Húszéves kora ellenére rengeteg mindent kellett átélnie és legyőznie az X-Faktor versenyzőjének, aki sokszor sanyarú gyerekkora ellenére sem kallódott el. Szirtes Dávidot nagyrészt a nagymamája, Csöpi néni nevelte, előtte is szeretett volna tisztelegni azzal, hogy jelentkezik az RTL Klub tehetségkutatójába.
– Egyéves voltam, amikor az apám elhagyott minket, nem is ismerem őt. Anyám pedig sosem volt egy mintaszülő – kezdte lapunknak Dávid. – Élénken él bennem az az emlék, hogy nagyjából hároméves lehettem, amikor oda vittem a plüssjátékokat anyámhoz, mert szerettem volna játszani. Ő hozzám vágta őket, majd megvert. Én sírtam, ő pedig csak azt hajtogatta, nem is érti minek neki ez a gyerek, és hogy intézetbe fog adni…
Dávid elmondása szerint édesanyja nem tudta a gondját viselni, mivel nem volt rendes állása, valamint olyan mostohán bánt vele, hogy végül inkább a nagymamája vette magához.
– Négyévesen kerültem a mamához, ott volt a nővérem is. Ott mindig béke volt, sosem bántott, gondoskodott rólunk. Együtt néztük az X-Faktort, ez volt a közös program, és én már akkor eldöntöttem, hogy egyszer jelentkezem, mama pedig mindig támogatott az álmaimban. Tudta, hogy tehetséges vagyok, és bánt, hogy nem láthat a tévében. Tizenegy lehettem, amikor meghalt, még fel sem tudtam dolgozni, hogy elveszítettem, máris kezdődtek a gondok – sóhajtott a fiatalember.
A nagymama halála után ismét Dávid édesanyja lett a gyerekek gyámja. Mivel az asszonynak továbbra sem volt állandó munkája, a takaros otthont, amelyet örököltek, el kellett adni, a család pedig elindult a lejtőn.
– Egyre rosszabb körülmények közt éltünk, anya nem dolgozott, és a nővérem sem. Sokszor nem volt pénzünk. A helyi templom közössége segített ki minket lelki támogatás pedig a kiskori hitoktatómtól és gyermekkorom papjaitól kaptam. Végül úgy döntöttem, a rossz viszony miatt segítséget kérek és három évvel a mama halála után kérvényeztem, hogy gyámszülőkhöz kerüljek – emlékezett vissza Szirtes Dávid, aki két hónapig a plébánián húzta meg magát, végül egy idős házaspárhoz került. – Befogadtak, kedvesek voltak, de szigor is volt. Magáznom kellett őket, és nem engedték, hogy éljem az álmaimat. A tanulást erőltették, az X-Faktort butaságnak tartották.
Dávid gyámjai, bár korábban megígérték a fiúnak, hogy az érettségiig náluk maradhat, az élet máshogy hozta. A középiskola utolsó évét már kollégiumban töltötte, magára maradt. Ennek ellenére sikeres vizsgát tett, most pedig egyetemre jár, közben pedig zenei karrierjét építi.
– Kénytelen voltam felvenni diákhitelt, mivel csak nyáron tudtam dolgozni, a tanulás mellett már nem fér bele. Azért volt aki segített, nagyon hálás vagyok Heckenast Kornélnak és családjának, illetve Kőszegi Juditnak mert ők mellettem álltak a nehéz időkben. Anyám gyakran keres telefonon, de csak ritkán veszem fel neki – vallotta be Dávid. – Annyit tudok róla, hogy a nővéremmel együtt élnek, de legjobb tudomásom szerint nemrég hajléktalanszállón voltak, utána pedig szinte az utcán éltek. Szeretném, ha lenne annyi bevételem, hogy tudjam őket segíteni, hiszen a sok szörnyűség ellenére, amit tett, ő az édesanyám és mindennek ellenére szeretem őt.