Amerika is beszállhat a legpusztítóbb fegyverek fejlesztési versenyébe

Csiki Varga Tamás szerint nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az Egyesült Államok 5-10 éves fejlesztési hátrányban van a hiperszonikus fegyverek terén – egész egyesszerűen azért, mert eddig az ilyen típusú harcászati eszközöknek nem volt önálló fejlesztési programjuk az Amerikai Védelmi Minisztériumon belül, miközben Oroszország a 2000-es évek eleje óta, Kína pedig a 2010-es évek közepétől aktívan fejleszti e fegyvereket, amelyek technológiájukban, csapásmérő képességükben egy új szintet fognak képviselni. A szakértő szerint az orosz és kínai oldalon – legalábbis a beszámolók és hivatalos bejelentések alapján – még nem nagy létszámban, de már vannak olyan eszközök, akár hadrendbe állítva is, amik fenyegetést jelenthetnek az amerikaiak számára. Erre reagálhat most az Egyesült Államok.

A hiperszonikus fegyverek technológiai fejlettségét és jelentős csapásmérő képességét az adja, hogy rendkívül nagy sebességgel, legalább 5 Mach-hal, tehát a hangsebesség (tengerszinten körülbelül 1200 km/h) ötszörösének a sebességével haladnak. Sőt, olyan tesztről is érkezett már hír, amelyben a fegyver a hangsebesség hússzorosát érte el –, miközben a robbanófejek még manőverezhetők is. Viszonyításképpen: korábban a nagy csapásmérő képességet az úgynevezett interkontinentális ballisztikus rakéták jelentették, amik kilövésük után nagyon magas pályára emelkedve haladtak, majd becsapódtak. Ezzel szemben a hiperszonikus fegyverek alacsony magasságban – tehát radarokkal nehezen érzékelhetően – képesek rendkívül nagy sebességgel célba érni, akár hagyományos, akár nukleáris robbanófejet hordozva – magyarázta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Intézetének tudományos munkatársa.

Csiki Varga Tamás meglátása szerint a hiperszonikus fegyverek bevetése azt jelentené, hogy a szuperhatalmak között egy nyílt, nagy méretű konfliktus bontakozott ki, amiben katonai vezetési pontokat vagy politikai célpontokat kell megsemmisíteni, ez pedig

Éppen ezért nem feltételezhető, hogy az ukrán–orosz konfliktus során ezek alkalmazására sor kerülne. Az ugyanakkor helytálló, hogy a jelenlegi ismeretek alapján, amit az Egyesült Államok is kommunikál, ilyen fegyverek elleni hatékony védelmi rendszerekkel nem rendelkeznek a tengerentúlon. Így aztán a fejlesztések célja egyfelől az ilyen eszközök hadrendbe állítása lehet, hogy kölcsönösen elrettentsék Oroszországot és Kínát, másrészt pedig az ezek elleni védelmi képesség kifejlesztése, de ez a szakértő szerint minimum 5-10 év.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Intézetének tudományos munkatársa végül megismételte: a hiperszonikus fegyverek bevetése gyakorlatilag egyenértékű a nukleáris fegyverek bevetésével, különösen akkor, ha tömegpusztító eszköz van elhelyezve egy ilyen fegyveren. Vagyis nem várható jelenleg azt, hogy egy általános konfliktusban vagy egy gyengébb országgal szemben bárki ezeket bevetné – ismételte meg.