Alexandriai Kelemen vagy Alexandriai Szent Kelemen (kb. Kr. u. 150 – kb. Kr. u. 215) görög teológus, apologétaés egyházi író.
Életéről mindössze annyit tudunk, hogy tanulmányait Alexandriában végezte. Iskolái után felvette a keresztséget, s az egyházi hierarchiában a püspökségig vitte. Ránk mindössze egyetlen, töredékesen fennmaradt teológiai munkája, a „Klemész” (Szőnyegek) maradt, amelynek jelentősége abban áll, hogy sok ókori anekdotát hagyományozott benne az utókorra.
Egy jellemző anekdotája:
„Apellész, a festő, mikor meglátta egyik tanítványának dúsan aranyozott Helené-képét, így szólt:
– Látom, fiú, hogy ha már széppé nem tudtad tenni, legalább gazdaggá tetted.”
Alexandriai Kelemen szemben állt a gnoszticizmus áramlatával és megalapozta az igazi keresztény gnózist, s ezzel kapcsolatot teremtett az antik filozófia és a keresztény hit között.
Kelemen szerint a filozófia Isten akaratából való. A görög filozófusok híján voltak a kinyilatkoztatásnak, azonban ők is az Istentől nyert természetes megvilágosodás hatása alatt álltak, amikor például a világ ősokát feltételezték.
Kelemen gondolkodásával szemben áll Tertullianus (160 körül–220 után) álláspontja. Szerinte a filozófia káros a hitre nézve: „Mi köze van Jeruzsálemnek Athénhoz!”
Alexandriai Kelemen, Clemens Titus Flavius (vsz. Athén, 140/150-?, 216 e.): egyházi író. – Ifjú korában sokat utazott, és különböző tanítóknál kereste az igazságot. Megtérése és keresztsége után Alexandriában telepedett le, lehet, hogy pappá szentelték. 200: isk-t nyitott, melyben Pantenoszhoz hasonlóan tanított, bár nem volt a tanítványa.
A Septimius Severusidejében kitört üldözéskor (211 e.) Kappadókiába menekült. 216: Alexandrosz kappadókiai pp. Egy Órigenészhez írt levelében már a haláláról tudósít. – ~ irod-ilag, fil-ilag nagyon művelt, a Szentírásban jártas elme volt. A gör. kultúrában Isten ajándékát látta, amely alkalmas előkészület a ker. misztériumok befogadására.
Vágyódott a krisztusi bölcsességre, melyet a pogányok hamis gnózisával állított szembe. Szentírás magyarázata: a Philón hatása alatt erősen allegorizáló, de teol. módszere példaszerű. ~ a misztika első mestere: tanította a tökéletesség elérésének és a hitbeli megismerésnek fokozatos kibontakozását, a szentírás magyarázata: szükségességét, a tapasztalatot és megvilágosodást egyesítő megismerést, az egyesülést, mely a lelket Istenhez teszi hasonlóvá.
Forrás: Wikipédia; Kép: Google
