Egy cég több számlát kiállított egy partnerének, amely ugyan igénybe vette a szolgáltatást, de nem akar fizetni arra hivatkozva, hogy nem ismeri el a követelést, hiszen nem kötöttek írásban szerződést. Visszakérhető-e a befizetett áfa?
– kérdezte olvasónk.
Nagy Norbert adószakértő válaszol.
Olvasónk konkrét kérdése a következő: „2020. évben folyamatosan számláztunk egy partnerünk felé, mely számlákat részünkre visszaküldte. Nem ismerte el a tartozását, arra hivatkozva, hogy nincs köztünk írásos szerződés. (A szolgáltatást igénybe vette, de fizetni nem akar érte.) Számviteli szempontból ezt a követelést (árbevételt) a beszámolónkban nem mutathatjuk ki. Ha a bíróság részünkre megítéli ezt az összeget, akkor melyik év beszámolójában fog szerepelni? A befizetett áfával kapcsolatban van-e teendőnk? A kiállított számlák alapján az áfát befizettük, nem minősül behajthatatlan követelésnek, ezért nem is kérhetjük vissza? A társaságiadó-bevallásban a fenti árbevétel nem fog szerepelni, emiatt kell-e adóalapot módosítani?”
Szakértőnk válasza:
A számviteli törvény (Szt.) 29. paragrafusának (1) bekezdése szerint követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is.
Az Szt. 72. paragrafusának (1) bekezdése alapján az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a szerződés szerinti teljesítés időszakában az üzleti évben értékesített vásárolt és saját termelésű készletek, valamint a teljesített szolgáltatások ártámogatással és felárral növelt, engedményekkel csökkentett – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértékét.
A teljesítés időszakában (üzleti évében) elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számlában, nyugtában, illetve – ha az eladó számla, nyugta kiállítására nem kötelezett – egyéb számviteli bizonylatban rögzített, vagy a pénzeszközben kapott – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértékkel egyező árbevételt [Szt. 72. § (2) bekezdés a) pont].
Követelésként, illetve árbevételként tehát csak olyan teljesített szolgáltatást lehet elszámolni, amelyet a vevő is elismert. A meg nem térített, szerződés szerinti szolgáltatási díj összegét peresíteni kell. Ha az elmaradt kifizetéseket a bíróság megítéli, úgy azt a jogerőre emelkedés napjával kell elszámolni.
A Kúria egy korábbi döntése értelmében, a szolgáltató által a peresített követelés alapjául szolgált ténylegesen teljesített ügylet ellenértéke akkor valóban nem szerepelhet az árbevételben, ha azt a vevő vitatja. Ezt azonban nem a teljesített szolgáltatásokról kibocsátott számlák sztornózásával kell rendezni, hanem ezen tételek nullás számlaosztályba való átsorolásával.
A társasági adó nem tartalmaz a peresített követelésekhez adóalap-korrekciót, az áfatörvény 77. paragrafusának (7) bekezdése szerint pedig csak a behajthatatlan követelések esetén csökkenthető utólag az adó alapja.
