Fekvése

A Csepeli-síkságon fekszik, a legközelebbi nagyobb település Kiskunlacháza (5 km).

Története

őskortól lakott hely. A környék domborzati viszonyainak kialakításában a Duna szerepe jelentős. A település határában a felszínhez közel több méteres kavicsréteget találunk. Ezt agyagos lösz borítja, mely kitűnő talaj a szántóföldi kultúrákhoz. A terület tengerszint feletti átlagos magassága 99-108 méter. A Duna menti részeken a kocsányos tölgy a fehér nyár és a magyar kőris mellett az akác a jellemző, a vízparti részeken gyakori a vadkacsa. A község területén bronzkori urnatemetőt találtak, valamint X.-XI. század-i sírokat tártak fel.

A hagyomány szerint a környék Szent László király birtoka volt, és Szentkirály-puszta elnevezés maradt fenn.

Neve az idők folyamán többféle elnevezéssel volt ismert: Bial, Bivalysziget, Insura , Bubalorum , Szentkirály-ként is írták.

Az oklevelekben első ízben 1187-ben említik, mikor Eufrozina királyné itt 5 ekényi földet adott a fehérvári kereszteseknek.

1193-ban nevét Biwol -nak írták, III. Béla király ekkor erősíti meg a fehérvári keresztesek adománylevelét, s megírva azt, hogy egy dunai sziget is tartozik hozzá, s határait is leírják.

1232-ben II. Endre király a Fehérváron töltött böjtelő után május 5-én itt, a Bivalysziget-en írt levelet a pápának, s ezt a vele levő keresztesek magyarországi mesterével küldte Rómába.

1293-1296 körül egy biali nemes tanúskodik Zajcs föld ügyében (Pest m.).

1344től a falu neve Szentkirály (Szent-Király), de Bial néven még az újkorban is szerepel.

A térség átvészelve a XIV.-XV. század viszontagságain túl a török uralmat az XVII. század-ban valamilyen természeti katasztrófa vagy a háborúk miatt teljesen elnéptelenedett a térség.

A község elnevezése I. Lipót 1701-es adomány levelében „Bial vagy másként Aporka” alakban fordult elő, az irat említi szentkirályt, is mint önálló települést.

A XVIII. század során Wattay családi birtokként ismert Áporka.

