. A hosszú vándorlás során Perzsián, a Közel-Keleten és a Balkánon keresztül érkeztek Európába. Nyelvük, a romani ma is őrzi indiai gyökereit, miközben számos európai nyelv hatását is magán viseli.
A romaság soha nem egységes tömbként létezett. Különböző csoportok – például a romungrók, oláh romák, beások – eltérő hagyományokat, nyelvjárásokat és kulturális szokásokat őriznek. A közös pont mégis erős: a család központi szerepe, az idősek tisztelete, a közösségi összetartozás és a hagyományok továbbadása. A roma kultúra egyik legerősebb kifejezője a zene. A magyar cigányzenészek évszázadokon át meghatározó szerepet játszottak a hazai zenei életben, de a flamenco, a balkáni rézfúvós hagyomány vagy a modern roma popzene is a kulturális sokszínűség része.
A mesterségek világa is fontos része volt a roma identitásnak. A kovácsok, üstfoltozók, lókereskedők, zenészek, kézművesek generációkon át adták tovább tudásukat. A mobilitás nem csupán kényszer volt, hanem alkalmazkodási stratégia is: ahol szükség volt szakértelemre, ott megjelentek. A közösségi normák szigorúak voltak, a belső vitákat gyakran saját vezetők, vajdák vagy tekintélyszemélyek rendezték.
A történelem azonban nem volt kíméletes. A romák Európa-szerte megtapasztalták a kirekesztést, a jogfosztást, sőt a XX. században a népirtást is. Mindezek ellenére a kultúra fennmaradt. A roma identitás ma egyszerre hagyományőrző és modern: jelen van az irodalomban, a filmben, a tudományban, a politikában és az üzleti életben is. Egyre több fiatal roma tanul tovább, vállal közösségi szerepet, és igyekszik hidat építeni a többségi társadalom és saját közössége között.
Ebben a történelmi és kulturális keretben érthetőbbé válik az is, amikor egy-egy közösség „királyt” választ vagy koronáz. A roma közösségekben a vezető szerep hagyományosan nem állami hatalmat jelentett, hanem erkölcsi tekintélyt, közvetítői feladatot és a hagyományok őrzését. A „király” cím több helyen inkább szimbolikus, identitáserősítő jellegű, amely a közösség összetartozását fejezi ki. Nem egy ország fölött uralkodó monarchiáról van szó, hanem kulturális és közösségi vezetői szerepről.
A roma királyság gondolata tehát nem politikai konstrukció, hanem kulturális önmeghatározás. Egy olyan közösség önazonosságának kifejezése, amelynek nincs saját állama, mégis erős történelmi emlékezete és hagyományrendszere van. A fiatal generáció számára ez azt üzenheti: a múlt érték, amelyre lehet építeni, de nem korlát, hanem erőforrás.
A romaság története egyszerre szól vándorlásról és megérkezésről, kihívásokról és újrakezdésről. Megértése nemcsak a romák számára fontos, hanem mindenkinek, aki kíváncsi Európa valódi kulturális gazdagságára. A jó hír pedig az, hogy egyre több párbeszéd indul el, egyre több közös történet születik – és ezek a történetek mindannyiunkat gazdagítanak.
A roma királyságról:
A roma közösségek Európa-szerte különböző hagyományos vezetői struktúrákkal rendelkeztek. Ezek lehettek:
- vajdák
- bírák
- közösségi vezetők
- „király” címmel illetett tekintélyszemélyek
A „király” elnevezés gyakran a közösségen belüli erkölcsi, kulturális vagy mediátori szerepet jelölte, nem állami uralmat.
2. A cím modern értelmezése
A 20–21. században több országban is előfordult, hogy egyes roma közösségek ceremoniálisan „királyt” választottak vagy koronáztak. Ez jellemzően:
- identitáserősítő gesztus
- hagyományőrző aktus
- közösségi egységet kifejező szimbólum
Nem jár közigazgatási jogkörrel.
3. A roma társadalom sokszínűsége
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy:
- a roma közösség nem egységes szervezet
- különböző csoportok, hagyományok és vezetési formák léteznek
- egy adott „király” nem feltétlenül képviseli az összes roma közösséget
4. Miért fontos ez a téma?
Egy ilyen temetés kapcsán lehet beszélni:
- közösségi identitásról
- hagyományőrzésről
- a karizmatikus vezetők szerepéről
- a szimbolikus hatalomról
A kassai temetés képei azt mutatják, hogy egy közösség nemcsak gyászol, hanem önmagát is megerősíti. Nem csupán egy embertől búcsúznak, hanem egy korszak jelképes alakjától, aki sokak számára a hagyomány, az összetartozás és a közösségi méltóság megtestesítője volt. Európa különböző országaiból érkeztek romák és nem romák egyaránt, hogy tiszteletüket tegyék, ami önmagában is jelzi: a roma identitás ma már nem elszigetelt, hanem látható és nemzetközi figyelmet kiváltó valóság.
A temetés így túlmutat a személyes veszteségen. Üzenet is: a roma közösség története nem a múlt lezárt fejezete, hanem élő, formálódó jelen. A hagyomány és a modernitás egyszerre van jelen, a fiatal generáció pedig már nemcsak örökli, hanem újraértelmezi is ezt az örökséget. Egy ilyen esemény emlékeztet arra, hogy a kultúra nem díszlet, hanem erőforrás – és hogy az identitás akkor marad élő, ha közösség áll mögötte.
A végső búcsú tehát nemcsak gyász, hanem megerősítés is: bármerre sodorja a történelem a népeket, az összetartozás és a méltóság képes határokon átívelni.
