Abú-Hámid Mohammed AL-GHAZÁLÍJ A tévelygésből kivezető út
(Vallásfilozófiai önarckép)
Arab nyelvből fordította, az utószót és a magyarázó jegyzeteket írta: NÉMETH PÁL
Mikes International Hága, Hollandia 2003.
Kiadó ‘Stichting MIKES INTERNATIONAL’ alapítvány, Hága, Hollandia. Számlaszám: Postbank rek.nr. 7528240
Cégbejegyzés: Stichtingenregister: S 41158447 Kamer van Koophandel en Fabrieken Den Haag
_____________________________________
Publisher
Foundation ‘Stichting MIKES INTERNATIONAL’, established in The Hague, Holland. Account: Postbank rek.nr. 7528240
Registered: Stichtingenregister: S 41158447 Kamer van Koophandel en Fabrieken Den Haag
Distribution
The book can be downloaded from the following Internet-address: http://www.federatio.org/mikes_bibl.html If you wish to subscribe to the email mailing list, please send an email to the following address:
The publisher has no financial sources. It is supported by many in the form of voluntary work and gifts. We kindly appreciate your gifts.
Address
The Editors and the Publisher can be contacted at the following addresses: Email: [email protected]
Postal address: P.O. Box 10249, 2501 HE, Den Haag, Holland
_____________________________________
ISSN 1570-0070 ISBN 90-8501-004-7 NUR 730
A KIADÓ ELŐSZAVA
Al-Ghazálíj a XI. századi iszlám világ kimagasló vallásfilozófiai gondolkodója. Ennek a művének jelentőségét csak Szent Ágoston Vallomásaihoz mérhetjük. A műben elénk tárul a szerző szellemi fejlődése; kételkedései, belső és külső küzdelmei, kritikai szembenállása korának szellemi és vallási áramlataival. Mindezt őszintén tárja az olvasó elé anélkül, hogy az önmutogatás hibájába esnék.
A kötet az idei év elején a Palatinus-Könyvek Kft. kiadásában jelent meg nyomtatásban A kötet fordítója, a jegyzetek, magyarázatok és az utószó szerzője Németh Pál, akit a Mikes International olvasóközönsége a Mikes International negyedévi Internet folyóiratban (http://www.federatio.org/mikes_per.html) megjelent két eddigi írása, illetve a a Bibliotheca Mikes International sorozatban (http://www.federatio.org/mikes_bibl.html) megjelent könyve alapján ismerhet:
’Az iszlám’ – Mikes International, 2002. április – június.
’Európa türelmessége és az iszlám térhódítása Európában’ – Mikes International, 2003. április – június.
’A keresztyén gondolkodás kezdetei – The Beginnings of Christian Thinking’, 2002.
Németh Pál református lelkész, iszlám szakértő. Tanulmányait a Budapesti Református Theológiai Akadémián és az ELTE Bölcsészettudományi Karán ´sémi filológia és arab´ szakon végezte. 1979-től két évig a Damaszkuszi Egyetemen arab nyelvet és irodalmat, majd iszlám vallásjogot és filozófiát hallgatott. A szír-ortodox egyház kolostori iskolájában egyházi szír nyelvet és irodalmat tanult. Budapesten él.
Hága (Hollandia), 2003. augusztus 14.
MIKES INTERNATIONAL PUBLISHER’S PREFACE
Present volume is a new and unabridged Hungarian translation (from the original Arabic text) of Al-Ghazali’s work ‘Deliverance from Error’. Al-Ghazali is an outstanding Islamic philosopher and Theologian of the 11th century’s Islamic world. The significance of this piece of work equals that of Augustine’s Confessions.
