Hogyan kell értelmezni a személyi jövedelemadóról szóló törvény kockázati biztosítások adókötelessé vált díjára vonatkozó átmeneti –adómentességet engedő – rendelkezését? Konkrét esetekkel segítjük a szabály megértését.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) szerint 2019. január 1-jétől fő szabályként a cégek, szervezetek kizárólag adóköteles díjú személybiztosítást (beleértve a korábban adómentes díjú kockázati biztosítást is) köthetnek, ha a biztosító teljesítésére kedvezményezettként nem a díjfizető jogosult. E biztosítás díja a biztosított magánszemély összevont adóalapba tartozó olyan jövedelme, amely után a közterheket a díjfizetővel fennálló foglalkoztatási jogviszonyából (például munkaviszony, személyes közreműködés, megbízás) származó jövedelemre, ilyen jogviszony hiányában az egyéb jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell megfizetni.

Csoportos biztosítás esetén – ha a biztosítási szerződés alapján másként nem határozható meg – a csoportos biztosítás díjának a magánszemélyre arányosan jutó része számít a szerződő díjfizető és a biztosított között fennálló jogviszonyból származó vagy egyéb jövedelemnek. Ha a magánszemélyre jutó díj arányosítással sem állapítható meg, a csoportos biztosítási díj egésze adóköteles, mely esetben a díjfizetőt az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó kötelezettség 1,18x(0,15szja+0,195szocho) terheli. (Július 1-jétől 17,5 százalék a szociális hozzájárulás.) Ez utóbbi körbe többek között az olyan csoportos élet-, baleset- és betegségbiztosítások tartoznak, amelyek esetében azért nem állapítható meg a díjfizetés esedékessége időpontjában az egy magánszemélyre jutó biztosítási díj, mert a biztosítottak száma és kiléte bizonytalan, vagy nem ismert (például amikor a díjat a csoportba tartozó biztosítottak átlagos statisztikai állományi létszáma alapján határozzák meg [szja-törvény 3. § 89. §; 70. § (6) bekezdés b) pont].

nav, adozona