Ahhoz, hogy a családban a férj és apa ápolhassa a szeretetet, illetve a család tagjainak helyes fejlődését szolgáló légkört fenntartsa, idő kell, mégpedig nem egymás mellett, hanem egymással eltöltött, úgynevezett minőségi idő.
A pénz vagy a karrier túlzott hajszolása gyakran odavezet, hogy a család feje csak annyi időt tölt otthonában, mintha csak egy szálló vendége lenne. Ezek a „koszt és kvártély” típusú férfiak szinte csak az ételért, italért, ágyért és tiszta ruháért járnak haza, gyakran még a hétvégéket sem a családdal töltik, de ha mégis, akkor sem tudnak mit kezdeni gyermekeikkel, illetve a családra fordítható értékes idővel. Minden férjnek meg kell tanulnia beszélgetnie feleségével, mintha még mindig az udvarlás időszakában lennének.
Idejével és figyelmével rendszeresen meg kell ajándékoznia őt. Ugyanígy, nem elegendő csak törekednie arra, hogy gyermekeivel legyen, hanem, ha kell, meg kell változtatni addigi életritmusát, hogy valóban legyen is lehetősége annyi időt tölteni gyermekeivel, amennyit csak tud. Különösképpen igaz ez, ha fiúgyermeke is van, hiszen a férfiszerep mibenlétét ő mutatja be, az ő mintája lesz irányadó. Ezért meghitt kapcsolatot kell gyermekeivel kialakítania, mintegy szoros barátságot. Ha szeretetével a gyermeki szívet elnyeri, és magához kapcsolja, akkor ennek befolyása erősebb lehet, mint a külvilág rosszra való csábításai.
A szeretet és a bizalom légköre nagyobb védelmet nyújt, mint a szigorú tiltás és dorgálás. A gyermek személyiségének megfelelő formálásához, fejlesztéséhez az apának meg kell ismernie, tanulmányoznia kell gyermekeit. A testvérek különböző hajlamainak, erősségeiknek és gyengeségeiknek megfelelő módszereket kell alkalmaznia, valamint folyamatosan finomítania azokat. Az igazi apa, bár mindig törekszik arra, hogy gyermekeivel kedves, szeretetteljes és vidám legyen, kerüli a csüggesztő megnyilvánulásokat, azonban ez nem jelenti azt, hogy balgán elnéző lenne, és nem képviselné a szigorúbb erényeket: a becsületességet, tisztességet, bátorságot, gyakorlatiasságot és szorgalmat. Ezek gyakorlásában azonban a helyes és a helytelen módszer közötti különbséget a pszichológia nyelvén így fogalmazhatjuk meg: az egyik meleg-korlátozó, a másik pedig hideg-korlátozó.
Vagyis amikor viselkedésbeli határokat, korlátokat kell szabni, akkor az eredményes módszert a helytelentől az apa reakciója választja el. Vajon csak olaj-e a tűzre, és még inkább felkavarja a gyermeki indulatokat, ellenállást, dacot szítva, esetleg csak látszat, külsőleges engedelmességet eredményezve, vagy épp ellenkezőleg, az apai irányításban nem nyilvánul meg szenvedély, indulat vagy harag, hanem az az esetek többségében inkább szeretetteljes, megértő kérlelés, vagy kedves, de ugyanakkor egyértelmű és határozott korlátozás. Amint a gyermekek fogékonysága megengedi, és ez már korai kisgyermekkorban így van, az apa értesse meg gyermekeivel, hogy mindig szem előtt tartja gyermekei érdekeit és boldogságát. De nagyon keveset „prédikáljon”, és annál többet tevékenykedjen együtt gyermekeivel: dolgozzanak, játszanak, sportoljanak együtt, lehetőleg sokat legyenek a szabadban, és így ápolják barátságukat.
Végül egy általános, de egyszerű tanács: ha valaki szuper férj és apa szeretne lenni, viselkedjen otthon mindig úgy, mintha épp egy nagyon fontos vendéget hívott volna meg. Képzelje el, hogyan szólna gyermekeihez és feleségéhez az étkezőasztalnál, ha mondjuk főnöke is ott ülne, mennyire lenne előzékeny, a másik kedvét kereső, vagy szelíd és türelmes a külső szemlélő jelenlétében. Viselkedjen minden apa úgy, mintha náluk mindig vendégség lenne, és csodálatos változások történnek majd mind gyermekeik, mind feleségük, mind saját személyiségük vonatkozásában, és megtapasztalják, hogy szuper családfők igenis léteznek.
Forrás: Nyitott Szemmel
