Tengerre magyar!
Budapest egyik legértékesebb ingatlana a Szabadság téri Adria-palota. A lassan 120 éves épület legfontosabb mementója Magyarország rövid életű, de ehhez képest komoly eredményeket elérő tengeri kereskedelmi múltjának. A Fiumében – ma Rijekában – az 1920-as évekig működő Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. reprezentációs célokat szolgáló budapesti székhelye szerencsés volt abban is, hogy viszonylag jó állapotban maradtak fenn a belsőépítészeti értékei.
Az Adria-palota a Szabadság tér felől ma. Forrás: G7
A közelmúltig városi séták során is bejárható épületben visszaköszönt az Adria Rt. tengeri kötődése: hajós motívumokkal gazdagított díszítései, mozaikok, fafaragások, a Zsolnay-csempék, selyemtapéták, velencei tükrök, márványkandallók, kovácsoltvas-kerítések gazdagították a termeket. A békeidők hangulatát sugárzó épület számos hollywoodi és magyar film díszletéül is szolgált az utóbbi évtizedben*.
A palota pár éve került újra a figyelem középpontjába, amikor a műemléki épületek felújítására specializálódott, Tiborcz István többségi tulajdonában lévő BDPST Zrt. megvásárolta – a felújítás után üzletek, irodák és lakások kialakítására.
A felújítás már 2018-ban elkezdődött, a homlokzat is láthatóan megtisztult, de minden bizonnyal tovább fog tartani, mint a palota építése az 1900-as évek elején: ekkor rekordgyorsasággal, mindössze két év alatt húzták fel. Végül 1902-ben adták át a Szabadság térnek a Kossuth tér felé eső oldalán álló, tömegében is impozáns, neobarokk stílusú, több mint 5000 négyzetméteres, belső udvarral is rendelkező épületet – nem sokkal előzte meg az egy utcával arrébb két évtizednyi építkezés után, 1904-ben befejezett Parlamentet.
Kiadásra tervezve
A gyors építkezés elsősorban a Szabadság térre épülő paloták rendkívüli, 30 évre szóló adókedvezményének volt köszönhető. A városrendezési szempontból is kiemelt téren a budapesti nagyberuházások koordinálásáért felelős Fővárosi Közmunkák Tanácsa* által engedélyezett építkezések meghatározott ideig (1905-ig) történő befejezéséért 15 évre adott mentességet az adók – ingatlanadó, az állami házadó és minden községi adó – alól, és később is csak a házbérjövedelem 10 százalékát kellett befizetni az államnak, a többi – az irodák, magánlakások, valamint az utcafronti üzletek bérleti díjából származó – bevétel a tulajdonosé maradt.
Az Adria-palota belső udvara. Forrás: https://kep-ter.blog.hu/
Az Adria-palota esetében a földszinten három utcai fronton is jövedelmezően bérbeadható üzleteket lehetett kialakítani, a magasföldszinten az építtető Rt. irodái voltak, az első emeleten reprezentatív terek és két nagy lakás kapott helyet. A második és harmadik emeleten három-három lakást alakítottak ki az Adria tisztviselői számára.
Az adókedvezmény célba talált, a Szabadság térre tervezett összes ház időben elkészült, pedig épültek még az Adria-palotánál is nagyobb léptékű paloták – amelyek közül méretei miatt az Adria-palotával szomszédos Tőzsdepalota, egyben volt MTVA-székház emelkedik ki.
