Home Tudástár Tudástár - minden érdekesség Amikor a tanár szava szent, és sérthetetlen volt

Amikor a tanár szava szent, és sérthetetlen volt

A hatvanas-hetvenes évekig a tanító, vagy tanár – ha kimondott valamit, akkor az úgy volt.  Gyermek, szülő előtt egyaránt.

Nem volt apelláta, de nem is gondolkodott el rajta senki, hogy lehetne…
Ekkor már sok családban a gyerek „egyenrangúként” nevelkedett, ettől függetlenül valahogy tudta, érezte, hogy a szülő szava szent.
Persze voltak kilengések, próbálkozások, de az vagy így, vagy úgy le lett állítva. Büntivel. Akkoriban még nem volt tilos a pofon, de sok szülő már nem élt vele.
Van, volt rengeteg más módja a „kordában tartásnak”. Zsebpénzcsökkentés, tévézés csak mesére korlátozva, és a többi.
És mivel a szülő szava szent volt, ezért aztán ha ő azt mondta, hogy a tanár szava szent, akkor azt kétségbe vonni nem lehetett.
De minek is?
Ekkor már tilos volt az iskolákban a fizikai fenyítés, egyes helyeken előfordult még – akár a szülők is támogatták – de a jobb, menőbb iskolákban már nyomát sem lehetett fellelni.
Persze ekkoriban is volt olyan tanár, akit nem szerettünk. És miért? Mert nem éreztük a valódi odafigyelést, hogy tényleg érdekli, hogy mi van velünk, hogy haladunk, hogy név szerint minket lát a naplóban, nem pedig az anyakönyvi számot, akinek x anyagot határidőbe a fejébe kell verni.
És tudtuk, hogy az a tanár, akit szeretünk, – nyilván kölcsönös volt – az képes bármire, hogy kihozza belőlünk a maximumot. Korrepetálás – nem anyagi alapon – szülővel konzultálás, családi látogatás – és mivel ezek azért nem voltak olyan nagy élmények – jó volt megúszni.
Ezért amennyire csak bírtunk teljesítettünk.
És ha valami mégsem ment rendjén, és jött a „beírás” (alsóban még így hívták), később az osztályfőnöki, akkor nem azt mondtuk otthon, hogy „az a hülye tanár már megint nem száll rólunk”, hanem hogy hoztam egy beírást.
Aztán a szülő elolvasta, megcsóválta a fejét és azt mondta: Ejnye gyermekem! Nem szégyelled magad?
Szerencsétlen tanár mindent megtesz érted, Te meg így hálálod meg! Foglald jóba magad!
– A lényeg, hogy a tanár mellé állt, nem adott alánk lovat…
Az más kérdés, hogy lehet másnap felment az iskolába, és négyszemközt megtárgyalták az „ügyet”, de a tanár szava akkor is áthághatatlan maradt…
retroanzix
ElőzőItt a lista: Ők azok, akik közül valaki megkapja a 2019-es Aranylabdát
KövetkezőBorzalom: meggyilkoltak két tinédzsert egy házibuliban
Bognár Géza vagyok, a Hirmagazin.eu Online Média tulajdonosa és főszerkesztője. Hamarosan 10 éves lesz a Hirmagazin, és a magam részéről nagyon büszke vagyok rá, mert az eltelt időszakban sok olvasónak nyújtottunk minőségi olvasótájékoztatást, örömteli szórakozást és önfeledt pihenési lehetőséget tartalmainkkal! 30 éve foglalkozom írással, korábban írtam különböző témájú esszéket, novellákat és regényt is, most az újságírás lett a szenvedélyem! A Hirmagazin.eu Online Médiában írt cikkeimet a hétköznapi emberek gondolati világával, és nemességük egyszerűségével írom, ebben a mai világban nem terhelem olvasóinkat a nehéz irodalmi nyelvvel, hiszen az olvasók nagy többsége pihenni, kikapcsolódni, tájékozódni vágyik, nem pedig "bogarászni" a bonyolult sorok közt. Olvassátok a Hirnagazint, pihenjetek, kapcsolódjatok ki, tájékozódjatok, és akinek valami ötlete van, vagy képe, videója, vagy csak egyszerűen szeretne megjeleníteni egy történetet, élményt, elmélkedést, .. szeretettel várom megkeresését a Hirmagazin.eu Online Média központi e-mail címén, itt: sajtoiroda@hirmagazin.eu. Rendszeres olvasóinknak és olvasóinknak köszönöm a hűséget, a sok-sok kommentet, odafigyelést, és építő vagy akár dorgáló kritikákat is! Olvassatok tovább is minket és legyen szép napotok, életetek! Bognár Géza
Exit mobile version
Megszakítás