A közélet egyik legfontosabb alapelve, hogy a politikai viták a szavak és érvek szintjén zajlanak. A demokrácia nem pusztán intézményekből áll, hanem abból a társadalmi konszenzusból is, amely kimondja: a hatalomért folytatott küzdelem nem válhat erőszakossá, és különösen nem válhat személyes fenyegetések terepévé.
Az elmúlt időszakban ismét napirendre került a kérdés, meddig mehet el egy közéleti szereplő vagy politikai kötődésű személy a megfogalmazásaiban. Amikor egy politikai vitában olyan kijelentések jelennek meg, amelyek akár jelképesen is fizikai erőszakra utalnak, az nem egyszerűen túlzó retorika, hanem olyan határátlépés, amely súlyosan rombolhatja a közbizalmat és a demokratikus párbeszédet.
A jogállam egyik alapelve, hogy a hatalom gyakorlása és bírálata egyaránt törvényes keretek között történik. A magyar Büntető Törvénykönyv több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely egyértelműen tiltja az erőszakra való felbujtást, különösen akkor, ha az közfeladatot ellátó személy ellen irányul.
A Büntető Törvénykönyv általános része szerint a bűncselekmény elkövetésében nemcsak az a személy vonható felelősségre, aki a cselekményt közvetlenül végrehajtja, hanem az is, aki másokat arra rábír vagy ösztönöz. A törvény a felbujtót ugyanúgy büntetni rendeli, mint a tettest. Ezt a szabályt a Btk. 13. § rögzíti, amely kimondja, hogy felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
Különösen súlyos megítélés alá eshet az a magatartás, amely közfeladatot ellátó személy ellen irányul. A Btk. 311. § szerint bűncselekményt követ el az, aki közfeladatot ellátó személyt erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz a feladata ellátásában, illetve emiatt bántalmazza. A törvény ezen cselekményt alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti, minősített esetekben – például csoportosan vagy fegyveresen történő elkövetés esetén – a büntetés ennél súlyosabb is lehet.
A köznyugalom és a társadalmi béke védelme érdekében a Btk. 332. § a közösség elleni uszítás bűncselekményét is szabályozza. A jogszabály büntetni rendeli azt, aki nagy nyilvánosság előtt olyan kijelentést tesz, amely alkalmas gyűlölet vagy erőszak kiváltására valamely társadalmi csoport vagy személy ellen. Az ilyen magatartás alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Emellett a Btk. 338. § a közveszéllyel fenyegetés tényállását is meghatározza, amely szerint büntetendő az, aki olyan fenyegetést tesz, amely alkalmas arra, hogy másokban riadalmat vagy közbiztonságot veszélyeztető helyzetet idézzen elő. Bizonyos esetekben a Btk. 222. § szerinti zaklatás tényállása is felmerülhet, míg a közfeladatot ellátó személy fogalmát a Btk. 459. § tartalmazza.
A törvények mögött egyértelmű társadalmi cél húzódik meg: megakadályozni, hogy a politikai vagy közéleti viták erőszakos irányba sodródjanak. A jogalkotó ezért a közfeladatot ellátó személyek elleni erőszakot, az erőszakra való felhívást és a gyűlöletkeltést kiemelten súlyos cselekményként kezeli, mert ezek nemcsak egyes személyeket, hanem a demokratikus intézményrendszer működését is veszélyeztethetik.
A politikai és közéleti konfliktusok megoldása kizárólag demokratikus és békés eszközökkel történhet. Az erőszakra való felbujtás vagy annak támogatása ezért nemcsak erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem a jogállamiság alapjait is sérti, amely ellen a Büntető Törvénykönyv szigorú eszközökkel lép fel.
A hatóságok fellépnek az ilyen és hasonló, a társadalmi nyugalom elleni, súlyos bűncselekményekkel szemben. A jogszabályi háttér és az ítélkezési gyakorlat is azt mutatja, hogy az erőszakos fenyegetések a legsúlyosabb közéleti jogsértések közé tartozhatnak.
A bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a Büntető Törvénykönyvben szereplő erőszakra uszítás, felbujtás vagy közfeladatot ellátó személy elleni fenyegetés nem elméleti jogszabályi kategória, hanem a mindennapi ítélkezési gyakorlatban is rendszeresen megjelenő bűncselekmény. Az elmúlt évek ítélkezési gyakorlata szerint a magyar bíróságok következetesen fellépnek az olyan kijelentésekkel szemben, amelyek alkalmasak lehetnek erőszakos cselekmények kiváltására.
A bíróságok több esetben kimondták, hogy már az is büntetőjogi felelősséget vonhat maga után, ha valaki nyilvánosan, különösen internetes felületen vagy közösségi médiában tesz olyan kijelentést, amely konkrét személy elleni erőszakra buzdít. A bírói gyakorlat szerint nem szükséges, hogy az erőszakos cselekmény ténylegesen megvalósuljon, elegendő az is, ha a kijelentés alkalmas arra, hogy másokat bűncselekmény elkövetésére ösztönözzön.