A Szabadság téri telkek vevői:
| Vevő | Terület (négyszögöl) | Négyszögölönkénti ár (korona) | Eladási ár (korona) | |
| 1 | Budapesti áru és értéktőzsde | 2 530,60 | 900 | 2 277 540 |
| 2 | Deutsch Antal és neje | 375,40 | 1 200 | 450 480 |
| 3 | Popper Sámuel | 204,10 | 862 | 175 934 |
| 4 | Dr. Baumgarten Nándor | 320,20 | 1 040 | 333 008 |
| 5 | Dungyerszky Lázár | 383,20 | 1 200 | 459 840 |
| 6 | Linczer Imre | 261,70 | 1 010 | 264 317 |
| 7 | Dr. Virava József | 2 684,90 | 1 040 | 296 296 |
| 8 | A m. kereskedelmi csarnok körhelyiségeit épitő r. t. | 266,20 | 1 100 | 292 820 |
| 9 | Linczer Imre | 46,00 | 1 010 | 46 460 |
| 10 | Ivanitz Ignácz és fiai | 223,20 | 1 300 | 290 160 |
| 11 | Neuschloss Ödön és Marczell | 351,70 | 1 000 | 351 700 |
| 12 | Franki Mór | 322,60 | 920 | 396 792 |
| 13 | Herzmann Bertalan | 163,70 | 680 | 111 316 |
| 14 | Sváb Imre | 327,30 | 1 225 | 400 942 |
| 15 | Valkó Lajos | 155,80 | 692 | 107 813 |
| 16 | Hellsinger Gedeonné | 303,00 | 1 030 | 312 090 |
| 17 | Budapesti közúti vaspálya t. | 1 040,50 | 1 092 | 1 136 226 |
| 18 | Adria m. kir. tengerhajózási r. t. | 484,50 | 1 200 | 581 400 |
| 19 | Erényi Ullmann Gyula | 205,00 | 700 | 143 500 |
| 20 | M. kir. postatakarékpénztár | 693,00 | 1 000 | 693 000 |
| 21 | Osztrák magyar bank | 1 359,10 | 1 100 | 1 495 010 |
De kedvezmények nélkül is érdemes volt építkezni ekkor Budapesten. Annak ellenére ugyanis, hogy magas volt az ingatlan bérbeadás utáni adókulcs – 1900 körül a bérjövedelemnek akár 40 százalékát is elvihették a befizetési kötelezettségek – a századforduló táján épített ingatlanok Budapest folyamatos és látványos fejlődése nyomán idővel egyre értékesebbek lettek. Az adók levonása után is jövedelmezőbb befektetésnek bizonyultak, mint a bankbetétek, amelyek ekkoriban átlagosan 3-4 százalékkal kamatoztak, de a 6-7 százalékot kamatozó értékpapíroknál is jobb befektetési lehetőséget kínáltak.
Volt tér a fejlesztésre
A századforduló tájára gazdaságilag is beérett a kiegyezés nyújtotta politikai stabilitás, és a pénzintézetek és más társaságok is addig soha nem látott mértékben kezdtek reprezentatív székházakat építeni. Ennek során előnyben részesítették a nagyobb, három, vagy akár négy utcára néző négyemeletes úgynevezett bérpalotákat, a befektetés megtérülését biztosítandó üzletekkel és nagyobb, akár 6-8 szobás, magas bérleti díjért kiadható luxuslakásokkal.
Az Adria-palota 1943-ban. Forrás: Fortepan / Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich_Agnes Hirschi
Ezzel egyidőben alakult ki Budapest mai arculata: az Osztrák-Magyar Monarchia második legfontosabb városához illő széles utcákat, nagy tereket kellett kialakítani az akkori zegzugos belvárosban. Az egész mai Szabadság teret még a 19. század végén is egy hatalmas, erődszerű laktanyaépület foglalta el. Ez volt a hírhedt Újépület, németül Neugebäude, amelynek udvarán kivégezték Batthyány Lajost – az udvar helyén pedig ma is ég az első magyar miniszterelnökről elnevezett örökmécses. A kiegyezés után a békeidőkben immár fölöslegessé vált katonai épület elbontásáról a Közmunkatanács döntött, csakúgy, mint a Kossuth Lajos utca kiszélesítéséről, a Vörösmarty tér és a Deák tér szabályozásáról, a bécsi Ring nyomán a Nagykörút és az Andrássy út kiépítéséről is.
Luxusléptékben
Bár pontos összeg nem áll rendelkezésre arról, hogy mennyibe került az Adria-palota építése, az biztos, hogy nem aprózták el. A Szabadság tér egyik legdrágább telkéről volt szó, amiért 581 ezer koronát fizetett a társaság, ami ma* több mint 3 milliárd forint lenne.
Az Adria-palota egy terme, gazdag stukkódíszítéssel a mennyezeten. Forrás: https://kep-ter.blog.hu/
Az egyes neostílusok közül a neobarokk, amely az Adria-palotát is jellemzi, a költségesebbek közé tartozott, a korban előszeretettel használt neoreneszánsszal és a neoromán stílussal szemben. Ennek oka főleg a sok látványos díszítőelem, például a sarokkupolák, a gazdag homlokzati vakolat- és belső stukkódíszek, de a sok kovácsoltvas használata is jelentősen emelte a költségeket. 1885 és 1895 között a drágább középítkezések között nem is található neobarokk stílusú épület, inkább a magánberuházók költöttek erre.
