A XVI. század közepétől török jelenlétről árulkodnak az írások, melynek következménye az volt, hogy az évszázad végére a település teljesen lakatlan lett. Alibánfa határában egy átkelő volt a Zalán, ahol a török portyázók rendszeresen megjelentek. A törököknek adót is fizettek, s gyakran a lakosságot is rémületben tartották. A hódoltság korában népmozgalmára, a lakosság apadására utal az 1690-es úrbéri összeírás, mely azt adja tudtul, hogy a település már 45 éve puszta, ami azt valószínűsíti, hogy lakosság elmenekült a veszélyes területről.
A népesség az 1700-as évek elején fokozatosan települt be, jelentkeztek a régi tulajdonosok leszármazottai is, és mások is találtak megélhetést a faluban. A XVIII. század közepén a földeket még két nyomásban, négy igavonóval és háromszori szántással művelték, az elvetett mag két és félszerese termett.Egyházilag 1748-ban a falu még Nemesapáti filiája, majd 1777-ben Szent Iván leányegyháza.
Templomát 1757-ben kezdték építeni és Szent János fejevétele tiszteletére szentelték fel. Papja ekkor még nincs. Ebből a templomból nem sok maradt sértetlenül. A jelenlegit 1854-ben építették, a felszentelés Kisboldogasszony emlékére történt. Az épület műemlék jellegű.
Forrás: http://www.alibanfa.cjb.hu/nuke/index.php
Cím: Alibánfa Petőfi u. 1.
Tel: +36 (92) 317-511
E-mail:
Web: http://www.alibanfa.cjb.hu/nuke/index.php
