A zsírpárnák évezredeken át a gazdagságot, egészséget jelképezték, hiszen ‘vész-éléskamrát’ biztosítottak éhínség esetére. Az utóbbi bő 100 évben azonban a divat globalizációja gyorsan változó alak-divat trendeket teremtett, amelyek nagyjából 10 évenként változnak. Dr. Gajdács Ágnes obezitológus szakorvos, testsúlygyógyász elárulja mennyire függünk az aktuális testsúlytrendektől!
“Az 1900–1910 közötti időszakban a homokóra alak: nagy keblek, széles csípő, karcsú derék hódított, a következő évtizedben viszont a bakfis testalkat volt divatos. Az 1930-as években a nőies domborulatok kora visszatért, a 40-es évek sztárjai ehhez képest karcsúbbak, sportosabbak lettek. A háború után érthetően az élet élvezetére vágyott mindenki, és megjelentek az 50-es évek teltkarcsú szexszimbólumai. Az 1960-as évek drasztikus alak-divat változást hoztak: a teltkarcsú helyébe a még serdületlen lányokra jellemző vékony testalkat lépett. A 70-es években az egészségesen sportos alak volt a trendi, a napbarnított bőr kötelező kelléknek számított. A 80-as évek szupermodelljei vékonyak, mégis sportosak voltak egyszerre, a 90-es években az extrém, szinte anorexiásan vékony testalkatra, az úgynevezett heroinsikkre váltott a divatvilág, az egészség háttérbe szorult. Jelenleg a magas, sportos, de nem túl izmos, dúskeblű testalkat a divatos, és izgatottan várjuk, mi lesz a következő trend, amelyhez alkalmazkodni kellene.”
A szakértő szerint megviselnek minket a folyamatos elvárások!
“Felvetődik természetesen a kérdés: mennyire egészséges az alak-divat trendek szolgai követése, illetve egyáltalán lehetséges-e ez? Hiszen minden embernek megvannak azok a testalkati adottságai, amelyek nem változtathatóak meg gombnyomásra. Felvetődik még egy kérdés: pszichésen milyen hatása van annak, ha a testalkatunk az egyik időszakban még trendi, a másik időszakban pedig már kiment a divatból – anélkül, hogy akár egy kilót is felszedtünk vagy leadtunk volna” – árulta el Dr. Gajdács Ágnes obezitológus szakorvos, testsúlygyógyász.
Világjárvány lett az elhízás
A divat diktálta alak-trend változásokkal együtt az utóbbi évtizedekben egy másik, az egészségi állapotot sokkal inkább befolyásoló trend is kibontakozott: az elhízás világjárvánnyá válása. Ez nem véletlen, hiszen a motorizációnak, a képernyő előtt töltött sok időnek köszönhetően egyre kevesebbet mozognak az emberek, az étel kínálat és az adagok nagysága jelentősen megnőtt, a stressz a mindennapok része lett, tehát úgynevezett obezogén (hízást elősegítő) környezetben élünk.
Mivel a fejlett társadalmakban a súlyfelesleggel rendelkezők száma mostanra jóval meghaladta a normal testalkatúakét, a szemünk alkalmazkodott ehhez a látványhoz, és már nem mindig ismerjük fel, hogy mi magunk vagy családtagjaink, pl. gyerekünk túlsúlyos vagy elhízott. Ez az újfajta testképzavar a fatorexia, aminek az a veszélye, hogy aki nincs tudatában súlyfeleslegének, az nem is tesz ellene.
A testsúly változás befolyásolja az önbizalmat?
Saját statisztikai adataink alapján legtöbben a partnerkapcsolattal összefüggő okok miatt szeretnének leadni néhány kilót. A súlygyarapodás ugyanis gyakran aláássa az önbizalmat, kisebbrendűségi érzéshez vezet, az érintettek jó része úgy érzi, hogy érzéki vonzereje csökkent vagy megszűnt. Sokan akár szingliként, akár válás után azért kezdenek fogyókúrába, hogy párkeresési esélyeiket növeljék. A gyermekáldás gyakran jár együtt hízással, így sok anyuka szeretné visszanyerni korábbi alakját, hogy fenntartsa párja érdeklődését.
A 40 feletti korosztályban már tudatosan kell tenni az egészséges karcsúságért, a fiatalos külső és vonzerő megőrzéséért. A fogyás növeli az önbizalmat, és a feléledő érzéki kisugárzás jót tesz a párkapcsolatnak. Persze az is igaz, hogy a szexuális vonzerő és a testsúly között nincs direkt összefüggés vagy egyenes arányosság, a kisugárzás fontosabb, mint a kilók száma.
Ha szakmai szempontokat is figyelembe veszünk, a túlzott energiabevitelen és kevés mozgáson kívül sok egyéb oka is lehet a súlygyarapodásnak, pl. az egyre fiatalabb életkorban megjelenő és egyre gyakoribbá váló pajzsmirigy alulműködés, vagy a korai menopauza. A tartósan fennálló, kiújulásra hajlamos súlyfelesleg hátterében sokszor pszichés ok rejtőzik. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az enyhe zsírfelesleg a kutatások szerint súlyos betegségek esetén egyenesen életmentő lehet, mert időt enged a gyógyulásra. Szaknyelven az az obezitás paradoxon, amelynek pszichés megnyilvánulása az, hogy súlyos betegségből felépülő, vagy meggyógyuló emberek, illetve hozzátartozóik egy része lelkileg biztonságosabbnak érzi, ha van egy kis túlsúlya, mert ez jelzi számára, hogy egészséges.
Ízlések és pofonok különbözőek, tartja a mondás, ezért szerencsére mindenki megtalálhatja a számára levonzóbb párt, akinek optimális esetben nemcsak külsejét, hanem belső tulajdonságait is értékeli, így a szeretet nem vész el az első ráncok megjelenésével, a férfias hajkorona elvesztésével, vagy néhány zsírpárna kialakulásával…
forrás: anna.hu