A bírósági gyakorlat különösen súlyosnak értékeli azokat az eseteket, amikor a fenyegetés közfeladatot ellátó személy ellen irányul. Több olyan ügy is ismert, amikor rendőrök, bírák vagy más állami tisztségviselők elleni fenyegetések miatt indult büntetőeljárás. Ezekben az esetekben a bíróságok rendszeresen hangsúlyozzák, hogy a közfeladatot ellátó személyek védelme nem pusztán az érintett személy biztonságát szolgálja, hanem az állami intézményrendszer működésének zavartalanságát is.
A magyar bíróságok több alkalommal foglalkoztak olyan ügyekkel is, amikor politikai rendezvényeken vagy nyilvános megszólalások során hangzottak el erőszakos kijelentések. Az ítéletek indokolása szerint a politikai vita hevében elhangzó kijelentések sem élveznek korlátlan véleményszabadságot, különösen akkor nem, ha azok konkrét személyek elleni erőszak támogatására vagy előkészítésére alkalmasak.
Szintén több precedens született közösségi médiában közzétett fenyegetések ügyében. A bíróságok ezekben az esetekben azt vizsgálják, hogy a kijelentés nyilvánossága, konkrétsága és hangneme alkalmas volt-e félelemkeltésre vagy erőszakos cselekmény kiváltására.
A magyar legfelsőbb bírói fórum, a Kúria több elvi határozatában is foglalkozott a véleménynyilvánítás szabadságának határaival. A Kúria álláspontja szerint a közéleti vita szabadsága kiemelten védett alkotmányos érték, azonban ez a szabadság nem korlátlan. Az elvi döntések szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki olyan kijelentésekre, amelyek bűncselekmény elkövetésére ösztönöznek vagy erőszakos cselekmény támogatását fejezik ki.
A Kúria több határozatában hangsúlyozta, hogy a közfeladatot ellátó személyek elleni fenyegetések megítélésekor figyelembe kell venni a kijelentés nyilvánosságát, konkrétságát és az elkövetés körülményeit. Az ítélkezési gyakorlat szerint különösen súlyosnak minősül, ha a kijelentés alkalmas arra, hogy másokat erőszakos cselekmény elkövetésére ösztönözzön.
A történelem több alkalommal bizonyította, hogy a politikai retorika radikalizálódása súlyos társadalmi következményekhez vezethet. A 20. század első felében a weimari Németországban a politikai ellenfelek ellenségként való beállítása, valamint az erőszakos propaganda hozzájárult a demokratikus intézmények gyengüléséhez és a szélsőséges politikai mozgalmak megerősödéséhez. Hasonló folyamat figyelhető meg a volt Jugoszlávia felbomlását megelőző időszakban is, ahol a politikai vezetők és médiacsatornák által felerősített ellenségképzés etnikai konfliktusokat és fegyveres összecsapásokat idézett elő. A ruandai népirtást megelőző időszak szintén arra figyelmeztet, hogy az erőszakos retorika először a közbeszéd radikalizálódásához, később társadalmi feszültségekhez, végső soron pedig fizikai erőszakhoz vezethet.
A modern európai demokráciák egyik legfontosabb tanulsága, hogy a politikai viták során kerülni kell az erőszakos kijelentéseket és az ellenfelek démonizálását. A demokratikus rendszerek stabilitását az biztosítja, hogy a politikai szereplők a konfliktusokat intézményi és jogi eszközökkel rendezik.
A közéleti szereplőknek ezért különösen nagy felelősségük van abban, hogy megszólalásaikkal ne szítsanak indulatokat, hanem a politikai vita színvonalát emeljék. A demokrácia ugyanis nemcsak a választásokon dől el, hanem a mindennapi közbeszéd minőségében is.
A sajtóban megjelent hírek szerint egy, a Tisza Párthoz köthető volt bíró Orbán Viktor kivégzésével kapcsolatos kijelentéseket tett, amely megnyilvánulás több forrás szerint súlyos közéleti fenyegetésként értékelhető. A Magyar Nemzet és a Tűzfalcsoport beszámolói szerint Szepesházi Péter ügyvéd a román diktátor és a magyar miniszterelnök sorsa között vont párhuzamot.
A hivatkozott forrás szerint az ilyen jellegű kijelentések túlmutathatnak a véleménynyilvánítás szabadságán, különösen akkor, ha azok erőszakos cselekményekre utalnak. A portálok beszámolói szerint az online felületeken megjelenő hasonló megnyilvánulások komoly társadalmi feszültséget kelthetnek, és alkalmasak lehetnek a demokratikus rendszer stabilitásának rombolására.
A források szerint a közösségi médiában több olyan bejegyzés is megjelent, amely politikai leszámolásról és erőszakos megtorlásról szóló kijelentéseket tartalmazott. A beszámolók alapján ezek a megnyilvánulások jelentős felháborodást váltottak ki a közéletben.
A cikkben idézett vélemények szerint a közéleti szereplőknek és a politikai közösségeknek különös felelősségük van abban, hogy a politikai verseny ne váljon gyűlöletkeltéssé vagy erőszakos retorikává. Sajnos, a hivatkozott elkövető átlépett minden határt, íme a videó!
Köszönet és tisztelet illeti mindazokat – a rendőröket, ügyészeket, bírókat –, akik nap mint nap áldozatos munkájukkal segítik a bajbajutottakat, óvják a lakosság biztonságát, védik az emberi életet, fenntartják a közrendet és elősegítik az igazság érvényesülését – Hirmagazin.eu
