Az emberek többsége még egyáltalán nem hallott az alvásparalízisről, pedig nem kizárt, hogy volt része már ebben az éber rémálomban. Az alvásbénulás ébredés vagy elalvás előtt közvetlenül jelentkezik. Akik átélik, félelmetes élményekről számolnak be.
Nem tudni ma sem pontosan mi okozza az alvásbénulásos állapotot
Az érintettek egybehangzóan arról számolnak be, hogy bénultan fekszenek az ágyukban elalvás vagy ébredés előtt, a szemükön kívül egy porcikájukat sem tudják megmozdítani, és magatehetetlenül, rettegve élik meg azt pár percet, hogy rémálomba illő alakok közelítenek feléjük.
Az orvostudomány azt vallja erről az állapotról, hogy az alvás-ébrenlét zavara. Jelen tudásunk szerint „gyógyíthatatlan”. Sőt, pontosan azt sem tudja a tudomány, hogy mi okozza. A legtöbb tanulmányban a tartós stressz, a kialvatlanság vagy a szorongás mellékhatásaként említik. Valamint ismeretesek még további olyan tényezők is, amelyek növelik előfordulásának kockázatát.
Legendák sora fonódott a már-már misztikus állapot köré
Számos internetes fórumon olvasni olyan beszámolókat alvásparalízisben szenvedőktől, hogy abban a pár percben, mikor a „rémtörténetek” leperegnek előttük, gyakran látjuk önmagukat kívülről, miközben sok esetben nem e világi lények fenyegetik őket. De olyan történet is napvilágot látott már, mikor a bénultan heverő „beteg” füle hallatára a valóságban persze nem létező figurák gyilkosságot terveltek ki.
Pár éve a The Sleep Paralysis Project elkészítette a „betegek” beszámolója alapján a világ talán egyik legijesztőbb dokumentumfilmjét, amelyben alaposan körbejárták az alvásparalízis misztikus világát, és feltárták az évszázadok során köré gyűlt mítoszokat is.
Az alvásparalízis azonban ne higgyük, hogy új keletű dolog. Már évszázadokkal korábban készültek róla beszámolók, csak akkoriban még a mainál is kevesebb ismeretanyag állt a kor emberének a rendelkezésére. Sok esetben a valóságban nem létező különös éjjeli vagy hajnali látogatókat boszorkányokkal, démoni lényekkel vagy kéjvágyó alvilági lényekkel azonosították.
A sötét középkorban az ilyen élményekről beszámolókon nem hogy segítettek volna, hanem a legrosszabb esetben elítélték a „megnyomottakat” boszorkányság vádjával. Az istenfélő népek szemében az olyan történetek, amelyek arról szóltak, hogy egy félelmetes lény ráült valakinek a mellkasára, felért az ördöggel való cimborálással. S bár konkrét feljegyzések nem készültek róla, de nagy a valószínűsége annak, többek az alvásparalízis miatt vesztették életüket máglyahalál által.
Az aktív alvásszakasz szorosan összefügg a bénulásos állapottal
A szakemberek szerint teljesen normális, ami az alvásparalízis során az emberi szervezettel történik. A bénuláshoz erősen kapcsolódik az úgynevezett REM-alvásszakasz, amikor a végtagjainkat nem tudjuk mozgatni. A REM-szakaszbeli izombénulás egyébként természetes folyamat. A szervezet azért áll le mindenféle izommozgással – a szemen és a létfenntartó rendszereken kívül –, hogy ne kezdjünk álmunkban mozogni, élőben is lejátszani az álmainkban átélteket.
A bénulás e szakasz és az ébrenlét határán zajlik. Normális állapotban az emberi agy több fázison megy keresztül, mielőtt elér az aktív álmodás szakaszába, a fent említett REM-szakaszba. Alvásparalízis esetében az agy nem járja végig a szokásos létrát, hanem rögtön REM-szakaszba lép, vagy azonnal abból ébred fel. Ilyenkor a tudat nem tudja eldönteni, hogy alszunk vagy ébren vagyunk-e, összezavarodik, és a kettő sajátos keverékében marad. A fellépő hallucinációk során ezért éreznek az alvásparalízisesek illatokat, szagokat vagy hallanak hangokat.
Japán kutatók idéztek már elő mesterségesen alvásparalízist. A kísérletben részvevőket folyamatosan a REM alvásciklusuk alatt zavarták meg, így az agyuk egy idő után kihagyták az alvásfázisokat, és REM-hez ugrott, amit ma SOREM-ciklusnak nevezünk. Az előbb megnevezett ciklus után gyakran jelentkezett az alvásbénulás. A kísérlet bebizonyította, hogy az alvásparalízis szorosan kapcsolódik a REM-alvásfázishoz.
Így iktassuk ki a hálószobai horrort
A szakértők szerint az alvásparalízis megelőzhető, ha csökkentjük a napközbeni stresszt, túlhajszolt életmódot. Ha biztosítjuk szervezetünknek a kielégítő és nyugalmas alvást, kerüljük a késői fekvést és ágyba bújás előtt elhagyjuk a bőséges vacsorát, akkor idővel az éjszakai vagy a hajnali lidércnyomás elhagy minket, és ismét békésen hajthatjuk álomra egy fárasztó nap után a fejünk.
forrás: Híradó.hu
Fotó: Shutterstock
