Alsószölnök történelme

Alsószölnök Vas megyében, Szentgotthárdtól hét kilométerre, az osztrák határ mentén fekszik. Szlovének, németek, magyarok és cigányok lakják. Itt lép a Rába Ausztriából Magyarországra. Alsószölnöknél ömlik a folyóba a szlovéniai Trdkovo településen eredő, Felsőszölnököt és Alsószölnököt átszelő Szölnöki patak (Seniski potok, Ober Zemming Bach). Mellékága a Cselin-patak. A Disznó-patak (Svinski potok, Saupoh) a hagyomány szerint onnan kapta a nevét, hogy a szentgotthárdi csata idején sok török belefulladt.

Alsószölnök egész területe Magyarország legnagyobb tájvédelmi körzete, az Őrség Tájvédelmi Körzet, illetve a három ország határán átnyúló Őrség-Raab-Goricko Naturpark részeként természetvédelem alatt áll. Sok ritka növény (mohafajok, korpafűfélék, páfrányok) található itt. Gombában is gazdag, leginkább a vargányát, rókagombát és galambgombát szedik.
Az emlősök közül a Rábában fel-felbukkanó ritka, védett vidra (Lutra lutra) a legjelentősebb. Az 1990-es évek elején megjelent a hód (Castor sp.), de aztán nyomtalanul eltűnt. Magát az állatot nem észlelték, csak jellegzetes rágásának a nyomait találták meg Alsószölnök közelében.

A területet eredetileg átjárhatatlan erdőség borította, néhol megszakítva mocsaras részekkel. A szántók és a rétek az egykori erdők helyén jöttek létre. Az agyagos, kavicsos talaj nehezen nyeli a vizet. Ezért a szántóföldeket keskeny sávokban (bakhátra) szántották. Az esővíz a barázdákba szivárgott be, ahol nem árthatott a vetésnek.

Alsószölnök gazdasági helyzetére 1989-ig nagy hatással volt periférikus, osztrák határ melletti fekvése is. Az 1960-as évekig az itt élők szinte kizárólag földműveléssel, állattenyésztéssel és kézművesiparral foglalkoztak. Jövedelmüket idénymunkán egészítették ki. Az 1950-es évekig jelentős volt az almatermesztés. Alsószölnökön a környékbeli termést is felvásárolták. Már az 1900-as évek elején volt a faluban uradalmi faiskola. A Szent-Gotthárd című újság 1900. március 4-én megjelent számában található reklám szerint naponta lehetett vásárolni a „kiültetni való nemes fajta alma és körtefa csemetéket.”(2000 db volt belőlük) a gróf Taxis-féle alsószölnöki uradalmi faiskolában.
Az 1960-80-as években egyre több fiatal helyezkedett el a szentgotthárdi ipari üzemekben, ekkor a lakosságára a kétlakiság volt a jellemző. 1960-ban a földek többsége az állami gazdaság tulajdona lett. A részben szórvány-, részben utcás település házai a Rába jobb partján elterülő völgybe és a dombok oldalába épültek. A Fő út mellett fekvő faluközpontban található a templom, a plébániaház, a tűzoltószerház, a vegyesbolt, a vendéglő, a körzeti orvosi rendelő, a kultúrház és az önkormányzati hivatal.

Kezdetben faragott gerendákból összecsapolt boronafalú házakat építettek Alsószölnökön. Kívülről betapasztották, majd bevakolták őket. A 19. sz. elejétől jelennek meg a földből döngölt vagy földlabdákból összerakott, ún. fecskerakásos falú házak. Téglából az 1930-as évek óta építkeznek. Az utolsó boronafalú házat 1956-ban bontották le, 1988-ban még volt füstöskonyhás ház a faluban. A két világháború között – májustól augusztusig – az egészséges levegő és a szép táj sok nyaralót vonzott a Fenyveslak elnevezésű Götz-féle nyaralótelepre. A ma már lakatlan Götz-major területe és a Tanya nevezetű falurész közigazgatásilag ma is Alsószölnökhöz tartozik. A tizenöt ház lakóinak többsége Felsőszölnökről származik. Ez a házcsoport közvetlenül érintkezik az utolsó felsőszölnökivel. A következő alsószölnöki pedig három-négy kilométerre van. Ezért a „tanyasiak” Felsőszölnökre járnak boltba, kocsmába, templomba és ott is temetkeznek.

A Szentgotthárd környéki szlovénekre jellemző, hogy az egyénnek vezetékneve (imé po pisávi), keresztneve (krstno imé), házneve (iz/i/no imé) és ragadványneve (conarsko imé) van. Alsószölnök lakói is elsősorban háznevükön ismerik, nevezik és szólítják egymást. Alsószölnök házneveit Glanz Lászlóné gyűjtötte össze: Anzosni, Babini, Bajcovi, Bazurini, Bedasovi, Blazini, Breznjek, Deker, Djagerski, Djergus, Djousovski, Djuka, Djulas, Djürini, Douc, Kocav, Douverni, Eizistanovi, Flisarski, Franklini, Fuksina, Meca, Fuksini, Gauserni, Gmandlini, Gredliski, Gricerski Gross Francli, Gubini, Gumilarski, Heiflemoher, Höla Hanz, Hugovi – Bajcovge, Jakobski, Kadlini, Kadliski, Kiverski, Kmondlini, Konc, Kocav, Köles Blinc, Prodarski, Launovi, Lazkini, Maksini, Mali Fidlerski, Margercini, Melmauerovi, Milikini, Miska susta, Palencko – Sina – Frenckovi, Pasicnjek, Reinekovi, Sabojlini, Sigli, Spodnjini, Strük, Tislerovi, Vankasni, Vankasni, Vegmajherovi, Vincekni, Vorgrinjini, Vrablini, Vrnjini, Saniccivi, Sani, Snepovski, Sousterni-Marcinkini, Starcini, Stevakni, Stevlevski-Neupaurski, Stumliski, Sujsterni, Süterni, Svejcer, Zebini-Zebasni.