Wattay Pál 1761-ben Bars és Hond megyei kisnemesi családokkal szerződött, akik lakóhelyüket elhagyva, erre a területre költöztek és az Áporka nevű, pusztán letelepedtek. Ebből az időből való a közösség első pecsétje, amely egy lovast ábrázol, és ovális kör feliratban: „Nemes Áporka helység 1761”. Az eredeti község a Dunához közelebb feküdt, de lakói a gyakori árvizek miatt földesuruk engedélyével a víztől távolabb eső területre költöztek. Mai helyére a falu az 1775. évi hatalmas árvizet követően húzódott. 10 évvel később a II. József kori népszámlálás adatai szerint Áporka község továbbra is a Wattay-ak birtoka 57 házban 70 család élt, a népesség száma 490 fő volt. A XIX. század elején továbbra is a Wattay család a község földesura. Az Áporkaiak közül 1836-ban 84 katolikus, 668 református vallású volt. Az áporkaiak a szabadságharc 112 nemzetőrt állítottak. A szabadságharcot követően az önkényuralom évei a falu lakói számára a befelé fordulást hozták. Az egyetlen lehetőség a református egyház keretein belüli hagyományápolás, tevékenykedés. A XIX. század második felében, a kiegyezéssel mód nyílt a változásokra. Ez a gazdasági életben is éreztette hatását. A település lakóinak lehetőségük volt földesuruktól megvásárolni a telkeiket. A falu népesség száma 1869-ben 889 fő, 1900-ban 917 fő, 1920-ban 988 fő, majd 1930-ban már 1051 fő volt. A XX. század elején továbbra is a fölművelés maradt a település húzó ága. Az I. világháborút követően a Tanácsköztársaság ideje alatt a faluban megalakították a közösségi direktóriumot. (Ezen események miatt 8-an kerültek börtönbe, a faluból) A földterület aprózódása a falu nemes lakóit arra kényszerítették, hogy megélhetési lehetőségeik körét az útépítéseknél, építkezéseknél napszámba járással bővítsék. A szegényebb családokból a fiatal lányok szolgálatra elszegődtek a fővárosba. Ezen ”fejlődéseket” és változásokat a II. világháború eseményei megosztották. A szovjet hadsereg jelenlétével megkezdődött a politikai pártok helyi szervezeteinek létrehozása, a földosztás, az államosítás. A fő megélhetési forrás továbbra is a mezőgazdaság maradt, így hát csak úgy mint az ország többi részében a kor és a rendszer hatására, termelőszövetkezetek (TSZ) alakultak. Az 1949 létrejött Vörös Csillag, és az Aranykalász (1959) termelőszövetkezetek fúzióját követően 1967-ben egyesülve, létrejött az Egyetértés Termelőszövetkezet. A közeli Csepel Autógyár ipari termelésének növekedése több munkaerő igényelt, így innen is egyre többen vállaltak munkát a gyáróriásban. A század második felében megtörtént a település villanyhálózatának kiépítése, és 1990-ig a lakások 40%-át kötötték be a vezetékes ivóvízhálózatba. A csatornahálózat kiépítése, még folyik. Az oktatási intézmények mellett a község könyvtára nyújtott az érdeklődők számára tanulási lehetőséget és a településen az egészségügyi ellátás is megoldott, mivel saját orvosi rendelője van. 1975-től, újabb fúziót követően megalakult a kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezet. A házak száma napjainkra meghaladja a 400-at, amely ennél némiképp több háztartást jelent, és gyakorlatilag, a teljes közmű hálózat kiépült. Számos nyaraló épült a Duna parton és kirándulásra csábítanak a szinte még háborítatlan vízparti részek. Áporkán a vízparti séta mellett érdemes megtekinteni, az 1785-ben épített templomot. A templomépület az utcasorban, különálló copfstílusban, klasszicista részletekkel hívja fel magára a figyelmet. A településen évenként több helyi zenés programot rendeznek. Az alig több mint ezer fő lakost számláló Áporka település, a nagyérdeműt is érdeklő rendezvények szempontjából a térség központjává nötte ki magát, köszönve ezt a lassan hagyománnyá váló áporkai Zenés Nyári Esték program sorozatnak, illetve a 13 éve évente megrendezett Áporkai Falunapoknak, melyet a hagyományokhoz hűen minden év július első hétvégéjén rendeznek meg a község focipályáján. A Zenés Nyári Esték elnevezésű rendezvénysorozat (július 20.-augusztus 20. minden szombaton), elsősorban a középgenerációk és az idősebb korosztály számára jelent kikapcsolódást. Az esemény programjait az ilyenkor különösen hangulatos templomkertben szokták megrendezni.

Minden ősszel általában szeptember végén, illetve október elején rendezik meg a hagyományőrző szüreti felvonulást.

Látnivalók

Cseke-sziget
A Cseke-sziget ma is őrzi a kisdunai szigetek háborítatlan romantikáját. A beépítetlen, 3,5 hektár nagyságú terület pihenésre alkalmas, a horgászok paradicsoma.

Világháborús emlékmű
A templomkertben az I. világháborúban elesettek emlékére 1925-ben közadakozásból emelt emlékszobor áll, melynek talapzatára 1994-ben a II. világháborúban elesettek emléktáblája is felkerült.

Faragott fejfák
Áporka régi temetőjében szép faragott fejfákat láthatunk, amelyek többségét a falu neves fafaragó családja, a Márton dinasztia készített. Ez a régi kézműves mesterség még ma is él a faluban.

Református templom
A késő barokk templom 1786-ban épült, Jung József tervei alapján. A tornyot később, 1837-ben építette Holup Antal a templom meghosszabbításával és új homlokzatával együtt, immár klasszicista stílusban.
Későbarokk padjai a templommal együtt műemléki védelem alatt állnak.
Cím: 2338 Petőfi S. u. 32.
Tel: +36 (24) 409 161
E-mail: [email protected]
Web: http://www.aporka.freeweb.hu/