Szüleit megpróbálta kivégezni, majd egy 13 éves kislány megerőszakolásában és megölésében talált lelki békét Henrik..
Több gyerekkel is erőszakoskodott és végül gyilkolt is Molnár Henrik, aki 18 évesen a saját szüleit is megpróbálta kivégezni.
Vészjósló gyerekkor, támadás a szülők ellen
A későbbi vallomások és nyomozási eredmények szerint kifejezetten primitív szülők gyermekeként nőtt fel a budapesti Molnár Henrik. A szülőknek a gyerekek nevelése csak „a táplálék bőséges biztosításában merült ki”, és bár hiába gyötörte Henriket kisfiúként ezer és ezer kérdés, nem volt olyan családtagja, akinek feltehette volna őket.
Magába zárkózott, barátai sem voltak. Gyerekkorát megbosszulandó 18 évesen baltával támadt a szüleire, de tudatzavaros állapota miatt a gyilkossági kísérletekért nem börtönt kapott, hanem kényszergyógykezelést – idézte fel a bestiális cselekedetekhez vezető utat az Élet Elleni Bűncselekmények blogoldal. Egy évvel később, 1966-ban engedték ki, és ismét szülei gondjára bízták.
az első gyermekbántalmazás
Az egyébként szerény, csendes fiú levélkihordóként kezdett dolgozni, ám ez csak tetézte a bajt, hiszen postásként beleshetett más családok életébe, és láthatta, milyen szépen is lehetne élni.
Henriknek sosem sikerült elveszítenie szüzességét, már az iskolában is mindig kinevették a lányok, ez pedig egész életére rányomta a bélyegét, és ez is frusztrálta.
A többféle frusztráció végül 1967 októberében öltött testet: Henrik megtámadott egy 12 éves kisfiút, akinek nővére évekkel korábban visszautasította. Károlykát összekötözte, ronggyal betömte a száját, és tőrével mellkason szúrta a magatehetetlen fiút. A kisfiú nem halt meg, a kés a szíve mellett hatolt a testébe. Henriket ismét elítélték, már nem merült fel a kóros tudatállapot, így börtönbe került, ám igen korán, 1973-ban feltételesen szabadulhatott.
Októberben erőszakos nemi közösülésért és sikkasztásért újra elítélték, 1978-ban hagyta el ismét a börtönt.
csillapíthatatlan szexuális vágy
Ekkorra már olyan erős volt benne a szexuális vágy, hogy szabadulása után éjszakánként a városban bóklászott, „hátha összejön valami”. Végül a táskájába tett egy tőrt, egy négyméteres kötelet, egy injekciós tűt, és elindult Hűvösvölgybe a mai Gyermekvasúthoz.
Felfigyelt a padon ülő 13 éves P. Katalinra és a 15 éves O. Györgyre.
Az övébe dugta a tőrt, miközben annyira felizgult, hogy elhatározta: megteszi, ami eddig nem sikerült.
A lány nyakához nyomta a tőrt, a kisfiúval megkötöztette, Györgyöt ő maga kötötte gúzsba, a kislánnyal fajtalankodott.
A két, magatehetetlenül a földön fekvő gyermeket többször mellkason szúrta. A lány meghalt, a kisfiú pedig annak köszönheti az életét, hogy úgy tett, mint aki élettelen.
feldobta magát a rendőrségen és vallott
Molnár Henrik még aznap feldobta magát a rendőrségen.
A bűncselekmények előtt felforrósodott a testem, csak arra tudtam gondolni, hogy valakit megszúrjak, megöljek. Tisztában vagyok a következményekkel… Tudják, mi vagyok én? Kéjgyilkos!
– állította magáról Henrik, akit nem találtak elmebetegnek, sem gyengeelméjűnek, sem tudatzavarosnak. Aljas indokból elkövetett emberölésért ítélte halálra a bíróság, 1979. december 6-án végezték ki.
Színpadra vitték a brutális történetet
Henrik édesanyjával Vajda István készített tényfeltáró riportot, amelyből később megrázó erejű monodrámát írt. A vallomások füzéréből álló Pedig én jó anya voltam című darab a Pinceszínházban került színpadra, Pogány Judit főszereplésével.