Present volume was published earlier this year by the Palatinus publishing house in Budapest, Hungary. Pál Németh translated the book, wrote the notes and the postscript. He has already published two papers on Islam in the periodical Mikes International (http://www.federatio.org/mikes_per.html):
‘Islam’ – Mikes International, April – June 2002 (in Hungarian)
‘Europe’s Patience and the Expansion of Islam in Europe’ – Mikes International, April – June 2003 (in Hungarian)
and a book in the Bibliotheca Mikes International (http://www.federatio.org/mikes_bibl.html) series:
‘A keresztyén gondolkodás kezdetei – The Beginnings of Christian Thinking’, 2002. (bilingual: Hungarian-English)
Pál Németh is reformed minister, Islam expert. Studied at the Reformed Theological Academy in Budapest, and Semitic philology and Arabic language at the Eötvös Lóránd University in Budapest. Then he studied Arabic language and literature, Islamic religious law and philosophy at the University of Damascus. Next to this he studied ecclesiastic Syrian language and literature at the monasteric schools of the Syrian Orthodox Church. He is living in Budapest.
The Hague (Holland), August 14, 2003.
MIKES INTERNATIONAL PÁKOZDY LÁSZLÓ MÁRTON teológiai professzor emlékének
Arab nyelvből fordította,
az utószót és a magyarázó jegyzeteket írta
NÉMETH PÁL
A fordítást az eredetivel egybevetette:
SALEH THAIER
Szaktudományi szempontból ellenőrizte
DR. ELTER ISTVÁN
TARTALOM
A Kiadó előszava _______________________________________________________________ III Publisher’s preface _____________________________________________________________ IV Előszó és bevezetés ______________________________________________________________ 1 I. A szofisztikus okoskodás befolyása és a megismerés lehetőségének kétségbevonása_________ 5
II. A kutatók csoportosítása _______________________________________________________ 8
1. A teológia – célja és eredménye _______________________________________________________ 8
2. A filozófia_________________________________________________________________________ 9
a) A filozófusok csoportjai – közös jellemzőjük a hitetlenség ________________________________________ 10
b) A filozófiai tudományok felosztása __________________________________________________________ 12
3. A taníttatás híveiről és tanításuk elhibázottságáról______________________________________ 18
4. A misztikusok útjai ________________________________________________________________ 24
III. A prófétaság valósága és hogy az emberiségnek mindenképpen szüksége van rá_________ 29 IV. Miért kezdtem el újra tanítani, miután egyszer már felhagytam vele ___________________ 32 Utószó _______________________________________________________________________ 41 Bibliográfia ___________________________________________________________________ 52 A könyörülő Irgalmas Isten nevében
ELŐSZÓ ÉS BEVEZETÉS
Dicsőség Istennek, kinek dicséretével kezdődik minden tudományos értekezés és minden tanulmány, béke és áldás nyugodjék a prófétai küldetés hordozására kiválasztott Mohammeden, az ő családján és társain, akik helyes útra vezetik az eltévedteket.
Kedves Testvérem! Megkértél engem arra, hogy eléd tárjam a tudományok célját és titkait, a különféle irányzatok elhibázottságát és lényeges vonásait, hogy elmeséljem neked, mennyi vesződséggel járt az igazság kiszűrése a különböző irányzatok zavarából, melyhez még az utak és ösvények szerteágazása járul, s mennyi kockázatot vállaltam, míg a gondtalan utánzás lapályából kiemelkedve a magyarázatkeresés1 magaslatára feljutottam, s mennyi haszonnal járt számomra mindenekelőtt a teológia2 tanulmányozása, azután mit vetettem el a taníttatás híveinek3 módszereiből, akik az igazság elnyerése érdekében beérik a tanító tekintély gondtalan utánzásával, majd mit találtam
1 cAlíj ibn Mohammed al-Dzsordzsáníj (1339–1413) szerint a „taqlíd” szót „annak kifejezésére használják, amikor az ember egy másikat utánoz akár abban, amit mond, akár abban, amit tesz, mert meg van győződve igazságáról, anélkül azonban, hogy elmélkedne vagy elgondolkodna ennek bizonyságán. Olyan ez, mintha az utánzó a másik szavával vagy cselekedetével mint nyakékkel (qiláda) ékeskednék.” (cAlíj al- Dzsordzsáníj: Kitáb at-tacrífát – Definitiones – az arab szöveget gondozta és kiadta: Gustav Flügel – Lipsiae, MDCCCXLV, reprint kiadás: Libraire du Liban, Beirut, 1978, 67. p) Itt tehát a másik ember élete példájának és gondolatainak kritikátlan átvételéről, szolgai másolásáról: gondtalan utánzásáról van szó. J. Schlacht (in: Handwörterbuch des Islam) a „tekintéllyel felruházni” kifejezéssel adja vissza ezt a szót és az „idzstihád” fogalmának ellentéteként határozza meg, amely az önálló véleményalkotásra való képességet illetve alkalmasságot jelenti. Al-Ghazálíj azonban az „isztifszár” kifejezés ellentéteként használja, amely az önálló filozófiai gondolkodásra való hajlamot jelenti, szó szerint: „magyarázatkeresést”.