Az Adria-palota egyik díszterme faberakásokkal. Forrás: https://kep-ter.blog.hu/
De honnan volt ennyi pénze egy pár évtizede még nem is létező iparágban – a kereskedelmi célú tengeri hajózásban – tevékeny vállalatnak? Az Adria Magyar Királyi Tenger Hajózási Rt. nyereségességét Magyarország korabeli fő exportcikke, a gabona iránti folyamatos világpiaci kereslet mellett a masszív állami támogatás biztosította.
Egy díszes márványkandalló a palotában. Forrás: https://kep-ter.blog.hu/
Az Rt. alapításának előzménye, hogy az 1870-es évektől a magyar gabona természetes – szárazföldön is elérhető – felvevőpiacára, a Német Császárságba a bismarcki védővámok miatt megdrágult a kivitel. Új célpiacokat kellett tehát keresni a magyar exportnak, és elsősorban Anglia jött szóba, ahova tengeri úton volt a legkönnyebb nagy mennyiségű árut eljuttatni.
Riválisok
Hátráltatta Fiume fejlődését, hogy a magyar állam évi több mint 1 millió forinttal az osztrák fennhatóság alatt álló, elsősorban a trieszti kikötőben érdekelt Osztrák Lloyd* hajózási társaságot segélyezte, így nem igazán maradt pénze a sokkal kevésbé fejlett, de jogilag a magyar államhoz tartozó, így a magyar kereskedelmi és ipari vállalatok számára nagyobb haszonnal kecsegtető Fiume kikötőjének fejlesztésére.
Trieszt látványos magyar szubvencióját megelégelve Ossoinack Lajos fiumei kereskedő saját kezébe vette a kezdeményezést, és 1874-ben a magyar kereskedelmi tengerészet létrehozását kezdeményezte a fiumei kormányzónál. A kérelmet kedvezően fogadta az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán, és természetesen a nagy budapesti malomipari vállalatok is támogatták. Az állam eleinte a Triesztnek nyújtott támogatás töredékét, évi 150 ezer forint segélyt juttatott az Adria Rt-nek, ám ez pár évtized múlva már meghaladta az évi 1 millió koronát is. Az Adria Rt. 1901-1910 között tudott nyereséggel működni, és komoly, 15 százalékos osztalékot fizetett ki tulajdonosainak 1913-ra – igaz, ekkor már 3 millió koronás állami támogatás segítette. Sajnos későn jött a pénzügyi siker, ekkor már küszöbön állt az első világháború, ami a trianoni békeszerződés után a vállalat végét jelentette.
Fel a kezekkel!
Az palotában a két világháború között az első magyar bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank üzemeltetett fiókot, amely főleg az ismétlődő fegyveres rablótámadások miatt híresült el. Az 1929-es tőzsdeválságból kiinduló gazdasági recesszió mélyén, 1934. december 31-én történt a két világháború közötti leghíresebb fegyveres rablótámadás, amelyben a bank három alkalmazottja, a főpénztáros, egy kifutófiú és egy tisztviselő is életét vesztette. A korabeli újságok részletesen beszámoltak a rablásról, amely egy, az év végi nagy összegű készpénzfelvétel miatt fegyvert is magánál hordó, éppen a fiókban tartózkodó ügyfél (vitéz Szalay Miklós, az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője) közbelépésének köszönhetően meghiúsult. A gyilkosokat elfogták, és egy évvel később kivégezték őket. Később, a II. világháború után az Express Utazási Iroda költözött az épületbe, és működött ott egészen a 90-es évekig.
Bár az Adria-palota építtetőjének eredeti tevékenységével, hajózással foglalkozó vállalatnak már valószínűleg nem fog székhelyül szolgálni, a felújítás után új funkciókat kapva továbbra is őrizni fogja Magyarország tengeri kereskedelmi múltjának emlékét.
A cikk megjelenését az OTPédia támogatta.
Források:
Körner Zsuzsa: A budapesti bérházépítés aranykora, 2015
Pelles Márton: Fiume iparfejlesztésének története – különös tekintettel Ossoinack Lajos munkásságára (1868–1913), 2017
Török András: A Szabadság tér Budapesten, Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület, 2016
https://kep-ter.blog.hu/2017/10/10/szabadsag_ter_16_adria-palota
g7
