frikai filozófia keletkezését tekintve az afrikai filozófia fogalma a „primitív filozófia” általános fogalmának a leszármazottja, ez utóbbi pedig a más népek különös szokásainak megértésére irányuló európai kísérletek során alakult ki. Első beszámolót az afrikai filozófiáról Edward Burnett Taylor jegyezte fel. Ő egy teljes mértékben visszamaradott primitív animizmusnak írta le. Nagyon hasonló következtetésre jutott a protestáns misszionáriusok levelei és beszámolói alapján Raul Allier francia író A megélés lélektana civilizálatlan népeknél (1925) és a Civilizálatlan népek és mi (1927) című műveiben. Ő paralogikusnak nevezte az afrikai emberek (és általában a vad emberek) gondolkodását. Placide Temples belga misszionárius A Bantu filozófia (1945) című művében, egy sajátos bantu ontológiát írt le, melyben a világegyetem mindenféle bonyolult erők rétegezett sokféleségre épülő, dinamikus egészként jelenik meg.
Ez az ontológia eltér a létnek attól a statikus felfogásától, mely Európában uralkodó skolasztikus arisztotelianizmust jellemezte. Temples tett egy teológiai állítást is, mely szerint Isten a legfelső erők képzetének formájában mindig is jelen volt a bantu gondolkodásban. Ugyancsak Temples állította azt is, hogy maguk a bantuk nem képesek megfogalmazni a bantu filozófiát, ugyanakkor ha egy néprajztudós kifejti számukra, azonnal felismernék benne saját világnézetünket. Számos későbbi szerző, közülük több afrikai, követte Tempest amikor megpróbálták újraalkotni az afrikai filozófiát, vagy valamelyik afrikai csoport filozófiáját, vagy általában az afrikai gondolkodást.
Egy másik meghatározása az afrikai filozófiának: szó szerint azok a gondolatok és évek összessége amelyekkel afrikai gondolkodók járulnak hozzá bizonyos kérdések reflexív és kritikai megtárgyalásához, vagyis a hagyományos értelemben vett filozófiához.
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