2 Az cilmu-l-kalám kifejezést általában racionális, skolasztikus vagy spekulatív teológiának szokták fordítani. Vannak, akik egyenesen iszlám skolasztikáról beszélnek. Ezek a jelzők, mint racionális, skolasztikus, spekulatív vagy félrevezetőek, vagy pleonasztikusak. Még a teológia szót sem használhatjuk keresztyén értelemben. Az cilmu-l-kalám nem jelenti a „fides quaerens intellectum”-ot az anselmusi felfogás szerint („a hit önmaga megértésére törekszik”), hanem egyszerűen az iszlám hit védelmét (defensio fidei), vitatkozásra kész apologetikus szellemi magatartást a korabeli idegen vallások (keresztyén, manicheus, zsidó stb.) teológiai és filozófiai érvelésével szemben. Az cilmu-l-kalám művelői (mutakallimún) a vitatkozás, megvitatás, a dialektikus érvelés mesterei voltak. Ibn Khaldún ezt a meghatározást adja a Bevezetésben: „Olyan tudomány ez, amely tartalma szerint racionális elvek segítségével érvel a hitelvek védelmében és cáfolja az újítókat, akik elhajlanak a korai muszlimok és az iszlám ortodoxia dogmáitól”. (Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe – fordította: Simon Róbert – Budapest, 1995, 472. p)
3 Az iszmácílíja-szektának egyik elnevezése: taclímíja; a tekintélytiszteleten nyugvó tanítási módszerük miatt kapták. Az iszlám világ különböző területei szerint eltérő elnevezéssel illették őket: Irakban „bátiníja” (a szent szövegek belső, rejtett értelmét kutatók), „karrámíja” és „mazdakíja” volt a nevük, Khórászánban pedig „taclímíja” és „mulhida” (ateisták) néven emlegették az iszmácílíja híveit. Módszerük jellemző vonása „a feltétlen függés az imám tanító tekintélyétől, szemben az egyéni kutatás szabadságával… Ezzel a tekintélytisztelettel együtt jár a feltétlen engedelmesség kötelessége a feljebbvalók iránt, mely különösen az aszászínoknál, az iszmácílíja ezen elágazásánál, egyenest terrorisztikus formában jelentkezik.” (Goldziher Ignác: Előadások az iszlámról – Budapest, 1912, 257–258. lap) Tanaiknak és korabeli történelmüknek monografikus feldolgozása: Farhad Daftary Aszaszin legendák – Az iszmáciliták mítoszai (fordította: Hajnal István) Osiris Kiadó, Budapest, 2000. Érdekes és szemléletes leírását adja az iszmácílíja illetve aszászín szektának épp al-Ghazálíj korából Jókai Mór Minden poklokon keresztül c. regényében. Akadémiai kiadó, Budapest, 1969, kritikai kiadás, lásd különösen a 107-120. pp. és a hozzá írt jegyzeteket (283-287. pp). tarthatatlannak a filozofálás4 különböző módjaiból, és végül mit fogadtam el a misztika módszeréből5 s mi világosodott meg előttem vizsgálódásaim során az emberiség bölcs megnyilatkozásaiból mint az igazság veleje, aztán mi hagyatta ott velem a tudomány terjesztését Bagdadban a sok tanítvány ellenére, és mi indított arra, hogy hosszú idő után mégis visszatérjek Nísápúrba. Sietve tettem hát eleget kérésednek, miután meggyőződtem szándékod tisztasága felől, majd így szóltam Isten segedelmét kérve, reá hagyatkozva, csak benne bízva és nála keresve menedéket:
