Mia Ayliffe-Chung 21 éves volt, és imádott utazni. Tipikus hátizsákos turista volt. Facebook-üzenőfalán tette közzé a képeket az utazás közben kötött ismeretségekről, illetve azokról az országokról, ahol megfordult. Utolsó utazására, egy 88 napos ausztráliai álomútra 2016 augusztusában indult el.
Mint arról édesanyja, Rosie a blogjában beszámolt, a lány imádta Ausztráliát, és azért ment oda, hogy farmon dolgozzon. Egy cukornád-ültetvényen szedte fel a köveket, hogy azok ne tegyenek kárt a mezőgazdasági gépekben.
A lány Ausztráliából rendszeresen posztolt. Az alábbi bejegyzésben például elmesélte, hogy ez az utazása első napja, még 87 van hátra, és kint voltak a cukornád-ültetvényen.
Mia Ayliffe-Chung utoljára Queenslandből jelentkezett be a Facebookra; 2016. augusztus 23-án egy pokémonos videót tett közzé. Nem sokkal később megölték. A hostelben az ágyából rángatta ki a lányt a francia állampolgárságú 29 éves Smail Ayad.
Megkéselte, majd egy úszómedencében a sorsára hagyta.
Miát megpróbálta megvédeni az útitársa, Tom Jackson. Ő 20 késszúrást kapott az arcára, a mellkasára, a gyomrába. A kórházba szállítást követően hiába küzdöttek az életéért, Tom később belehalt a sérülésekbe. Smail Ayad a kiérkező rendőrökre is rátámadt, paprika spray-vel és elektromos sokkolóval tették ártalmatlanná.
Mia álomútja hirtelen ért véget, kegyetlen és szívszorító módon. Az édesanyja, Rosie ezért úgy döntött, hogy
ő járja végig a lánya által tervezett utat, ennek során szórja szét Mia hamvait, hogy a lánya álomútja végül beteljesedjen.
Rosie azt mondja, hogy Mia barátai közül néhányan nem értenek egyet vele. Azt szerették volna, ha a lány testét hazájában, Angliában helyezték volna végső nyughelyére. „Ezért úgy gondoltam, itt létrehozok neki egy emlékhelyet, de a hamvait azokon a helyeken szórom szét, amelyeket szeretett, vagy amelyekre már nem jutott el” – mondja az édesanya.
Kanada, Új-Zéland, Szingapúr. Ide utazott el Mia édesanyja, itt követte elhunyt lánya nyomait. A terve az volt, hogy felfedezi azokat a helyeket, amelyeket Mia látott, és amelyek a személyiségét alakították, hogy meghallgatja azok történetét, akikkel a lánya találkozott, megpróbálja még jobban megismerni a lányát, hogy megértse őt.
Azt mondta, csak úgy tudott szembesülni a veszteséggel, ha arra gondolt: eljött a lánya ideje, és ami abban a hostelben történt, az volt megírva a sors könyvében.
Rosie az Independentnek írt beszámolót. A bejegyzésekben őszintén vallott gyászáról, a lányával való kapcsolatáról, az érzéseiről, a terveiről.
Forrás: Independent, HuffPost Italia, Mirror, Fotó: Facebook – Szeretlek Magyarország
