Az egyéjszakás kaland egyre elterjedtebb, sőt, magától értetődőbb jelenség manapság. Sokan eleve ezzel a céllal mennek szórakozni, és nem is várnak mást, csak a szexet és az éjjeli vagy hajnali távozást. Úgy gondoltuk, megkérdezünk valakit, aki hajlandó beszélni a kalandjairól, no meg arról, miért is csinálja mindezt.
Giovanni Dél-Olaszországból jött Magyarországra, 31 éves és egy multinacionális cég középvezetője. Partnerkapcsolata nincs, így gyakran megy az éjszakába kalandozni. Elmondása szerint magyar és külföldi lányok egyaránt viszonylag könnyen ismerkednek vele, és sokaknak láthatólag ugyanaz a célja, mint neki. A rendszer nagyjából hasonló a legtöbb alkalommal: Giovanni leül a bárpultnál, és alkalmanként megszólít egy nőt, esetleg őt szólítják meg. Beszélgetnek, táncolnak, és ekkorra, az aktív testbeszéd időszakára, már nyilvánvalóvá válik, hogy mit akarnak egymástól. Lehet tudni, hogy a lány felmegy-e, és sokan ilyenkor szokták közölni, hol a határ, vagyis ilyenkor mondják meg, ha van barátjuk, és konkrét szexre nem hajlandóak, csak csókolózásra. A férfi elmondja, az egész titka, hogy beszéljen a lányokhoz, és a fizikai kapcsolat minél hamarabb, de mindenképpen a maga idejében, a lány számára nem zavaróan korán kialakuljon.
„Nem igazán fordult elő, hogy egy nő fizikailag közel engedett magához egy szórakozóhelyen, aztán ne hagyta volna, hogy megcsókoljam.”
Vagyis az apró jelekre figyelni kell. Ha valaki nem utasítja vissza a véletlen érintést, ha beengedi az aurájába, a férfinek szinte biztosan nyert ügye van.
A visszautasítással kapcsolatban Giovanni azt mondja, „statisztikailag sikertelen vagyok, de ha egyszerre több vonalon játszom, valahol végül biztosan nyerek”. A visszautasítás egyébként nem zavarja, legalábbis ebben a szituációban nem.
Az egész részben szimpla biológiai szükséglet, állítja, vagyis egy férfinak ki kell adnia magából a spermát, ezt régen tudjuk, másrészt talán érzelmi igény is. Nem feltétlenül arra a nőre vonatkozik, akit a bárban megismer, hanem egy korábbit szeretne elfelejteni, aki nem viszonozta az érzéseit. Persze, az is lehet, hogy egymás intimitásigényét elégítik ki néha.
„Ha nyugodtan itthon tudnék maradni, és nem gondolni azokra a lányokra, akik engem nem akartak, akik megbántottak, nem is mennék szórakozni”, teszi hozzá elgondolkodva.
De persze előfordul, hogy a dolog ettől függetlenül is érdekes. „Mert ott vannak a lányok, és hagyják, hogy használjam őket. Szexre, izgalomra, felejtésre. És ők is ugyanezt csinálják. Ők is használnak engem.” Igaz, előfordul, hogy a barátnői akarnak lenni, de arra még nem volt példa, hogy hosszabban összejött volna valakivel egy ilyen kaland után. Egyszerűen nem akarta. Másrészt viszont boldoggá is teszi, hogy volt egy jó estélye.
Kétszer fordult elő, hogy kizárólag a szex miatt kezdett egy kalandot, nem pedig a felejtés, a lelki elterelés vagy az extra izgalom motiválta: amikor még barátnője volt. Velük teljesen őszintén beszélt, elmondta, hogy foglalt. „Az egyikük megkérdezte, miért csinálod ezt a barátnőddel? Mire én: Tényleg érdekel? Ő azt felelte, nem. Ennyiben is maradtunk.”
Ami nem túl jó az egészben, hogy – bizonyos dolgokban azért – mindenki hazudik. Ahogy ő fogalmaz, itt mindenki nyer, hiszen mindenki tudja, mi történik, ahogy azt is, hogy a másik hazudik: „ha egy lány kétszer jön hozzám, muszáj azt mondanom, hogy az előző óta nem volt itt senki, és ő is azt mondja nekem, hogy nem volt mással, és ezt a hazugságot is várja el tőlem.”
Az olasz férfi hangsúlyozza, hogy amikor felvisz egy nőt magához, tényleg jó élményt akar mindkettőjüknek. Szeretné, hogy a lány így emlékezzen, és ő kitesz magáért. „Hogy mit tudok adni? Orgazmust például, és ez sokat számít a férfiaknak. Nem tudom, mennyit a nőknek”, majd némi gondolkodás után hozzáteszi, „szerelmet is adhatok, persze, de mostanában amikor szerelmet adtam, mindig rosszul jöttem ki belőle. A nők csak szexre használtak, nem szerelemre.”
Forrás: Nők Lapja Café; Cafeblog