Tudjátok meg – vezéreljen titeket Isten a jóra és irányítson benneteket az igazság felé! – , hogy az emberiség vallások és felekezetek szerinti megosztottsága, majd a vallástudósok megosztottsága irányzatok, csoportok és egymástól eltérő rítusok szerint, mélységes tenger, mely sokakat ellepett már, s csak kevesen menekültek meg. Mindegyik csoport azt véli, hogy ő lesz a „megmenekvő”, hisz „minden csoport a sajátjának örvend”6. Ez az, amit előre megmondott a próféták fejedelme – Isten áldása kísérje őt! – , aki igazmondó és a valóság hirdetője, midőn így szólt: „Gyülekezetem hetvenhárom szektára fog szakadni, s csak egy menekül meg közülük”7. Kis híja, hogy be nem teljesedett, amit
ígért.
Zsenge ifjúságomtól fogva, tehát mióta ifjúvá serdültem, és még be sem töltöttem a huszadik évemet, egészen a mai napig – immár túl vagyok az ötvenen – egyre csak nekivágok e félelmetesen mély tengernek, merészen gázolva szemben minden árral, s nem óvakodva, mint a gyávák. Behatoltam minden mély sötétbe, megbirkóztam minden problémával, leküzdöttem minden nehézséget, megvizsgáltam minden felekezet tanítását, és igyekeztem felfedni a különböző csoportok gondolkodásának titkait, hogy megkülönböztessem azt, amely az igazságot szólja attól, amely hamisságot állít, a prófétai
4 Al-Ghazálíj külön művet írt a filozófusok ellen (Taháfut al-falászifa: A filozófusok ellentmondásai; ismertebb latin címe: Destructio philosophorum). Ebben kimutatja az arisztotelészi iskola bizonyítási eljárásának hiányosságait. Teljesen lemond arról, hogy a vallás igazságait a filozófia módszerével védelmezze. „A vallás – mondja szó szerint – nagyobb kárt szenved azoktól, akik idegen utakon járva támogatják, mint azok részéről, akik a vallás útjain haladva támadják.” (vö. Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája – Budapest, 1981,
2. kötet 895. p)
5 Az iszlám misztika követőjét szúfínak hívták, talán azért, mert gyapjúból (szúf) készült ruhát viselt. Magát az életfolytatást és gondolkodásmódot így nevezték: taríqat at-taszawwuf („a misztika módszere” vagy „szúfí út”). Abú Szulejmán ad-Dárámíj, a nagy misztikus tudós így foglalja össze a szúfizmus lényegét: „A misztikus szív már látta az Istent, és minden, ami az Istent látja, nem fog meghalni. És aki látta az Istent, az örökké megmarad.” A misztikus módszer nem volt idegen al-Ghazálíjtól, de visszariadt a misztika túlkapásaitól. A misztikával kapcsolatos álláspontját a következőkben lehet összefoglalni: „ha a szívet nem az értelem irányítja, akkor az ember tévelygésbe eshet; de még ennél is veszélyesebb, ha az értelmet nem a szív élteti, hiszen ez esetben a vallás kiszáradt csontvázával van dolgunk”. (Claude Cahen: Az iszlám a kezdetektől az Oszmán Birodalom létrejöttéig – Budapest, 1989, 238. p.) Elégtelennek tartotta a kalám-teológia racionalizmusát: „Azok, akik olyannyira járatosak a házasság felbontásának egyes roppant ritka formáiban, semmit sem tudnak mondani nektek a lelki élet legegyszerűbb dolgairól, például az Isten iránti őszinteség értelméről vagy a belé vetett bizalomról.”
