Kezdetektől a török hódoltságig
A község neve a Péter személynév korai alakjából, a Pete kicsinyítőképzős változatából származik. A határában egykoron álló földvár, melyet szláv eredetűnek tartanak, bizonyítja, hogy elődeink közkedvelt lakóhelyéül is szolgált a
terület. Érdekességként megemlítjük, hogy a ma is a Földvári dőlő nevet viselő helyszínen a századunk harmincas éveiben egy körülbelül száz négyzetméteres rész annyira megsüllyedt, hogy a benne elt?n? fák koronája volt a föld színével egymagasságban. A helybeliek közül többen a földvárral hozták összefüggésbe, de lehet, hogy a környéken gyakori barlangrendszer egyik ága omlott be.
Első írásos említését egy 1268-ban keletkezett oklevélen találjuk. Az írás a két Petényt „Due ville Pethen” néven említi, kinek birtokosa már harmadik generáció óta, tehát már a tatárjárást megelőző időszakban is, a Csák nemzetség, melynek III. Ugrin nevezetű tagja a két Petényt 1268-ban és 1274-ben eladta a Zsadány nembeli Arnót fia, Dénes mesternek. A korra jellemző volt a királyi jóváhagyással való birtokvásárlás. Miután azonban III. Ugrin 1280-ban újra eladta a birtokot – ezúttal 1000 márkáért a Gyulazombor nembeli Szemerdi fia, Erdő ispánnak – kit a helység birtokosául hivatalosan be is iktattak – a két birtokos között húsz évig tartó perlekedés kezdődött. Erdő ispán, valamint Dénes mester úgy rendezték a váci káptalan előtt a köztük levő vitájukat, hogy Dénes mindkét falut átadja a birtoklevelekkel együtt Erdő ispánnak, 225 márka lefizetése fejében. Borovszky monográfiája szerint az eset fordítva történt, s Dénesnek kellett fizetnie, hogy régi adományosként a helység a birtokában maradhasson.
IV. (Kun) László király (1272-1290) a hozzá hű híveit túlzott méretekben ajándékozta meg, s ez gyakran szült elégedetlenséget az urak között, sőt országszerte lázadásokhoz, családok közötti háborúskodáshoz vezetett. A Cserhát déli oldalán lévő hívei közül 1277-ben az Alsó- és Felsőpetényben birtokos Csák nembeli Pósa fia, Ugrint, királyi főlovászmesterét, tárnokmesterré, azaz a királyi kincstár őrzőjévé nevezte ki. A csatározásoknak a tatárok 1285. évi váratlan betörése vetett véget, mely során a megye déli részét pusztították. A néhány hétig tartó öldöklésük után a király csapatai megfutamodásra késztették őket, ám szinte utána azonnal újból kitört a belső háború.
Az utolsó árpádházi király (III. András) halálával a tartományurak hatalma megerősödött. A déli országrészben az agg Ugrin tárnokmesteré volt a hatalom, aki hivatali pályafutását még IV. Béla alatt kezdte. Központja a Duna mellett, Ujlakon (a mai Ilakon) volt. Az utódlás tekintetében Károly Róbert volt legesélyesebb. A püspöki kar, a nádorok zöme és Csák Ugrin is őt támogatta. 1307-ben ünnepélyesen királlyá nyilvánították, ám viszonya hamarosan megromlott a tartományok első embereivel. Támasza csak Ugrin maradt, ki azonban 1311-ben meghalt.
A tatárjárás utáni évtizedeket az egyházak megerősödése is jellemezte. Ennek forrása nagyrészt az egyházi tized
volt. Petény egyházi tizedét 1336-ban az esztergomi szentgyörgyi prépostság kapta meg. A kor kereskedelmét nagyban gátolta, hogy az ősi vámszedő helyeken kívül a földesurak is szedtek – olykor jogtalanul – vámot. Az e téren kialakult zűrzavar megszüntetése érdekében Zsigmond király, királyi biztosokat küldött ki.
Nógrád megyében Businczi György vizsgálta felül a vámokat. Jelentéséből megtudjuk, hogy bár Petény nem tartozott a vámoshelyek közé, mégis a fontos kereskedelmi útvonalak mentén, feküdt. A vámfizetés alól ugyanis bonyolult kivételek voltak. Így például nem fizettek Agárdon vámot azok, akik a Nagyvadkert – Bánk -Petény irány felől érkezve Gután, Nógrádon vagy Tolmácson keresztül mentek árujukkal Vác felé tovább.
A helységet a XV. század elején az Alsópetényiek birtokolták, ám a család kihalása után visszaszállt a királyra. 1. Ulászló azután a Szobi családnak adományozta 1440-ben, melynek kiterjedt birtokai voltak egész Nógrád megyében. Bár 1460-ban a Gácsi családnak is voltak itt földjei, 1507-ben Szobi Mihály adta át Werbőczy Istvánnak, miután a jogtudós a Szobi családból választott feleséget magának.
Az 1400-as évek vége felé az országos törvényhozásban élenjáró tisztviselők a koronára háramló birtokokat igyekeztek maguknak megszerezni, s rokonsági kötelékek létrehozásával megtartani. Nógrád megyében a legjelentősebb eredményeket Werbőczy István érte el, mikor kölcsönös öröklési szerződést kötött Szobi Mihállyal, kinek tulajdonában
állt – számos más birtoka mellett – Alsópetény is. Így vált Werbőczy nógrádi nagybirtokossá, s a hagyomány szerint ide
vonult vissza híres művének, a Tripartitumnak a megírására. Lévén, hogy – bárhogyan is változott a századok folyamán a
megítélése – mégis ő a község múltjának legjelentősebb személyisége, külön fejezetben szólunk róla.
A török kor mérhetetlen pusztulást, megpróbáltatást hozott a vidék egyébként is szegény sorsú embereinek. Egy 1542-es összeírás Alsópetényben 12 portát, 15 puszta jobbágy telket és 15, szegénysége miatt adókedvezményben részesülő jobbágyot számolt. A két Petény az 1579. évi defter tanúsága szerint 12.200 akcse jövedelmet hozott a töröknek. Az itt élők fizikai nyomorúságát fokozta, hogy lelki vigaszt sem találhattak, hiszen a hódoltság időszakában a templomuk elpusztult. Borovszky még 1910-ben említi maradványait a falu határában.
Cím: Alsópetény Petőfi út 24
Tel: +36 (35) 380-061
E-mail: [email protected]
Web: http://www.alsopeteny.hu/
