Tevel ősrégi magyar személynév, 950 előtt hívtak így egy Árpád-házi herceget. A név előtagja, az adász, eredetileg falucsúfoló jelző volt, ma már nem tartják annak.
Egészen a rendi társadalom megszűnéséig a falu tiszta nemesi. Ezért gyakran nemes jelzővel emlegették, ez különböztette meg a XVIII. században a német lakosságú Nagyteveltől.
Már a korai középkorban a falu népessége kettévált nemesekre és jobbágyokra. A nemesek által lakott helyet nevezték Adász- vagy Kistevelnek, a jobbágyi Tevelt pedig Nagytevelnek. A falu első írásos emléke 1378-ból való, Adastewyl néven. 1594-ben a török hódítások idején pusztává vált a falu. 1647-ben a magukat végváriaknak nevelő latrok, mindenéből kifosztják. 1720-ban a község nagyobb része agilis. A XVIII. században a jobbágyok zsellérként élnek az udvarházakban. A faluba került jobbágyok többen összeházasodtak a nemesek lányaival. 1753-1783 között kapott menedéket a Pápáról kitelepített református főiskola.
1828-ban már jóval több a zsellér, mint a nemes. Agrárfalu, piacra Pápára járnak.
1895-ben az összeírások szerint egy száz holdas birtok van a községben. 1945 előtt a lakosság szinte csak a mezőgazdaságból élt. A nincstelenek aránya 1910 és 1941 között felére csökkent.
Népessége 1869 óta állandóan fogy. Az okok között említik a határ összeszükülését és az alacsony természetes szaporodást. Az első világháborúban 57 adászteveli katona vesztette életét. 1930-ban az Amerikába való kivándorlás és a városba költözés az oka a lakosság csökkenésének.
Magyar lakosságú település, 1698-ban és később is református anyaegyház, prédikátorral és tanítóval. A katolikusok Ugodhoz tartoznak.
1950-es években fokozatosan fejlődik, 1959-ben művelődési házat majd iskolát, postahivatalt építenek. Adásztevelen háziiparral is foglalkoznak, külön említést érdemel a kosárfonás és a gyékénylábtörlő készítés. 1985-ben adják át az óvodát. A felső tagozatos gyermekek 1994 óta újra helyben járhatnak iskolába. Ekkor lett kész az új iskola, korszerű tornateremmel.
A község híres szülötte Dorosmai János költő, meseíró. Diákkorában Erdélybe került, majd később Sopronban valúti tisztviselő lett. Versesköteteket, aforizmagyűjteményeket, meséket adott ki. Akinek nem inge, ne vegye magára c. mesegyűjteményhez Benedek Marcell írt utószót. A községben született Sulyok Dezső /1897-1965/ akit a Kisgazdapárt 1935-ben országgyűlési képviselővé választott.
Komár László táncdalénekes is ebben a kis bakonyaljai községben látta meg a napvilágot.
A községben először 1959-ben tömörülnek szövetkezetbe, a Béke nevet választják.
1974-ben egyesül az ugodi „Szabadság” Mgtsz-szel ez utóbbi központtal és székhellyel. Ma a kárpótláson visszakapott földeken néhány mezőgazdasági vállalkozó és s Tapolcafői „Forrásfő” Szövetkezet gazdálkodik.
Közigazgatásilag a településen 1950-től 1973-ig önálló tanács működik. 1973-tól Ugodhoz csatolják. Bakonykoppány, Bakonszűcs, Homokbödöge, Nagytevel községekkel alkot közös tanácsot.
Az 1990-es választásoktól a település ismét önálló polgármesteri hivatallal és jegyzőséggel rendelkezik.
2001-ben Nagygyimót községgel körjegyzőséget alakít.
Városnézésre vágyóknak a következő látnivalókat ajánljuk figyelmébe:
Református templom a község közepén helyezkedik el. Római katolikus imaház, iskolával együtt 1886-ben épült. Előtte áll a harangláb. Titulusa Szűz Mária. Emléktábla látható az általános iskola falán /Árpád u. 97./. Feliratán olvasható: „E helyen talált menedéket a Pápai Református Főiskola száműzetése idején. A visszatérés 150. évfordulóján a Pápai Református Főiskola ifjúsága 1934-ben.”
Emlékmű áll a református templom előtt, az első és a második világháborúban hősi halált halt hősök emlékére.
Nevezetességei
* Református templom (1753, késői barokk stílusú)
* Tornácos népi lakóházak a 19. század elejéről
Cím: Árpád u. 22.
Tel: +36 (89) 354-759
E-mail: [email protected]
Web: http://www.adasztevel.hu/
