A reaktorok szándékos bombázása pedig atombombák bevetéséhez hasonló károkat okozna. A lehetséges forgatókönyvekről Pokol Gergővel, a Nukleáris Társaság Elnökével beszélgettünk. Interjú.
Az orosz-ukrán háború kitörése nemcsak humanitárius katasztrófát, gazdasági összeomlást és a politikai kapcsolatok kiélezettségét jelenti Ukrajnában és az egész világon, hanem az esetlegesen bekövetkező atomkatasztrófától való rettegést is, és ez alatt nem csak az atombombák bevetése értendő. Ukrajnában ugyanis összesen kilenc atomerőmű található, amelyekből négy még aktívan működik, ötöt pedig a közelmúltban állítottak le. A háborús helyzet az atomerőműveket sem kíméli, amelyek közül kettőt – a zaporizzsjai és a csernobili erőműveket – az orosz hadviselés elfoglalt, ráadásul az utóbbi hetekben reaktorokhoz tartozó épületek is a harcok áldozatául estek. A világ szakértői szinte egy emberként szisszennek fel minden hasonló hír hallatán, hiszen az ukrajnai atomerőművekben bekövetkező balesetek akár súlyos rövid és hosszú távú következményekkel járnának egész Európára nézve. Megpróbáltunk utánajárni, pontosan mi okozhatna gondot az elfoglalt atomerőművekben, és mire lehet számítani egy szerencsétlenség, vagy egy szándékos károkozás esetében. A helyzet tudományos hátteréről és a különböző forgatókönyvekről Pokol Gergővel, a Magyar Nukleáris Társaság elnökével beszélgettünk.
Az orosz-ukrán háború tükrében sokan tartanak attól, hogy az atomreaktorok körüli harcok egy újabb Csernobilhoz hasonló katasztrófát idézhetnek elő, azonban tudjuk, hogy az Ukrajnában található többi atomerőmű már más alapon működik, mint a csernobili. Mi a különbség pontosan?
Az atomerőművek zónájában alkalmazott üzemanyag általában valamilyen formában dúsított urán. Az energiatermelő folyamat lényege az urán atommag kettéhasadása, miközben gyors neutronok keletkeznek. A legtöbb ma üzemelő reaktor termikus reaktor, amelyekhez kell egy moderátor, amely a hasadásban keletkező gyors és nagy energiájú neutronokat lelassítja. Ezek további hasadást idézhetnek elő. A láncreakció lényege, hogy a reakcióban levő neutronok közül legalább egy újabb reakciót okoz. A reaktorban bekövetkező láncreakció hatására keletkező energia alapvetően hőként jelentkezik, vagyis melegszik az üzemanyag, és ezt valamilyen hűtőközeggel kell elvezetni. A legtöbb reaktorban vizet alkalmaznak moderátorként és hűtőközegként is. Csernobilban – az újabb atomerőművekkel ellentétben – a moderátor grafit volt. A vízmoderátoros konstrukció azért jó, mert amint elkezd melegedni a víz, csökken a moderátor sűrűsége, és ez lassítja a láncreakciót. Abban az extrém esetben, amennyiben a víz teljesen felforr és eltűnik, nem lesz moderátor, tehát leáll a láncreakció. Ha valami nem stimmel egy reaktorral, akkor az első és legfontosabb, hogy a láncreakciót leállítsuk. Ha ez nem történik meg, akkor történik az úgynevezett megszaladásos baleset. Csernobilban sajnos ez történt.
Mekkora esélyt lát arra, hogy ugyanez megtörténjen a többi atomerőmű egyikében is?
Egy olyan típusú nyomottvizes reaktorban, amik most üzemelnek Ukrajnában és a világ nagy részén – például Paks is ilyen –, megszaladásos baleset a fizika törvényei miatt nem tud létrejönni. A hűtőközeg eltűnésének több oka lehet: sérülhet a primer hűtőkör, vagy nem kap áramot az erőmű, és így nem tudják keringetni a hűtőközeget. Keringetés nélkül az ott lévő víz el tud forrni. Erre az esetre vannak az erőművekben biztonságvédelmi rendszerek, amelyek célja mindenképpen víz alatt tartani a zónát. Csernobilban már nincs működő reaktorblokk, ott a hűtővíz eltűnése hónapos időskálán okozhat gondokat, ha teljesen kiszárad a kiégett üzemanyag-tároló.
Mi okozta a legkomolyabb szennyezést a csernobili katasztrófa során?
