Az agyalás nem használ, nem visz előbbre, hisz Te is tudod, hogy milyen szörnyű mélységeket, álmatlan éjszakákat élsz át miatta. Azt mondjuk, az agyalás csak árt és nem tesz boldoggá.
De akkor mi végre van elménk, ha nem arra, hogy kiötöljünk vele megoldásokat, hogy felismerésekre jussunk, hogy értsünk, értelmezzünk és döntéseket hozzunk vele?
Ha az agyalás árt, de gondolkodni mégis hasznos, akkor csak van valami határ a kettő között?
Csak létezik valamilyen különbség az agyalás és a gondolkodás között, ami segít úgy használni az elmét, amire az való?
Az agyműködés az energiafelhasználásod 20%-át jelenti. Vagyis egyetlen szerved elviszi a napi energiaigényed 1/5-ödét. Ez nem kevés. Épp ezért nem mindegy, hogyan fordítod hasznodra!
Hogyan működik az elméd?
Az elméd tartalmazza a túlélésedhez szükséges minden szoftvert vagy programot a fejedben. Az elméd a legfontosabb eszközöd ahhoz, hogy a testedet biztonságban tartsd, hogy haladj az utadon előre az életedben.
- Az elméd célokat tűz ki
- Szabályokat alkot (és vesz át másoktól pici korodtól kezdve a nevelésed során) arra vonatkozóan, mit hogyan “kell” ügyesen és jól csinálni.
- Gyűjti az információkat – de mindig szüntelen csak a külvilágodból. Az elméd nem, vagy csak nehezen lát rád, mert a fókusza többnyire kifelé van, hiszen arra figyel, hogy Te biztonságosan juss előre.
- A begyűjtött információkat analizálja, értékeli, “fiókokba pakolja”: jók / rosszak, biztonságosak / veszélyesek, etikusak / etikátlanok, szabad / tilos… stb, vagyis ítélkezik.
- Aztán döntéseket hoz…. eldöntöd, merre tovább, hogyan, kivel, milyen eszközökkel
- és persze mindezt úgy, hogy folyamatosan összehasonlít téged az elméd másokkal, csak azért, hogy legyen elég viszonyítási pontja.
Amikor agyalsz… valójában úgy gondolkodsz, hogy nem vagy jelen…
Úgy írok az elmédről, mintha nem is Te volnál. Észrevetted? Talán azért, mert nem is te vagy!
Te nem vagy azonos az elméddel és nem vagy azonos a gondolataiddal. Te sokkal több vagy a gondolataidnál és az elmédnél. Te vagy azok “gazdája”.
Az elme csak egy eszközöd, ahogyan a gondolataid is azok. A te elmédben születnek, Te kreálod azokat mások és a külvilág hatásaira reagálva. A gondolataid így rólad és a világhoz való viszonyodról szólnak, de nem azonosak veled. A gondolataidat az elmédben futó programok alapján hozod létre. Azok alapján a programok, hitrendszer, elvek, sémák és tapasztalások alapján, amit a neveltetésed során mások “beléd tápláltak” vagy közvetlenül, vagy mintáik során közvetetten.
A gond ott keletkezik, amikor a gondolataidat annyira készpénznek veszed, annyira eluralnak téged, hogy teljesen a hatásuk alá vonódsz, és már nem is látsz át azokon. A gondolataid ilyen mélyre húznak úgy, hogy észre sem veszed, hogy mi történik, hogy mi van valójában körötted. A gondolataid hatalmukba kerítenek és annyira eluralnak a belőlük fakadó érzelmek, hogy nem is tudsz kikászálódni alóluk.
Ez az agyalás.
Az agyalás során olyan megrögtötten bogozod a gondolataid fonalát, hogy egyre csak mélyebbre jutsz bennük. A gondolataidat részekre szeded, ízekre és közben egyre csak szűkül a figyelmed azokra az apró részletekre, amikben már nyakik benne vagy.
Ilyenkor mélyrehatóan elemzed a történéseket valahogy így:
“A párom… mit is mondott tegnap? Hogy érthette azt? Ha úgy, akkor… jaj, az nagy baj, mert egy hete is így történt a baj, és ki is derült, hogy hazudott. Jó ég… nem, ez nem lehet, … de ha mégis. Inkább nézzük, mi volt ma… Úristen, megvan, tényleg minden összeáll, hát mégis hazudott, most mindent értek. … De akkor miért nem azt mondta? … Húh, ez mégse logikus. Kezdjük előlről onnan, hogy hol is van most ő?”
Ismerős? Ahogyan itt agyalsz, szépen elmegy melletted a pillanat, elveszted a jelent. A múltban vagy épp a jövőben vesztegelsz és sehogyan se érzed jobban magad, sőt. Egyre több energiát emésztesz fel, miközben nem tölt semmi, és ráadásul a problémádat se oldottad meg.
Képzeld el magad ilyenkor úgy, mintha egy zseblámpával bemennél egy sötét raktárba. A problémád, ami agyalsz a zseblámpád fényénél van. Ahogyan közeledsz a zseblámpáddal, hogy még pontosabban lásd azt, egyre szűkebb kört világít meg a fénye. Így szűkül rá a figyelmed a problémádra az agyalás során, miközben a sötét raktár minden polcán megoldások és lehetőségek sorakoznak, Te semmit se veszel észre belőlük, csak keseregsz azon, hogy “nincs megoldás”. Bevonódtál és nem látsz lehetőségeket. A gondolatok beszorítottak és ott vagy alattuk szomorúan, kétségbeesetten.
A gondolkodás az, amikor “felkapcsolod a lámpát a raktárban” és képes vagy látni, hogy a gondolataidat Te hozod létre…
A gondolkodás az, amikor képes vagy hátrébb lépni 3 lépést egy-egy gondolattól, látod, hogy azokat Te gondolod a sémáid, a programjaid nyomán és csak úgy tekintesz “megfigyelőként” a gondolataidra, mint lehetséges nézőpontokra, lehetséges megoldásokra.
Ilyenkor főleg megfigyelő vagy. A megfigyelő “én”-ed csak “mozizza azt, ami a fejében, az elméjében játszik. Élvezi a sok-sok nézőpontot és egyiket se tekinti annyira fixnek, hogy ne tudna mögéjük látni, kiforgatni azokat, vagy megkérdőjelezni azok igazságtartalmát.
Amikor így használod az elmédet, akkor használod arra, amire kitalálták, Akkor fog segíteni neked, akkor fogsz vele megoldásokat kreálni, ötleteket alkotni, és döntéseket hozni. Ha így tudod használni az elmédet, akkor másokkal is sokkal megértőbb tudsz lenni, hiszen képes leszel mások gondolatait is csak lehetséges, érdekes nézőpontként felfogni és akkor leszel képest azt is belátni, hogy a véleményük és tetteik nem rólad, hanem róluk szólnak.
A tudatosság ott kezdődik, hogy tudod, hogy a gondolataid nélküled nem jönnek létre és azok csupán eszközök az elméddel együtt, hogy életben tartsd a testedet…
A meditációk – főleg a nem vezetett verziók – épp ezt segítik benned. Ha sokat gyakorlod a meditációkat, megtapasztalod ezt a “mozizást” és hogy úgy legyél megfigyelő az életedben, hogy közben tudatos döntéseket hozol.
Szeretnél még jobban elmélyedni önmagadban? Találni olyan nézőpontokat, amik könnyebbé teszik a nehezebb helyzetek megélését is? Szeretnéd picit jobban szeretni és elfogadni önmagadat? Tarts velünk és néhány hozzád hasonló társaddal a legújabb programunkon, itt: Szeretet-kurzus
