Dagad a botrány, és az Európai Unióból áttelepülőkre is kihathat Nagy-Britanniában a negyvenes években az országba invitált karibi bevándorlók ügye. Sok, gyerekkorában a szigetországba érkezett embertől megtagadtak alapvető szolgáltatásokat és kitoloncolással fenyegették meg őket.
Vajon az vár-e a Brexit után az európai uniós dolgozókra, mint a karibi bevándorlókra?
EU-illetékesek – köztük Guy Verhofstadt, az Európai Parlament Brexit-koordinátora – felhívta a londoni kormányt: garantálja, hogy a Nagy-Britanniában élő EU-polgárok esetében nem történik olyan botrány, mint ami most az évtizedek óta a szigetországban élő karibi bevándorlókkal megesett.
A brit kormányok 1948 és 1971 között hívtak az országba karibi lakosokat a háború utáni ország újjáépítésére. Sokan dolgoztak közülük nővérként, buszvezetőként és a metrón. Az első, angol kikötőbe befutott hajó után Windrush-nemzedéknek hívták azt a több tízezer embert, akik közül sokan gyerekként érkeztek.
1971-ben állandó tartózkodási jogot kaptak és mára létszámuk – más brit nemzetközösségből érkezett bevándorlókkal együtt – eléri a félmilliót.
A múlt héten azonban kirobbant a botrány, miután kiderült: a hatóságok idős, életüket britként leélt emberek esetében kérdőjelezték meg, hogy joguk van-e az országban tartózkodni. Az egyik magyarázat erre: Nagy-Britanniában nincs személyi igazolvány.
Egy 63 éves, rákos férfivel például közölték, hogy fizessen több mint 19 millió forintnak megfelelő pénzt, hogy megkapja a szükséges kezelést. Mindez annak ellenére történt, hogy évtizedeken át adózott és fizette az egészségügyi hozzájárulást. Másokhoz hasonlóan nem volt tisztában vele, hogy nem brit állampolgár – mivel érkezésekor még nem független gyarmat lakosa volt és szülei útlevelében szerepelt a neve –, és akkor érte az első meglepetés, amikor tavaly kilakoltatták a tanácsi lakásából.
Theresa May brit kormányfő – aki 2016-ig belügyminiszter volt – tárcavezetőként meghirdette
az illegális bevándorlókkal szembeni „ellenséges közeg” politikát, amelynek célja az volt, hogy önként távozásra bírjanak embereket.
Miközben May és kormánya tagjaitól bocsánatkérések sorozata hangzott el, kiderült, hogy 2010-ben a brit belügyminisztérium megsemmisítette a beléptetési dokumentumokat, amelyek igazolnák, hogy a Windrush-generáció tagjai jogosultak brit földön élni. Két évvel később a londoni olimpia megnyitóján viszont szerepelt a műsorban az ikonikus hajó makettje.
A kormány most próbálja nyugtatni az idős embereket. May például azt mondta: „akinek joga van itt lenni, azt nem küldik el”.
Ezek a mondatok azonban nem hatnak azokra, akiknek szülei nem szereztek nekik papírokat. A 2012-es bevándorlásitörvény-módosítás nyomán akinek nincs dokumentuma, az nem dolgozhat, nem bérelhet lakást, nem kaphat szociális szolgáltatást vagy egészségügyi ellátást Nagy-Britanniában.
Egy 56 éves nőtől például megvonták a vezetői engedélyét és elvesztette az állását. Hozzá hasonlóan sokan mások is kaptak olyan levelet, amely szerint illegálisan élnek az országban.
A brexithez közeledve aggódik a brit földön élő, közel 4 millió EU-s polgár is, akik maradhatnak, csak majd újra folyamodniuk kell azokért a jogokért, amelyek eddig jártak nekik, hogy aztán később például megkaphassák a nyugdíjukat.
Közben tavaly már távozásra szólítottak fel európaiakat. A Guardian című lap több mint száz ilyen esetről írt, kiemelve egy 24 éve az országban élő holland nőt és egy 17 éve brit otthonnal rendelkező német neurológust. Európai politikusok azt követelik brit partnereiktől, hogy garantálják: nem ismétlődhet meg az, ami a karibiakkal történt.
Forrás: infostart.hu
Képek: niutektrans.pl, zoover.hu. zarojel.hu
