A Bábszínházat is elérte a szexuális aberráció – ezzel a címmel érkezett meg Szakács Árpád kulturális diktatúráról szóló sorozatának legújabb része a hétvégi Magyar Időkben.
A szerző ezúttal a Bábszínház bicskanyitogató új darabjáról mesél, amelyet teljesen véletlenül Alföldi Róbert rendezett.
Ez a példa sajnos közel sem az egyetlen: a szerző a kultúrharc kapcsán felhozza példának a Kerekasztal Színházi Nevelési Központot is, amelynek keretein belül “a balliberálisok erőfeszítés nélkül megoldják a fiatal magyar korosztály nevelését, a magyar állam pénzéből”.
Áprilisban Palya Bea énekesnő felé szállt az áldás 12 millió forint formájában, ugyanis Balog Zoltán akkori tárcavezető ennyivel honorálta új lemezének az elkészítését.
Igaz, a művésznő korábban sem panaszkodhatott a piszkos anyagiak miatt. Meg hát a jó zenére mindig szükség van, mint egy falat kenyérre. Hát még a támogatásra! Ha nem jönne, úgy éreznék magukat, mint A képzelt betegben a képzelt beteg
– olvasható a cikkben.
Érdekes, pont ezzel a címmel játszottak egy előadást a Budapest Bábszínházban november 6-án.
Szakács Árpád a következőt írja a sokkoló darabról:
A főhős, Argan, a képzelt beteg fekszik az ágyban, párnák közt, majd bejön a cseléd, és megfeddi a hipochonder urat. Ezután megjelenik Argan lánya, akitől megtudja, hogy máshoz akar férjhez menni, mint akit kiszemeltek neki. Mi történik ilyenkor minden rendes családban? Pontosan, eltalálták: Argan úr elkezdi kergetni a lányát a szobában, és futás közben ömlik a fekália a hálóinge alól, szó szerint telerondítja az egész színpadot. Ezután bejön a felesége, lehúzza Argan úr gatyáját, hogy tisztába tegye, bepúderezi, majd pelenkába rakja. Persze minden látszik, aminek látszania kell, elvégre bábszínházban vagyunk vagy mi? Az ifjú közönség azt is figyelemmel kísérheti, amint főhősünk majdnem beöntést kap egy óriási pénisz kinézetű tárggyal, végül ez elmarad. Közben megérkezik az ifjú kérő, aki maszturbálni kezd a hegedűtokkal, amikor meglátja titkos menyasszonyát. A másik kérőnek, az orvosnövendéknek pedig kinyitják a sliccét és kirakják belőle a nemi szervét. Később ugyanez a szereplő jelenik meg a színpadon egy óriási rózsaszín műfallosszal a lába között.
Mit ad Isten, a darab rendezője Alföldi Róbert volt, akit állítólag a hazai jobboldali diktatúra már nyolc éve üldöz.
Szakács Árpád a cikkben kifejti, a Bábszínház működési szabályzatában az szerepel, hogy
a színház részt vesz a magyar kultúra terjesztésében, feladata, hogy a társadalom kulturális igényeit sajátos eszközeivel magas művészi színvonalon kielégítse.
Ennek jegyében több, mint félmilliárd forint az intézmény éves költségvetési támogatása.
Alföldi úr bábszínházi rendezéseivel kapcsolatban a szerző több példát is felhoz, kiemelve a Kabaré című darabot, amely egyenes párhuzamot von a harmincas évek náci Németországa és a hazai viszonyok között, kőkemény napi politikai áthalásokkal.
A cikk arra is kitér, hogy idén február 25-én mutatta be a Magyar Narancs a Kerekasztal Színházi Nevelési Központot (KSZNK), ahol igen érdekesen reagálnak a napi aktualitásokra. Ezekkel kapcsolatban a színház alapítója így válaszol:
Természetesen ebből a szempontból lehet előadásokat csinálni például a gazdag-szegény ellentétre, vagy lehet tudni, hogy ebben az országban hosszú távon probléma lesz az, hogyha valaki nem itt született vagy más a bőrszíne, akkor azt másképpen kezelik, kirekesztik. Tehát a különböző csoportok együttélésére lehet aktuális és sokáig érvényes darabokat létrehozni.
Szakács Árpád emlékeztet, más színházakban is hasonló a helyzet. Az Erkel Színházban például “az ovisoknak feminista propaganda megy Jancsi és Juliska-feldolgozással, a nagyobbaknak máshol migránsérzékenyítést adnak elő, a még nagyobbaknak homokos- és genderpropagandát tolnak az arcába, a felnőttek pedig megkapják a „Jaj, micsoda náci országban élünk!” sztorikat”.
Azt se felejtsük el, hogy Nyáry Krisztián, a legnagyobb balliberális irodalmi kiadó illetékese a kötelező iskolai olvasmányok egyik vitájában a legbetegebb szado-mazo pornóregényt ajánlja a kiskorúaknak. Mert mint mondja:
A szürke ötven árnyalatával sem lenne baj a középiskolában, hiszen kár úgy tenni, mintha ez a korosztály nem olvasna ilyen témájú írásokat.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Forrás: Magyar Idők; Fotó: Éder Vera/szinhaz.hu
