Az özvegy azt reméli, története rávezethet másokat arra, hogy csak a szeretet számít igazán az életben. Ő sajnos későn tanulta ezt meg.
Robin Keele és férje Aaron úgy éltek, mint bármelyik család: közös otthont teremtettek, gyerekeket neveltek, életük utolsó közös szakaszában pedig közösen örültek harmadik csemetéjük érkezésének.
A kisbaba születésekor persze még nem sejtették, mi vár rájuk. Robin két hete jött ki a kórházból, amikor férje kórházba került. Bár a nőt nagyon megviselte a szülés, és az etetéssel is problémák voltak, de mindenképpen a férje mellett akart lenni, így miután testvérére bízta a két kicsit, karján a csecsemővel azonnal a kórház felé rohant.
Mi lehet a halál tanulsága?
Az ember többnyire megérzi, ha szeretteivel baj történik, ezért Robin már akkor sejtette, hogy nagy a baj, mielőtt férje kimondta: végső stádiumú gyomorrákja van, ami már a máját és a tüdejét is megtámadta. Vagyis a napjai meg vannak számlálva.
A következő időszak a feleség fohászkodásáról szólt. Könyörgött Istennek, az univerzumnak vagy bárkinek, aki hallja, hogy fordítsa vissza az időt. Mert ő egymaga képtelen mindennel megbirkózni. De persze semmi történt. Otthagyta tanári állását, hogy férjéről gondoskodhasson, a hirtelen rászakadt feladatok pedig szinte élőholtat csináltak belőle.