Csernobilban a grafit meggyulladása okozta a legnagyobb problémát. Ez a tűz vitte fel aztán a zónából kiszabaduló radioaktív izotópokat a légkörbe, és amíg égett a reaktor, ez folyamatosan egy radioaktív forrásként jelentkezett. Ha nincs grafit, akkor ilyen tűz nem tud keletkezni. A most még működő blokkokban inkább a fukusimai balesethez hasonló problémák léphetnek fel.
Milyen tekintetben lehet párhuzamot vonni a fukusimai atomerőmű-baleset és az ukrajnai atomerőművek között?
A fukusimai reaktorok, illetve a most üzemelő ukrán reaktorok felépítése annyiban hasonlít, hogy mindegyik nyomottvizes reaktor. Fukusimában a láncreakciót sikerült leállítani, csakhogy elvesztették minden lehetőségüket a reaktor hűtésére. Egyrészt leszakadtak az elektromos hálózatról, összedőltek a távvezeték oszlopok, és nem kaptak kívülről áramot.
Hogy érti, hogy kívülről?
A hálózatról. Ugyanonnan kaphat energiát a reaktor, ahol táplálja a hálózatba az energiát. A Nemzeti Atomenergiai Ügynökség mindig kiemelten kezeli és követi, hogy például a zaporizzsjai atomerőmű hány hálózati csatlakozása működik még, hány úton kapcsolódik a villamosenergia rendszerhez. Ez egy nagyon fontos paraméter ahhoz, hogy megítéljék, mennyire biztonságos egy erőmű helyzete. Amíg a hűtőkör ép és kapja az áramot, a szivattyúk működnek, addig a nukleáris üzemanyag biztonságban van. Egy háborúban természetesen akár a hűtőkör épsége is veszélybe kerülhet, de egy reaktort szándékosan lebombázni nagyon szomorú és ostoba dolog lenne. Sőt, úgy vélem, már az is nagy ostobaság volt, amikor erőműhöz kapcsolódó létesítményeket lőttek a katonák. Persze azt szét kell választanunk, hogy a katonák és a politikai vezetők kifogásolható döntéseitől az orosz kutatók nem lettek butábbak és az orosz ipar sem lett rosszabb.
Háborúban sajnos semmi sem biztosított. Mi történne, ha mégis leesne az energiahálózatról az atomerőmű?
Ilyenkor be lehet vetni olyan nagy teljesítményű dízelgenerátorokat, amik elektromos áramot tudnak előállítani, és ezzel meg tudják támogatni a keringetőszivattyúkat és a mérőrendszereket. Ilyen generátor a fukusimai erőműben is rendelkezésre állt, csakhogy ott olyan magasra nőtt a szőkőár, hogy a természeti katasztrófa miatt egyszerre szűnt meg a hálózati betáplálás és a dízelgenerátorok működése.
De egy európai környezeteben ilyen típusú természeti katasztrófa nem valószínű, hogy fenyeget.
Ukrajnában a háborús körülmények fenyegetnek. A zaporizzsjai atomerőműben egyelőre be tudják kapcsolni a dízelgenerátorokat, a kritikus kérdés az, mennyi üzemanyag van a helyszínen ezek működéséhez.Tudomásom szerint egy hétre elegendő üzemanyaguk van, ezt azonban az idő leteltével pótolni kell. A pótlása pedig a háborús körülmények között nem feltétlen biztosított.
Nyilvánvalóan senkinek nem érdeke, hogy ezekkel az atomerőművekkel valami gond történjen. Miért ilyen fontos stratégiai pontok ebben a háborúban?
Ezt nehéz megindokolni. Talán az lehet a kulcs, hogy stratégiai jelentőséggel rendelkeznek Ukrajna energiaellátásának szempontjából. Az viszont biztos, hogy a reaktorok hűtését muszáj megoldani, mert tényleg senkinek nem érdeke, hogy probléma keletkezzen. Az ukrajnai atomerőművekben a legrosszabb forgatókönyv szerint az események hasonlóan alakulnának, mint a fukusimai erőműben. Miután leállt a hűtés, kifogytak a dízelgenerátorok, és semmilyen külső forrásból nem tudtak időben vizet juttatni a zónába, a légköri kibocsátás leginkább egy korlátozott térséget szennyezett el, és rengeteg víz szennyeződött radioaktivitással. Ukrajnában is ez a legnagyobb veszély: a vizek szennyezése. Vannak olyan izotópok, amik kijuthatnak a légkörbe is, de az igazán nagy szennyezés a vizekben történhet. Pláne a folyók esetében, amelyek többsége Ukrajnában a Fekete-tengerbe ömlik, az oroszok pedig nem lehetnek érdekeltek a saját tengerük beszennyezésében. Reménykedjünk abban, hogy mindkét fél megpróbálja minden áron elkerülni a katasztrófát. Egyelőre úgy néz ki, az ukrán szakemberek magabiztosan kézben tartják a dolgokat.