6 Korán 23. szúra 53. vers és 30. szúra 32. vers (a továbbiakban: Korán 23:53 és 30:32). A Koránt Simon Róbert fordításának figyelembe vételével idézzük: Korán – Budapest, 1987.
7 Ez a hagyományos mondás több változatban is fennmaradt. Al-Bukháríjnál és Muszlimnál (a két Szahíh-ban) nincs meg, de Tirmidzíjnél (2564-es számon), Abú Dáwudnál (3980-as számon), Ibn Mádzsánál (3981-es számon), Ahmednél (8046-os számon) lényegét tekintve azonos tartalommal szerepel. A közös vonásokat kiemelve a teljes mondás így szól: „A zsidóság hetvenegy szektára szakadt, a keresztyénség hetvenkét szektára szakadt, az én gyülekezetem pedig hetvenhárom szektára fog szakadni. Egy kivételével mindannyian a pokol tüzére jutnak.” Abdulqáhir al-Baghdádíj (megh. h.sz. 429 = Kr.u. 1037) Al-farq bejn al-firaq wa-baján al-firqati-n-nádzsijati minhum (Bejrút, 1978) c. művének első fejezetében (4–20. lap) részletesen elemzi ezt a hagyományt. hagyományhoz ragaszkodót8 a veszélyes újítótól9. Addig foglalkozom a rejtett értelmet keresők10 tanításával, míg meg nem értem annak lényegét, a szó szerinti értelmet keresőkével11 pedig addig, míg meg nem ismerem módszerük eredményét, és a filozófuséval addig, míg le nem hatolok filozófiájának alapjáig, a teológuséval addig, míg meg nem ismerem, hogy mire jut beszédével és vitatkozásával, a misztikuséval, míg fel nem tárul el őttem miszticizmusának titka. A kegyes imádkozót 12 addig figyelem, míg meg nem látom imádságainak értelmét, a szabadgondolkodó eretnek13 mögött addig kémkedek, míg meg nem figyelhetem, hogy honnan veszi a bátorságot arra, hogy szabadgondolkodó eretnek legyen.
A dolgok valóságának megismerésére való szomjúhozás megszokott volt nálam kora ifjúságomtól fogva. Ösztönös dolog és velem született hajlam ez, amelyet Isten oltott a természetembe, nem pedig a magam találékonysága és választása. Míg aztán le nem szakadozott rólam a gondtalan utánzással való elsajátítás köteléke, s örökölt hittételek sokaságára hullott szét a forrófejű ifjúkor küszöbén. Amikor észrevettem, hogy a keresztyének gyermekei kizárólag keresztyén szellemben nőnek fel, a zsidók gyermekei zsidó hitben nevelkednek, a muzulmánok gyermekeinek nevelése pedig kizárólag az iszlám szellemében történik, és hallottam Isten küldöttének – Isten áldja meg őt és adjon neki üdvösséget! – hagyományozott mondását, mely így szól: „Minden újszülött természetes hajlammal jön a világra. A szülei azok, akik zsidóvá, keresztyénné vagy mágussá teszik”14. Akkor fogékonnyá lett bensőm az őseredeti természetes hajlam valóságára és a szülők, tanítók gondtalan utánzása által szerzett járulékos hittételek valóságára, valamint a gondtalan utánzással elsajátítottak közötti különbségtételre. Ez a gondtalan utánzás (ismeretben és cselekedetben) az utasításokkal kezdődik, amelyekből az igaz és a hamis közti különbségtételkor az ellentétek keletkeznek. Ekkor így szóltam magamban: A legfontosabb, hogy a dolgok valóságát megismerjem. Ehhez viszont meg kell tudnom, hogy micsoda a megismerés maga. Világossá vált előttem, hogy a valóságos megismerés csak az lehet, amiben a megismert dolog úgy tárul fel előttünk, hogy nem fér hozzá semmi kétség, a hibának vagy illúziónak még a lehetősége sem merül fel, olyannyira, hogy ennek puszta feltételezése is merő képtelenség volna. Sőt a tévedés lehetőségének kizárása megköveteli a megismerés olyfokú bizonyosságát, hogy ha valaki
8 szunniták
9 Vö. An-Nawawíj: Negyven hagyomány – Az iszlám vallás alapvető tanításai, Mohamed próféta leghíresebb mondásai – fordította: Németh Pál – Palatinus-Budapest, 1998. 20–21. és 53–54. pp.)