A második világháború végéig határátkelő is volt itt az ausztriai Neumarkt (Farkasdifalva, Zenavci ) és Mogersdorf (Nagyfalva, Modinci) felé. A települési önkormányzat kezdeményezésére 1991 óta ezeket többször ideiglenesen megnyitják.

Helyi látványosságok

Nagyboldogasszony Római Katolikus Templom

Az alsószölnöki Templomot Batthyány Alajos építtette 1815-ben, s 1816-ban Somogy Lipót püspök szentelte fel. A plébániát Batthyány Alajos özvegye, Szapáry Terézia grófnő alapította, 1821-ben.

Előbb az 1764-ben szintén az egyik Batthyány grófnő által Kisboldogasszony tiszteletére emelt oltárfülkénél, kápolnánál imádkoztak a hívek, s a rábaszentmártoni anyaegyház templomába jártak misére. A kápolna Mária-szobrát a templom oltárára emelték. Amikor a templomba a mostani főoltár bekerült (1889.) e szobrot a Szeplőtelen Fogantatás egy kisebb, most is a főoltáron levő szobrával cserélte fel Persa Iván plébános (1887-1894.), aki azt egy Grazban élő művészbarátjától hozta. Ekkor a régi Mária-szobrot a templom előtt levő füves téren helyezték el.
1881-ben Karlovitz László özvegye, Techet Mária két nagyméretű festményt ajándékozott a templomnak annak emlékére, hogy három fiát itt keresztelték meg. Az orgona renoválásakor (1882.) derült ki, hogy egy Georg Mitterreytter nevű mester készítette 1724-ben Grazban. 1901-ben új orgonát vettek a környékbevli értelmiség (ügyvédek) adományaiból. 1903-ban kifestették a templomot, amiről a Szent-Gotthárd című újság is tudósított. 1912-ben Szakovics József plébános restauráltatta a templomot és a paplakot. Kósz Vince plébános idejében (1925.) vettek két harangot, melyre a pénzt Reinik Alajos kereskedő gyűjtötte. Tóth Márton németül is tudott. Ő jegyezte be a Historia Domusba, hogy a község lakói valamikor hat család kivételével szlovének voltak. A negyvenes években sokan németeknek vallották magukat. Ennek okát a plébános abban látta, hogy a silány föld miatt a vagyontalan lakosság megélhetését másutt volt kénytelen biztosítani, többek között németországi idénymunkán. 1949-50. közötti egy év alatt Török Béla plébános az egész falu lakosságát bevonta a templom felújításába. 1959. február végén Hendler Teréz volt alsószölnöki lakos, aki már húsz éve elment Amerikába, 100 dollárt küldött, hogy a templom számára miséző kelyhet vegyenek. A kehelybe belevésették a nevét. A templom tornyán lévő bádog gömböt 1961-ben a harkályok úgy kilyuggatták, hogy majdnem leesett a rajta lévő kereszttel együtt.
A templom védőszentje Gyümölcsoltó Boldogasszony. A plébániai anyakönyvezés 1817-ben kezdődött. A templom mellett áll a világháborúban elesett 13 alsószölnöki hősnek a nevét megörökítő hadiemlék. A templomban kezdetben szlovénul, később németül is miséztek, az újabb időkben pedig csak magyarul. Alsószölnök huszonkét plébánosa közül a két leghíresebb szlovén lelkész: Kossics József költő, nyelvész, történész és néprajzkutató, valamint dr. Lenarsich Imre fotóművész.
A templom 2001-ben felújításra került.

Keresztek, szobrok

A volt malom felé vezető út mellett, a 124. szám alatti telken álló kőkeresztet Glanz Mihály állíttatta 1959. szeptember 6-án „a háborúban elveszett Mihály és Ferenc” fiai emlékére.

A templom előtti, kőből faragott Mária-szobor az 1764-ben épült oltárfülkéből, kápolnából való. 1889-ben került a mai helyére. A felette lévő tetőt helyi iparosok az 1925-30. években készítették.

A templom mellett található az I. világháborús emlékmű.

A templommal szemben, a plébániaház mellett áll Szent Flórián szobra, melyet 1930-ban állíttatott Zsidó Miklós és családja.

A 26. számú ház előtt álló vasrácsos kerítéssel körülvett kőkeresztet Wugrinetz István és családja állítatta 1947-ben. A novemberi szentelésen szerepelt először az alsószölnöki énekkar. Latinul és magyarul énekeltek.

A Potecz Ferenc 36. sz. alatti lakos tulajdonát képező kőkeresztet, mely vasrácsos kerítéssel van körülvéve, Szorger Antal állítatta 1913-ban. Felirata szlovén és német nyelvű. A márványból készült Máriát 1998-ban még márványból készült pünkösdi rózsák vették körül.

A megszűnt régi temető közepén is áll (1964 óta) egy kőkereszt, melynek fenntartója Kovács Ferenc családja. A mai temető kőkeresztjét a vihar ledöntötte, helyette a község 1949. szeptember 2-án újat állíttatott. A falu végén lévő, legújabb kovácsoltvas-kereszt helyén állt a falu legrégibb fakeresztje. 1907-ben állíttatta Kozár Ferenc és neje Moháp Anna.
Cím: Fő út 24.
Tel: +36 (94) 534 006
E-mail: [email protected]
Web: http://www.alsoszolnok.hu