Az viszont problémás lehet, hogy a zaporizzsjai és a csernobili atomerőműben jelenleg orosz fennhatóság alatt kénytelen dolgozni az ukrán személyzet.
Igen, és nyilvánvalóan nem jó most köztük a kommunikáció. Az ukrán személyzet tudja, hogyan lehet elhárítani egy balesetet, erre ugyanis részletes intézkedési tervek vannak, amiket be is gyakoroltak, az irányítási hatásköröket azonban az oroszok nagyrészt átvették. Ez egy teljesen lehetetlen helyzet. Ez a cselekvésképtelenség receptje, és nagyon remélem, hogy amíg ez fennáll, nem történik semmi váratlan. Amíg az erőmű rendelkezik külső villamos ellátással, addig nyugodtak lehetünk. Ha az megszűnik, és a dízelgenerátorok rendben elindulnak, az is egy kezelhető helyzet. Ha a dízelgenerátorok is leállnak, akkor kellenek hathatós emberi beavatkozások, és ez lehet a kritikus stádium: nem tudjuk, a háborús feszültségben ki kinek engedelmeskedne.
Magyarországról lehet érzékelni, ha valami nem stimmel?
Egyrészt az Ukrán Nukleáris Hatóságnak is jelentenek az atomerőművekben dolgozók, illetve az európai sugárzás ellenőrző rendszerből is tájékozódhatunk. Két esetben kezdhetünk aggódni: egyrészt, ha valahol megemelkedik a sugárzás szintje, valamint ha megszűnik az adatszolgáltatás.
Tehát összegezve: jelenleg a Csernobili atomerőmű kisebb katasztrófát okozna, mint a többi ukrajnai reaktor?
Igen, ott már annyira lehűltek a fűtőelemek és elbomlottak a radioaktív izotópok, hogy nem okoz komoly gondot a hőtermelés. Az egészségügyi szempontból legnagyobb problémát jelentő rövid felezési idejű jód izotópok sincsenek már jelen a több éves pihentetés után a fűtőelemekben. Amit egészen frissen állítottak le, ott más a helyzet, azokat a fűtőelemeket ugyanis muszáj folyamatosan hűteni. Nem Csernobil miatt kell igazából aggódni, hanem a még működő, vagy éppen leállított atomerőművek miatt. Ugyanakkor ezek is sokféle helyzetre fel vannak készítve, és Fukusima után itt is végeztek stresszteszteket. Véleményem szerint kicsi az esélye a valós problémának, de nyilván a helyszínen lévő oroszok és az ukránok közötti konfliktus beláthatatlanul messzire vezethet. Összességében Ukrajnában jobb a helyzet, mint Fukusimában, hiszen még egyik erőmű se szakadt le a hálózatról, valószínűleg a dízelgenerátorok is rendben vannak. Az általam előbb felvázoltak a legrosszabb forgatókönyvet jelentenék, azon kívül, hogyha direkt lebombáznák a létesítményeket. Amennyiben direkt a levegőbe röpítik a reaktort és tüzet raknak benne, abban az esetben akár egy csernobili szintű kibocsátást is szimulálhatnak. De az a gyanúm, hogy ez már a nukleáris hadviselés kategóriájába esne, ez atombombák ledobásához hasonló nagyságrendű cselekedet lenne.
Még egy fontos szempont, hogy a paksi atomerőmű jelenleg is folyamatosan kapja az orosz technológiát, a működéshez szükséges berendezéseket. A háború tükrében veszélybe kerülhet-e a magyarországi reaktorok ilyen típusú ellátása?
Törvényben előírt kötelesség a két évre elegendő üzemanyag tárolása, békeidőben pedig abszolút nem probléma az üzemanyag-utánpótlás. Elvileg nyugatról is lehetséges beszerezni hasonló üzemanyagot, erre vonatkozóan voltak korábban kísérletek Paks esetén is. Nyilván kérdés, hogy mennyi időbe telik, míg az esetlegesen szükséges fejlesztéseket elvégzik az üzemanyaggyártók. Ha hosszútávúvá válik a háborús helyzet, és tényleges fennakadás lesz az Oroszországból történő szállításokban, akkor keresni kell egy alternatív beszállítót. Biztos vagyok benne, hogy ezek megoldható kérdések.
(Kiemelt kép: Egy leégett autó a zaporizzsjai atomerőmű parkolójában, Ukrajnában, 2022. március 8-án. Az atomerőmű az orosz hadsereg ellenőrzése alá került. Fotó: Konstantin Mihalchevskiy / Sputnik / Sputnik via AFP)