10 vö. 3. jegyzet
11 A záhiriták (záhiríja) a Dáwud ibn Khalaf (meghalt h.sz. 270 = Kr.u. 833) által alapított vallásjogi iskola követői. Mind a Korán, mind pedig az iszlám hagyomány értelmezésében a szöveg szó szerinti jelentéséből indulnak ki (ellentétben a bátiníjával, ld. 3. jegyzet). (Vö. I. Goldziher: Die Zâhiriten. Ihr Lehrsystem und ihre Geschichte, Leipzig, 1884)
12 Az istentiszteleti szertartásokba temetkező, aszketikus hajlamú kegyes muzulmánokat nevezték így.
13 Azokat a főleg perzsa vallási hatás alatt álló gnosztikus eredetű eretnekeket nevezték így, akik tagadták a teremtés tényét és a Teremtő létét. Tagadták az isteni tulajdonságokat, s ezáltal Isten fogalmát megfosztották tartalmától. Később radikális szabadgondolkodóknak, vallástalan nihilistáknak is nevezték őket.
14 A főbb hagyománygyűjtemények (al-Bukháríj, Muszlim, at-Tirmidzíj, Abú-Dáwud, Ahmad és Málik) tartalmazzák. Al-Bukháríj (az 1296-os számon) a következő szöveggel hozza: „Így szólt a Próféta – Isten áldja meg őt és adjon neki üdvösséget! – »Minden újszülött természetes hajlammal jön a világra. A szülei azok, akik zsidóvá, keresztyénné vagy mágussá teszik. Mint ahogy az állattól is természetes épségű utód származik. Láttál-e már olyat, hogy egy állat mesterségesen megcsonkított orral szülessen?« A „mágus” (arab: „madzsúsz” plur.) elnevezés az óperzsa nyelvből származik: zarathustriánust, a perzsa dualizmus hívét, vagy az araboknál egyszerűen „nap- és tűzimádót” jelent. azáltal próbálná helytelenségét kimutatni, hogy például a követ arannyá, a botot kígyóvá változtatja, még ez sem ébreszt kétséget, és nem visz tagadásba. Ha például tudom, hogy tíz több, mint három, és valaki ezt mondaná: „Nem igaz, hanem a három a több, bizonyságul erre ezt a botot kígyóvá változtatom!”; ha a szemem előtt tenné is meg, akkor sem kételkedem emiatt az ismeretemben, legföljebb csodálkozni fogok azon, hogy mi módon volt erre képes. De ahhoz, amit megismertem, továbbra sem fér kétség.
Így vált világossá számomra, hogy mindaz az ismeret, amelyet nem ilyen módon ismerek, és amelyben nem ennyire vagyok bizonyos, olyan ismeret, melyben nem bízhatom, és nem lehetek biztos benne. És bármely ismeret, amely nem ad bizonyosságot, nem biztos ismeret.
Forrás: Federatio.og
Folytatjuk a következő részben.
